Kafka és a zsidó léttapasztalat

Százkét évvel ezelőtt, 1924. június 3-án hunyt el Franz Kafka (1883-1924), aki regényeiben és novelláiban különösen átütő erővel ábrázolta az elidegenedést, a modern világ emberének szorongását és kiszolgáltatottságát, miközben prózájának mélyéről újra és újra felsejlik a zsidó történelem több évszázados egzisztenciális bizonytalansága is.

Kafka szülei az asszimilálódó közép-európai zsidó polgársághoz tartoztak, az író kamasz és fiatal felnőtt korában szinte alig kötődött a zsidósághoz. Amikor azonban 1911-ben Prágában megtekintette egy lembergi jiddis társulat előadásait, és életre szóló barátságot kötött a társulat vezetőjével, Jickak Löwyvel, akkor feltámadt érdeklődése a jiddis nyelv iránt (Kafka 2008, 103, 111, 140, 151), majd a judaizmus és a cionizmus iránt is, héberül tanult, és halála előtt az alijázás gondolata is foglalkoztatta.

Irodalmi munkásságában csak néhány késői művében – Josefine, az énekesnő, avagy Az egerek népe című novellájában, a Levél apámhoz lapjain – foglalkozott zsidósághoz fűződő viszonyával, útkereséséről leginkább naplói és levelei nyújtanak képet. A per, A kastély vagy Az átváltozás semmilyen módon nem utal a zsidóságra, és egyaránt olvasható a modern élet parabolájaként, az egzisztenciális értelmet kereső ember történeteként és a zsidó történelmi léttapasztalat tanúbizonyságaként is.

Kőváry Zoltán az egzisztenciális pszichológia történetéről és irányzatairól írt munkájában többek között A per freudi elemzésének lehetőségét veti fel, utal Bridgewater elemzésére, amelyben A kastély jungi elemzését kínálja (Kőváry 2025, 195-196), és idézi Kafka gondolatait: „ugyanazt a küzdelmet vívjuk mindannyian.” (Kőváry 2025, 194). Ugyanakkor A per Josef K-jának történetében felismerhetjük a zsidó történelem tapasztalatát, a kiszolgáltatottságot a zsidó identitást hol eltűrő, hol bűnnek bélyegző hatalomnak. A kastély kis falu felett lebegő címadó épülete a zsidó közösségek fölé magasodó állami hatalmat szimbolizálja. Az átváltozás Gregor Samsájának bogárrá változása pedig baljóslatúan vetíti előre a náci propagandát, amely a zsidókat élősködőkhöz hasonlította.

Ilan Stavans szerint vitathatatlan, hogy Samsa egész odüsszeiáját zsidó érzékenység hatja át, […] egészen addig a felfogásig, hogy egy torz, sőt szörnyeteg testben lakik. (Stavans 2025)

Harold Bloom, az egyik legjelentősenn amerikai irodalomtudós szerint Kafka „a zsidó magány állandó archetípusa” (Bloom, 2002, 206), és egyetért Gershom Scholemmel megállapításával, aki szerint Kafka írásművészete kabalisztikusnak tekinthető (Bloom, 2002, 206).

A különböző olvasatok nem zárják ki egymást, hanem együtt érvényesek, vagy éppen erősitik a többi olvasatot, egyszerre érintik meg a zsidó és nem zsidó olvasót. Hosszan sorolható azon írók és más művészek névsora, akikre Kafka hatással volt, vagy akik Kafkában fedezték fel előképüket García Márqueztől, Jorge Luis Borgestől Albert Camus-n, Eugène Ionescón és Milan Kunderán, George Orwellen keresztül Jim Morrisonig terjed a kafkai életmű hatása, de hatott Walter Benjaminra és Gershom Sholemre is. Haruki Murakami a Kafka a tengerparton című regénye, Singer Kafka barátja című novellája, Szántó T. Gábor Kafka macskái vagy Borbély Szilárd Kafka fia című regényei már címükben is jelzik a kapcsolódást a kafkai életműhöz. A szerteágazó recepció is arról tanúskodik, hogy miközben Kafka az emberi létezés lélektani univerzáléit ragadja meg, egyúttal a zsidó léttapasztalatot is beemeli a világirodalomba.

Források, felhasznált irodalom:

• Bloom, Harold. 1994. The Western Canon. Rivierhead Books, New York, pp. 416-430.
• Bloom, Harold. 2002. Genius. Warner Books, New York, pp. 203-210.
• Kafka, Franz. 2008. Naplók. Európa, Budapest.
• Kőváry Zoltán. 2025. Az egzisztenciális pszichológia története és irányzatai. Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába 1. Scolar, Budapest, pp. 193-197.
• Stavans, Ilan. 2025.Mitől lesz „zsidó” a zsidó irodalom?, in: Szombat, 2025. 05. 07 Online hozzáférés: https://www.szombat.org/politika/mitol-lesz-zsido-a-zsido-irodalom

(Mazsihisz.hu)