Visszavonták az argentin zsidó írónő meghívását, mert „nem vesz részt a BDS mozgalomban”

Miért indított inkvizíciót egy spanyol kulturális fesztivál egy zsidó író ellen? 

Szeptember 18-án, pénteken, miközben a legtöbb zsidó a Jom Kippurra készült, a zsidó-argentin írónő, Ariana Harwicz rossz hírt kapott a granadai híres irodalmi és művészeti fesztiváltól, a CULTUR-ALH-tól. Harwiczet – akinek debütáló regényéből, a Die, My Love-ból nemrég Jennifer Lawrence és Robert Pattinson főszereplésével filmadaptáció készült – meghívták, hogy vegyen részt az avantgárdról, valamint „a művészetről, az irodalomról és a humán tudományokról” szóló beszélgetéssorozatban. A fesztivál azonban néhány nappal a megnyitó előtt visszavonta Harwicz meghívását, arra hivatkozva, hogy „nem vesz részt a BDS mozgalomban”.

Harwicz a spanyol nyelvű világ egyik vezető regényírója, és a granadai fesztiválról való eltávolítása nagy visszhangot váltott ki az irodalmi világban. Regényei a női lét legsötétebb és legnyugtalanítóbb tapasztalatait tárják fel – a Die, My Love főhőse egy szülés utáni nő, aki az őrület szélén áll, legújabb regénye, az Unfit pedig szintén egy zaklatott anyáról szól. Ez egyben az első regénye, amely közvetlenül szembenéz az antiszemitizmussal.

A történetben egy Lisa nevű argentin-zsidó nő a barátjával Dél-Franciaországba költözik, és ikreket szül. Párja családja szeret „egy ostoba viccet” elsütni a mellkasán lévő „zsidó anyajegyekről”, és azon tűnődik, vajon „száz százalékig zsidó-e” („biztosan voltak tisztátalan, kevert ősei”). Amikor végül úgy dönt, hogy férjhez megy, a család aggodalommal jelenti be, hogy „egy zsidó csatlakozik a családhoz”.

Amikor a házasság kudarcba fullad, Lisa elveszíti gyermekei felügyeleti jogát, és a regény nagy részét azzal tölti, hogy az ikrekkel való újraegyesülésre vágyakozik, volt férjére gondol, és a szerelem és az erőszak közötti határt feszegeti. Végül teljesen megőrül, felgyújtja volt férje gazdaságát, majd a kialakult zűrzavarban elrabolja a gyermekeit.

Amikor Jessica Winter az Unfit című regényt ismertette a The New Yorkerben, azt rótta fel neki, hogy titokban Izrael-párti regény. Winter Harwicz közéleti aggodalmát is kifogásolta az antiszemitizmus térnyerése miatt (Harwicz azt mondta, hogy „élete regénye… október 7-ével kezdődik”). Harwicz írásai azonban nem illeszthetők be könnyen semmilyen politikai kategóriába. Az Unfit pedig nem a cionizmusról szól. Az antiszemizmusról szól – arról, milyen idegennek lenni, egy olyan érzésről, amelyet az anyaság és a Lisa által Franciaországban elszenvedett erőszak csak tovább erősít.

A regény végén, amikor Lisa a gyerekeivel elmenekül Franciaországból, nem Jeruzsálembe vagy Tel-Avivba menekül. Argentínába tér vissza, ahol gyerekeivel egy régi lakásban telepszik le Buenos Aires hagyományos zsidó negyedében.

Két nappal azután, hogy Harwiczet kitiltották a „művészet, irodalom és humán tudományok” rendezvényéről, a CULTUR-ALH fesztivál több más résztvevője – köztük a chilei Lina Meruane és a perui Gabriela Wiener – közleményt tett közzé, amelyben támogatták Harwicz kizárását. Szemére vetették „nyilvános álláspontját” és „a megsemmisítés támogatását”. Ez annak számára is zavarba ejtő kijelentés, aki áttekinti Harwicz műveit és nyilvános megszólalásait: soha nem beszélt úgy, hogy támogatná a háborút, bár az Izraellel szembeni népirtásvádakat „agymosás és katari pénz” eredményének nevezte.

Harwicz arról is beszélt, hogy az antiszemitizmus erősödik a palesztinpárti csoportokban, és azt írta a Twitteren, hogy amikor megtudta, hogy néhány pályatársa palesztinpárti aktivista, az olyan volt, mintha azt tudta volna meg az apjáról, hogy „erőszaktevő vagy gyilkos”.

De ahogy számos szerző – köztük én is – egy nyílt levélben rámutatott, ahhoz, hogy valaki támogassa Harwicz részvételét a fesztiválon, aligha kell egyetértenie vele. Harwicz irodalmi vállalkozása – ahogy azt számos alkalommal elmagyarázta – arra irányul, hogy bonyolultabbá tegye a jelen megértését, és megkérdőjelezze a közkeletű vélekedéseket. Prózájának ethosza éppen arról szól, hogy a művésznek szüksége van a provokációra és arra, hogy hangosan gondolkodjon.

Harwicz fesztiválról való eltávolítása megmutatja, milyen különleges elvárásoknak kell megfelelnie egy zsidó írónak – olyan elvárásoknak, amelyekkel más kisebbségi szerzőknek nem kell szembenézniük. A CULTUR-ALH szervezői – és velük együtt számos résztvevő – ezzel nem csupán cenzúrázták őt, hanem új inkvizíciót indítottak, éppen Granadában, minden hely közül.

„A jó zsidót akarják, én pedig nem vagyok jó zsidó” – mondta Harwicz egy argentin lapnak. „Ezért kirúgnak.”

Jewish Review of Books hírlevele