Töredékek 1970-2026

Nógrádi Gábor versei

 

IMRE

 

Az anyám találkozott Mengelével.

Ismerte őt szinte személyesen.

Úgy, mint én téged. S most az egész világ

róla beszél. Igen, a Mengeléről.

Anyámmal ők nézték egymást gyakorta.

(1976)

 

TÖREDÉKEK

 

Azt hiszem, ti vagyok.

De akkor kik vagytok ti?

Én? Igen, én. Engem álmodtatok.

Értelmetlen morogni.

Akkor minek a szó?

Kereszt. Minek leírni?

Helyettem haltatok,

s helyettetek kell sírni.

*

Mi ez a könny, mikor a kisgyerek

bejön a délutánban?

Kis buta ártatlan, értetlen nézeget.

Könnyem okát szemében nem találtam.

 

(2026. 06. 28. 23 óra)

 

A MESE VÉGE

 

Égnek, földnek ütközőjén

Gábor repül egy gödölyén,

mit apám vett a vásárban,

mit apám vett két garasért.

(1975)

 

 

A BÉKE ELSŐ NAPJA

 

A szabadító hős

tífuszos lányt ölelt meg,

bár nem kívánt szerelmet

a harmincöt kilós.

S csonttá aszott fivére

ott futkosott köröttük

és mondta, mondta:

„Ez olyan sovány,

hozok neked, testvér,

meglátod, én hozok

egy vastagot,

ilyen nagy melle lesz!”

(1976)

 

 

INTERURBÁN NYÍREGYHÁZÁRA

A kagyló eltörött.

Nem hallom már a tenger könyörgését.

Szétáradok, mint gödörben a mélység.

De tudható, a hajszálereken

felszippant a gyermeki kegyelem.

(1976)

 

 

COMBOK

 

A combod és a szám

beoltott rózsafa,

oszlop és mennyezet.

De kis tudatlanom

nem láttad még soha

anyám combján a gödröt,

mit ember vésett be,

németajkú,

kilencszáznegyvennégy augusztusában.

S már meg nem értheted,

miért is őrzöm

fátyol-szemednél jobban

időktől érintetlen combodat.

(1973)

 

TÖRTÉNELEM

 

Megpattan a pohár,

Szaga van már a húsnak,

rozsdát ereszt a kés,

a kenyér zölddel bolyhos.

 

A pohár eltörött,

kutyánk megmérgeződött,

a kés öcsém kezében,

disznóké a kenyér.

 

Nagy tél jön, s nagy tavasz,

amint szokás.

(1970)

 

 

ZSOLTÁR

 

A mélységből mit tesz a vers? Kit ámít?

Betömd, Uram*, angyalid fuvoláit!

Most már, ami van, az kell mindhalálig!

(1973)

* Ebben az esetben az Úr nem az Örökkévaló.