Svájci üdülőhelyekre is kiterjedt a náci „eutanáziaprogram”
Erich Keller történész a semleges Svájc második világháborús történelmének egy eddig teljesen ismeretlen fejezetével foglalkozott. Az Aufbau című lapban most publikált kutatási eredményei szerint a népszerű üdülőhelyeken, a davosi, arosai és agrai tüdőszanatóriumokban 1942 és 1945 között náci orvosok szelektálták a tuberkulózisban szenvedőket.
A davosi szanatóriumok a második világháború idején a náci rezsimet szolgálták
A Német Birodalom 1935 és 1945 között körülbelül tízezer tbc-s beteget küldött Svájcba gyógykezelésre. 1942-től kezdve a létesítmények teljes mértékben a náci rezsim ellenőrzése alatt álltak.
A Birodalmi Tuberkulózis Bizottság megbízásából a Josef Mengele köréhez tartozó Konrad Kühne orvos vizsgálta meg a tuberkulózisos betegeket. Svájc kezdetben megtagadta tőle a belépést, azonban a bevándorlási rendőrség vezetője, Heinrich Rothmund közbeavatkozott az érdekében, és attól kezdve Kühne zavartalanul tartózkodhatott az országban. Röviddel ezután Svájc lezárta a határt a zsidó menekültek előtt.
A betegek vizsgálatában svájci orvosok is részt vettek, bűnrészesek voltak a szelektálásokban. A „tisztogatás” során politikailag megbízhatatlannak vagy „további kezelésre nem méltónak” ítélt, több száz súlyos beteget visszatoloncolták Németországba, ahol a náci „eutanáziaprogram” részeként internálás, kényszermunka vagy a megölésük várt rájuk.
Néhányan, életüket féltve, felvették a kapcsolatot a davosi rendőrséggel, a svájci hatóságok azonban nem avatkoztak közbe. Először 1947-ben, a Davoser Zeitung című újság fogalmazott meg vádakat Dr. Kühne ellen: Németországban számos betegnek ő adta be a gyilkos injekciót.
