Emléktáblát állítottak a Köröstarcsáról elhurcolt zsidóság tiszteletére

2026. június 26-án, a Békés Vármegyei Helytörténeti Egyesület és a Köröstarcsáért Barátok Egyesülete – Henger Péter mezőberényi helytörténész kutatásai nyomán – emléktáblát avatott a Köröstarcsáról elhurcolt zsidók tiszteletére. Az emlékmű elkészítését a Raoul Wallenberg Egyesült, a Békés Vármegyei Helytörténeti Egyesület, a Köröstarcsáért Barátok Egyesülete, a vármegyei önkormányzat és magánszemélyek támogatták.

Az eseményen beszédet mondott dr. Huff Endre Béla, a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője, aki megemlítette, hogy az egyesületük névadója, Raoul Wallenberg Békés megyében már nem tevékenykedhetett, hiszen 1944. június 11-én érkezett Budapestre, amikor a vidéki zsidóságot már deportálták vagy kitelepítették, vagyis embermentő tevékenysége már csak a fővárosra korlátozódhatott.

„Amikor táblát avatunk, és az áldozatokra emlékezünk, eszembe jut egy azóta is igencsak vitatott kérdés, amit a holokauszt utáni nemzedék annak idején önmagát marcangolva vetett fel. Ez nem egyéb volt, mint magának a Jóistennek perbefogása: hogy engedhette meg azt a népírtást, melyet a zsidó néppel szemben elkövetett?” – tette fel ezt a súlyos morális-erkölcsi kérdést Huff Endre Béla. Az ügyvivő a megemlékezők előtt felelevenítette a Nobel-díjas író, szintén egykori túlélő Elie Wiesel Isten pere című elbeszélését, amiben a túlélők vád alá helyezik Istent, mert elhagyta őket és nem akadályozta meg a katasztrófát. Az eljárás végén kimondják az ítéletet, az Isten bűnös, azonban a kérdésre, hogy mit tegyenek ezután, a válasz az, hogy imádkozzanak az Istenhez.

„Amikor felavatjuk a Köröstarcsáról elhurcolt zsidó áldozatok emlékét megörökítő táblát, akkor gondoljunk mindazokra, akik áldozatai lettek a vészkorszak kegyetlen viszonyainak, gondoljunk arra, hogy mennyi-mennyi sokra hivatott élet pusztult oda, de ne feledkezzünk meg azoknak a felelősségéről sem, akik mindezt végig vitték, közreműködtek benne, és azokról, akik a zsidóellenes gondolatokat a társadalomba beoltották.” – zárta megemlékező gondolatait Huff Endre Béla.

Mucsi András Békés vármegyei közgyűlési képviselő, a Békés Vármegyei Helytörténeti Egyesület alelnöke beszédében megemlékezett az 1944. június 26-án elhurcolt köröstarcsai zsidóság tragédiájáról. Felidézte, hogy Köröstarcsán az 1848-49-es szabadságharc után kezdtek el megtelepedni zsidók, akik a környező településekről költöztek a Körös-parti községbe. Zömében kereskedelemmel, üzleti tevékenységgel foglalkoztak. Egy időben zsidó iskola is működött itt, de ez rövid életűnek bizonyult. Az itteni izraelita vallásúak a mezőberényi „status quo” hitközséghez tartoztak. A statisztikai adatok szerint 1880-ban 53, 1890-ben 38, 1910-ben 27, 1941-ben 17 zsidó élt Köröstarcsán. 1944 áprilisában megkezdődött a vészkorszak. A maradék köröstarcsai zsidóságot Mezőberénybe szállították a Weisz-féle gyárba, majd innen Békéscsabára kerültek, ahol egy nagy gettót állítottak fel. Június 26-án indultak el a szerelvények Auschwitz felé, ahol 29-én érkeztek meg. A többséget még aznap meggyilkolták. Mindössze egy köröstarcsai zsidó férfi tért haza a háború után, ő is munkaszolgálatos volt, tehát nem a koncentrációs táborban élte át a háború végét.

Az emléktáblát leleplezte dr. Huff Endre Béla, Végh Judit, a Köröstarcsáért Barátok Egyesülete elnöke, Lipcsei Zoltán, Köröstarcsa község polgármestere és Mucsi András.