Összesen 672 találat (1 - 20) a(z) Irodalom rovatban.
Nem akármilyen dolog híres kalózok szakácsának lenni.
Nora Glickmannak
Olyan kalózokénak, akik megjárták majdnem az összes tengert, mindig sikert arattak, temérdek zsákmányt szereztek, és még a szárazföldön is érvényesülni tudtak. Volt merszük hozzá, hogy kémek, nagyhatalmú … Tovább »
“A férjhezmenetelemmel azonban Trianon valamiféle metamorfózison esett át; megszemélyesült, arcokat öltött. Hozzám közelálló emberek arcát, az ő sorsukat, elszenvedett veszteségeiket, küzdelmeiket jelentette.”
A trianoni döntés centenáriumán lapunk az alábbi kérdéssel kereste … Tovább »
Tisztában vagyok vele, hogy Mexikóban jiddis iskolába járni, mint ahogy én jártam óvodától középiskoláig, anakronizmusnak tűnik.
Hogy a nyavalyába él meg a mame-loshn (jiddis) egy annyira nem nekivaló helyen? Pedig a hozzám hasonló több ezer tanuló számára semmi különös … Tovább »
Egy magánjogi skandalumnak köszönhetjük, hogy a 20. század szorongással teli világáról olyan pontos leírással rendelkezünk, mint amit Kafka művei hordoznak.
Ha Max Brod, Kafka barátja és életművének későbbi gondozója követi a haldokló utasításait, amit később a végrendeletében … Tovább »
Tájkép a latin-amerikai zsidó irodalomról.
Ha az ember Európára, aztán Latin-Amerikára gondol, ellentmondásos kép bontakozik ki előtte. Ha pusztán földrajzi ismereteire hagyatkozik, a 95%-ban spanyolul és portugálul beszélő “katolikus kontinens” masszív, homogén tömbnek … Tovább »
2004-ben megrázta a magyar színházi világot a hír: az első számú színikritikus, a rettegett tollú, briliáns műveltségű Molnár Gál Péter, ismert nevén MGP, beszervezett ügynökként tizenöt éven át jelentett a belügynek.
MGP a szokott tömör és pontos stílusában ennyit … Tovább »
„Apai nagyszüleim sem az áldozatokhoz nem tartoztak, sem a hóhérokhoz. Emellett semmilyen hőstettel nem hívták fel magukra a figyelmet; nemhogy bármiféle bűnt nem követtek el, de még túlbuzgósággal se nagyon lehetett vádolni őket. Csak afféle Mitläuferek voltak, olyanok, akik »úsztak … Tovább »
2020. november 13-án Párizsban, 96 éves korában meghalt Méray Tibor, talán az egyetlen ember, aki felnőttkoromban a tanítómesterem volt, akinek a védence lehettem. Most szeretettel gondolok vissza rá, a csaknem egy évtizednyi együtt töltött időre, amikor valójában felnőtt és igazi … Tovább »
Minden éjjel egymást kerestük Cambridge bárjaiban és kávézóiban, együtt ücsörögtünk, és nagyjából egy órán keresztül franciául beszélgettünk Franciaországról, amit mind a ketten szerettünk és elveszítettünk. Ő azért volt Cambridge-ben, mert az adósságai elől menekült, … Tovább »
Erdélyi Ágnesnek, Radnóti Miklós féltestvérének saját jogon is értékelhető életműve a nagyközönség számára jobbára ismeretlen – a Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész szerkesztette Arckép szavakból című, a Jaffa kiadó gondozásában megjelenő kötetben először válnak … Tovább »
1940. október 31-én politikai okból Marrákesbe költöztek, melynek hangulata, kávéházi élete sokkal inkább tetszett Faludynak. Először a zsidó hitközséghez szállásolták be őket.
Itt laktak, amikor november 2-ának késő délutánján átélik a Faludy által versben megörökített … Tovább »
Ha már visszakanyarodtak a háborús évekre, Roni megkérdezte, hogy volt az az embermentés, amelyről előző este Friedl már nem akart szót ejteni. Most láthatóan szívesen kezdett beszélni róla.
– 1940-ben csatlakoztam a cionista mozgalomhoz, azért éppen a cionistákhoz, mert egész … Tovább »
Egy pillanatig sem hittem Isten létezésében, és nem reménykedtem benne, hogy ha volna, akkor a többiek rovására kivételezne a zsidókkal.
Szerettem a disznóhúst. Utáltam a szakállat. A zsidó nyelv túlságosan is torokból szólt az ízlésemnek. Ráadásul visszafelé írták. … Tovább »
1944 május-június, Dunaszerdahely, vihar előtti csend. Stein Albert magas rangú katonatiszt, első világháborús hős, akit a Horthy rendszer ugyan mentesített a sárga csillag viselése alól, a zsidótörvények miatt mégis nyugállományba kényszerült. Földbirtokosként él, erős a magyarságtudata, … Tovább »
Részlet a gyerekkori és fiatalkori naplóból, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették.
A későbbi írónő – akit ekkor még Kucses Évának hívtak – remek stílusban, a rá később is jellemző iróniával mesél osztálytársairól, barátairól, saját magáról, és persze tágabb otthonáról, Szegedről. A vidám gyermeki hang folyamatosan komolyodik, és a késői – 1943-as és 1944-es – bejegyzések már egy olyan fiatal nőt mutatnak, aki érettségével, intelligenciájával, műveltségével kitűnik kortársai közül, és ezért a nála idősebbek barátságát keresi. A kötet gazdag képanyaga a hagyatékban maradt fotókból, valamint korabeli dokumentumok alapján készült.
Az 1943-ban New Yorkban született amerikai költő apai ágon Magyarországról, anyai ágon Oroszországból kivándorolt zsidó család leszármazottja. Bár kifejezetten kerülte azokat a témákat, amelyek alapján a kritika amerikai zsidó költőként skatulyázhatta volna be, családi öröksége … Tovább »
Az idei irodalmi Nobel-díjat Louise Glück amerikai költőnő kapta.
Az apai ágon magyar zsidó származású költőnőről itt írtunk, s az alábbiakban egy versét közöljük, mely korábban a Versum Online-on jelent meg.
Elvesztett szeretet
A húgom egy egész életet töltött … Tovább »
“Költészete őszinte, kompromisszummentes, és világosan jelzi, hogy a költő megértésre vágyik… Három jellemzője emelkedik ki munkásságának: a családi élet témája, szigorú, de játékos intelligenciája, és a kompozíció kifinomult érzéke” – szól a Nobel-díj indoklása.
“But … Tovább »
Rafael tizenöt éves volt, amikor meghalt az anyja, aki így végre megszabadult a szenvedéseitől.
A temetés napján esett az eső, és az egybegyűltek esernyők alatt szorongtak a kibuc apró temetőjében. Tuvja, Rafael apja keservesen sírt. Évekig odaadóan ápolta a feleségét, és … Tovább »
Hava Pinhas-Cohen költő, irodalom- és művészettörténet tanár, 1955-ben született Izraelben. Szülei bulgáriai születésű holokauszttúlélők.
1989 óta a Dimui című izraeli és egyetemes zsidó irodalmi-kulturális lap alapító-főszerkesztője. Különösen érdekli a kultúrák … Tovább »