Sáptól a gízai piramisokig – 125 éve született Benamy Sándor

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Sápon, egy kis bihari faluban született 125 éve a nyolc nyelven beszélő világjáró író és hírlapíró Benamy Sándor. 1899. május hatodikán, születésekor Berger Samuként anyakönyvezték, de ő az életének kilenc évtizedéből több mint hetven évig Ben Ami – a Nép Fia írói néven alkotott és szerkesztett – emlékeztet rá a haon.hu. Tegyük hozzá: ben ami héberül pontosan azt jelenti: népem fia.

Benamy Sándor és felesége: Ábel Olga (A kép forrása Péter Imre / haon.hu)

Újságíró és lapszerkesztő

Hétéves kisgyerek volt, amikor tüdőgyulladásban elveszítette édesapját. A századelőn nagy forgalmú sápi vasútállomás melletti fakereskedésüket és nagy házukat kénytelen volt eladni az édesanyja, és rokonaikhoz költöztek Nagyváradra. E nagyvárosban végezte iskoláit, ott is érettségizett. Ott szívta magába a századelő fertőző kórját, az irodalom szeretetét. Váradon sokszor látta Adyt, Dutkát, Emődöt, Fehér Dezsőt. Tetszett a fiatalembernek, ahogy az írók, újságírók éltek. Elhatározta, újságíró lesz. 1916-ban Budapestre került, a Keleti Akadémia hallgatója lett. Lehetőséget kapott tudósítói munkákra az Új Kelet és a bécsi Magyar Újságnál. Hogy kamatoztathassa kalandvágyát, gazdag nyelvtudását, a lapok világjáró tudósítójává nevezték ki.

Világhírű írók barátja

Európából az első újságírók között jutott el az akkor feltárt gízai fáraósírokhoz. Ott a sírokba négykézláb bemászva, az esetleges fertőződés veszélyét vállalva készítette el élete nagy riportját. Párizsban, majd Temesváron és Nagyváradon lett ismert hírlapíró; színikritikus, bűnügyi tudósító, hírlapszerkesztő.1934-ben tért vissza Budapestre. A fővárosban újságíróként, dramaturgként és műfordítóként dolgozott, míg felesége, az erdélyi származású Ábel Olga laptudósító volt. Több haladó szellemű mű kiadását szervezte, lefordította a Bécsből hazacsempészett orosz nyelvű, és az itthon fellelt német nyelvű Csendes Dont. Könyvkiadót hozott létre Epocha néven. A Csendes Don három kötete mellett az ő fordításával jelent meg Agnes Smedley a Vérző Kína, Upton Sinclair irodalomtörténete, Arnold Zweig Vihar Palesztina fölött, valamint Dosztojevszkíj Bűn és bűnhődés című kötetei. A három kiadást megért Európától Ázsiáig című útinaplójához a világhírű Henri Barbusse írt előszót. Benamy Sándor közeli barátságba került korának olyan jeles íróival is, mint Upton Sinclair, Traven, Arnold Zweig, vagy Agnes Smedley. Itthoni barátai Karinthy Frigyes, Szabó Dezső, Tamási Áron és Ilyés Gyula voltak. Színdarabokat is írt. A Kajüt és Vissza a háborúba? című színdarabjait már játszották 1929-ben és 1933-ban a kolozsvári Magyar Színházban.

Munkaszolgálat és tolmácsolás

A hatalom felfigyelt külföldi levelezéseire, emberbarát politikai tudósításaira. 1938 tavaszán munkája Bécsbe szólította, ott tanúja lehetett a fasiszta hatalomátvételnek. Hazatérve a bécsi eseményeket Állampolgár voltam Közép-Európában címmel könyvben írta meg, melyet a cenzúra elkobozott. Benamy Sándor is átélte az emberiség legszörnyűbb háborús éveit. 1942- és 1944-ben munkaszolgálatra vonultatták be. 1944 őszén, túlélve a harcteret, a munkaszolgálat borzalmait, hadifogságba került. Édesanyját és lánytestvérét meggyilkolták a haláltáborok egyikében. Orosz hadifogolytáborba Mezőtúrra vitték. Itt a fogolytársaknak és az őröknek már érkezésekor feltűnt orosz nyelvtudása. Az őrök a parancsnokukhoz vitték. A kozák származású parancsnok kérdésekkel faggatta, és meglepődött, amikor Benamy Sándor hibátlan pontossággal bemutatta az irodalomban jártasnak tűnő ezredesnek a Csendes Don történetét, annak minden szereplőjével. A fogoly egységparancsnokát ezek annyira meggyőzték, hogy hivatalos orosz tolmácsolással bízta meg a háború végi szabadulásáig.

Élete utolsó napjáig alkotott

Kedvezően alakult fogságából szabadulva pár hónapig Nagyváradon lett újságíró, majd Budapesten a Magyar Rádió munkatársa volt, ahol hírszerkesztőként, a kulturális rovat munkatársaként, majd irodalmi vezetőjeként dolgozott.1960-ban vonult nyugdíjba. Ezután további tevékeny alkotó esztendők következtek életében. Ábel Olgával járták az országot, a világot, amíg a neje el nem hunyt. Számos kitüntetés mellett arra voltak a legbüszkébbek, hogy aranytollas újságírói lettek a magyar újságíró társadalomnak. Időskorukban Kalandozás a nagyvilágban, Kis pénzzel nagy utakon és Hetven dolláros utazás címmel jelentek meg közös útirajzaik. Benamy Sándor a magyar irodalom talán legöregebb hazai írójaként élete utolsó napjáig alkotott.

Az 1989 október 13-án, kilencvenéves korában elhunyt író alkotómunkájának öröksége több száz újságcikk, húsz regény, négy memoárkötet, négy útleírás, három szociográfiai munka, négy színmű, három hangjáték, egy pamflet és tizenhárom műfordítás.

[popup][/popup]