“Áldjon meg minket most azonnal a világ teremtője. / Óriási ámen. / Viszlát.”

Törzsünk ízlése

Mama segíts és Papa segíts,
tőletek tanultam az ízlésemet,
ez a reláció-esztétika:
hogy ami nekem tetszik,
az amiatt tetszik, mert ismerős:
törzsi, közösségi, társadalmi … Tovább »

A művészet mint a megküzdés és túlélés eszköze Szép Ernő Emberszag című művében

 „Magam siralomházba képzelem,
Fejem két gyertya közt, várom biztos halálom,
S gondolkozom, mi az a végtelen.”
Részlet Szép Ernő Szonett című verséből (1912)
 

Bevezetés

Dolgozatomban … Tovább »

Peter Weiss művésszé érése

Peter Ulrich Weiss – továbbiakban Peter Weiss – életútja és művészi, írói pályafutása egyaránt figyelemre méltó. Etnikai, nyelvi, stílusbeli hovatartozását jobbára ezzel a kifejezéssel lehet jellemezni: „határokon átívelő”(Hans Mayer: … Tovább »

Salgótarjánban született, kutatásai középpontjában Madách Imre és Mikszáth Kálmán életműve áll, de Krúdy Gyula írásművészetének is nagy tisztelője. Szécsényben és Salgótarjánban városi- megyei múzeumokat igazgatott. Tagja, majd főtitkára a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak. … Tovább »

A 80 éves Dalos Györgyöt köszöntjük.

Legutóbb megjelent köteted a Három Berlin. Ez a mű érdekes módon ad új színt a munkásságodnak, hiszen „útikönyvet” még nem publikáltál.

Eredetileg Körössi P. József kiadója, a Noran Libro rendelt tőlem afféle önéletrajzi … Tovább »

Negyedik verseskötete jelent meg az idén Turi Tímeának – ha a gyerekkorában írt két gyerekkönyvet nem számítjuk felnőtt irodalmi munkásságához.

Mindenesetre termékeny versíróról van szó, még akkor is, ha ő maga nem szereti a „költő” kifejezést, még kevésbé azt, … Tovább »

A 19. század második felében Veszprém társadalmának egyik nevezetes famíliája a Cholnokyaké volt. Az apa, idősebb Cholnoky László (1840?–1901) jogvégzett ember volt, ügyvédként, ügyészként majd főügyészként a helyi közélet egyik prominense. Három nevezetes fia, Viktor (1868–1912), … Tovább »

„Amikor majd a cionizmus elhozza a messiást, akkor ’A megváltás csillaga’ feleslegessé válik, sőt, minden könyv feleslegessé válik”[2], írta Rosenzweig a naplójába az először 1921-ben Frankfurtban kiadott és nemrég magyarul is megjelent könyvéről. Az alábbi írás a 20. század … Tovább »

…és már nem kell anyámnak névnapot kívánni… Egyébként szerettem az Erzsébet-nap hangulatát, olyan nemesen hangzó. Az anyámat is lehetett szeretni nagy ritkán, ha befért az ember a résen, ha sikerült elkapni azt a keskeny sávot, ahol egyensúlyban van, ahol egészséges… és ez … Tovább »

Fez városában… megakadt a szemem egy hivalkodóan zsidó szuvenírbolton. Szokatlan látvány egy arab országban…A tulajdonos elénk pattant, beinvitált…  Aztán rám nézett, és megkérdezte:
– Az úr zsidó?
– Nem, nem vagyok az – vágtam rá…
Nem vettem tőle semmit, és ahogy … Tovább »

“Anyu tehát megint füllentett: az édesapja igenis Kohn Izidor volt, nem pedig a sváb keresztény gazda. És ha mégis a gazda volt a gaz csábító, akkor ő is zsidó volt. Szóval nemcsak félig, hanem közel háromnegyed részben vagyok zsidó. 75 évet kellett várnom arra, hogy végre-valahára … Tovább »

Klári néni férje, Johann Blumgrund, alias Blumgrund János, a rendszerváltást követően… a bécsi székhelyű Horthy Miklós Társaság alapító elnöke lett. A kormányzó iránti tisztelete jeléül Horthy 1993. szeptember 4-i újratemetésén koszorút helyezett a családi sírboltra ezzel … Tovább »

Pityeregni kezdett, aztán letörölte a könnyeit, elkomorult, és monoton hangon megszólalt. 
– Igen, apád zsidó volt. És ha mindent tudni akarsz, a Markovitsok mind egy szálig. A Diamandok úgyszintén. A keresztlevelek pedig egytől egyig hamisítványok.
– Ki hamisította őket?
– … Tovább »

A Magyar Királyi Igazságügyminisztérium 1942. szeptember hó 15-én kelt tanúsítványa megerősítette, hogy apu római katolikus, s erdélyi szombatosok ivadékaként az 1941-es és 1942-es zsidótörvények alapján „a nemzsidókkal esik egy tekintet alá”. Apai ágon tehát nem vagyok zsidó, … Tovább »

“Nem sokkal a forradalom leverése után szüleim komolyan fontolgatták a disszidálás gondolatát. Sőt apu állítólag meg is állapodott a kerületi rendőrkapitánnyal, hogy szerez nekünk egy teherautót, arra mindent cuccunkat felpakolhatjuk, és irány Bécs. Cserébe annyit kért csak, hogy … Tovább »

Anyu emlékére

Ki vagyok, mi vagyok, milyen vagyok hát?
Szép is, csúnya is, rossz is meg jó is,
nagy költő is, meg senki is,
öregebb is, fiatalabb is,
jó színben is vagyok, rosszul is „nézek ki”.
Százféle vagyok, zűrzavar, titok.
                          … Tovább »

A Szombatban első ízben publikáló Lencsés Károly verseiből közlünk hármat.

Isten tenyere

Tükörből látom a nyitott ablakon át.

Egy galamb röppen, hallom a szárnycsapkodást.

A fekete kutya utána kap, de ekkor

Szemen csapja a nap. A felhő odébbáll, s most

Bársonyára … Tovább »

Hidas Judit legújabb regénye, a Nem vagy többé az apám, nem derűs könyv; társadalmi látlelet-halmaz, ahol fojtogató, zárt világban élnek a szereplők. Feloldozhatatlan családi titkok béklyóitól fuldokolnak. De miért is kiszolgáltatott áldozat az ember? Elengedhetőek-e a transzgenerációs … Tovább »

Az első nyolcadikos osztályfőnöki óra végén Erika néni, el ne felejtse már, valami cédulákat szedett elő egy borítékból. Hogy tessék, a városunkban élő egykori partizánok, itt a név és cím, minden őrsvezetőnek ad egyet; és akkor a feladat: kikérdezni őket, a nagy idők tanúit, … Tovább »

Kisiskolásként tudtam már, illetve eleinte csak sejtettem, hogy merőben más család vagyunk, mint a többség körülöttünk. Minden rezdülés elütött a szomszédos családok létformájától. Életét unokáinak szentelő nagyanyám hadarós beszédébe különös, érthetetlen, a németre … Tovább »