Elie Wiesel 2016. július 2-án hunyt el. Néhány éve, magyarországi látogatása alkalmával közöltük egyik legszebb elbeszélését. Ezzel emlékezünk rá.

A Béke Nobel-díjas Elie Wiesel december 9-én érkezik Magyarországra. Látogatása alkalmából a Szombat A bolond Mose című elbeszélésének fordításával köszönti őt, mely életműve központi témájával, az emlékezéssel és az emlékeztetéssel foglalkozik. A bolond Mose kulcsfigurája végigkíséri Wiesel életművét, és számos írásában visszatér.

Sólyom László köztársasági elnök hétfőn találkozik a magyarországi és határon túli magyar egyházi méltóságokkal a Sándor-palota Mária Terézia Termében. Az államfő a találkozó során rövid köszöntőt mond, utána pedig zárt ajtók mögött tárgyalnak – tájékoztatott a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) pénteken.
 

2006 májusában az izraeli Naharija városában előadás-sorozatot tartottak a zsidó kórházakban végzett orvosi kutatásokról a náci korszakban. A konferenciára meghívást kapott Varda Weiszkopf, a Yad Vashem intézet hallgatója is, aki meglepetéssel tapasztalta, hogy a konferencián egy szó sem esett a náci megszállás alatt Budapesten működő zsidó kórházakról…

Ha az EU külügyminiszteri értekezlete december 8-án elfogadja a független palesztin államról és Kelet-Jeruzsálemről mint annak fővárosáról szóló nyilatkozatot, Brüsszel – alig egy héttel a Lisszaboni Szerződés életbe lépése után – a nemzetközi politika egyik főszereplőjévé válhat.
 

Születésnapi buli!

Tisztelettel meghívjuk Önt folyóiratunk, a Szombat 20. születésnapjára a Vince kiadó új könyvesboltjába, a Klauzál 13-ba (Bp. VII. Klauzál tér 13.) december 12-e, szombat este 7 órára.
Közreműködnek:
a Budapesti Zsidó Színház és a Gólem Színház művészei … Tovább »

Az Izraeli riportok Irwin Shaw és Robert Capa közös munkája – 1949-ben találkoztak Izraelben, és együtt utazták be az országot. A könyv december 17-én kerül a boltokba.
 

„Nem akarom, hogy az én múltam bárkinek a jövőjévé váljon” – ez lehetne a mottója Elie Wiesel 1945 utáni életének.
 

Amikor a második világháborúban az emberek milliói bármit megtettek volna, hogy kikerüljenek Auschwitzból, a közeli német táborban raboskodó Denis Avey brit pilóta kíváncsiságból csempészte be magát a haláltáborba. A férfit az akkor látottak annyira megrázták, hogy a furcsa történetről egész mostanáig hallgatott.

Noha a léleknek így elsősorban hangja van, és biztos vagyok benne, hogy ennek a hangnak léteznek regiszterei, amelyeket csak bizonyos emberek hallanak (meg persze olyan árnyalatai is, melyeket nem hallhatunk, akkor sem, ha hallani véljük – amennyiben mégis, az a művészet csodája); noha folyamatosan üldöz ez a „zsidó hang”, talán éppen azért, mert egyszer üldözőbe vettem…

A szakállas viccben megkérdezik Jóska bácsitól, van-e maguknál a faluban antiszemitizmus? – Az nincs, de igény vóna rá – jön a felelet. Most, 2009-ben, amikor az antiszemitizmus is új szintre lépett, a felelősen gondolkodó polgárnak érdemes feltennie a kérdést, vajon szükségünk van-e rá, jobb lesz-e a magyaroknak tőle? Az írást vitaindítónak szántuk.
 

Édes Hazám, drága Nemzetem, bocsáss meg, hogy így megszólítalak – nem is szokás, meg hát a mindenekfeletti tisztelet okán nem mondható túl gyakorinak sem, hogy bármely fiad, leányod a hűségen, a rajongáson és az imádaton túli húrokat is megpengessen, s téged megbotránkoztasson…
 

A Gólem budapesti zsidó Színház és a Nemzeti Színház együttműködésének köszönhetően a magyar közönség a jelenkori izraeli színház néhány különlegességét tekintheti meg december 3. és 5. között.
 

A kifejezés problémáját Kafka nem absztrakt, egyetemes módon veti fel, hanem a kisebbséginek nevezett irodalmakkal kapcsolatban – ilyen például a varsói vagy prágai zsidó irodalom. A kisebbségi irodalom [littérature mineure] nem egy kisebbségi nyelv irodalma, hanem olyan irodalom, amelyet a kisebbség a többség nyelvén ír.
 

Mély felháborodással és döbbenettel olvastuk a MAZSIHISZ méltatlan és igaztalan vádaskodásait. Köztudott, hogy a vidéki hitközségek, Magyarországon és Erdélyben a holocaust alatt többségében sajnos elpusztultak, ami kevés iratanyag megmaradt, az is a kommunista rendszerek idején – sokszor a hitközség segédletével – ebek harmincadjára, MÉH-be, padlásokra, dohos pincékbe került.
 

Münchenben, a bajor tartományi bíróságon tegnap megkezdődött az emberiség elleni bűntettekkel vádolt John (Ivan) Demjanjuk – újabb, immár harmadik – pere. Az ukrán születésű, 89 éves férfi az ügyészség szerint azonos azzal a személlyel, akit a holokauszt túlélői kegyetlensége miatt csak „Rettegett Ivánnak” neveztek, és aki egyedül a sobibori náci meg­sem­mi­sítőtáborban több mint 27 ezer zsidó fogoly meggyil­kolásában vett részt.
 

Ritchie Kotzen (korábban a Poison, a Mr. Big tagja) ma koncertet ad Budapesten az A38 hajón. Korábbi magyarországi fellépése után készítettünk vele interjút. A gitárvirtuóz a Szombat munkatársa segítségével fedezte fel zsidó gyökereit.

Kóborlás a győri zsidó emlékek között és a Műemlékvédelem kategóriában Európai-díjas barokk belvárosban, az abdai Radnóti-emlékmű megkoszorúzása. Találkozás a Győri Zsidó Hitközség tagjaival.
 

Az izraeli kormány engedélye nélkül is folytatni akarják az építkezéseket a megszállt területeken létesült zsidó településeken – erről határozott a Telepesek Tanácsa.

Nem szívesen gondolok bele, hogy az antiszemitizmus új hulláma jelentkezett Magyarországon, még ha csak kis szegletekben is – mondja lapunknak adott interjújában Elie Wiesel Nobel-békedíjas író (81 éves), a Bostoni Egyetem bölcsészkarának profeszszora. Az auschwitzi haláltábor magyar csendőrök által deportált egykori túlélője hazánkba készül.
 

A mai Magyarországon mindenki valamilyen kulturális vagy történeti mintát keres magának, hagyományt, melybe belekapaszkodhat vagy hozzákötheti magát, elődöket, akikre feltétel nélkül büszke lehet. A szocialista évtizedek megakasztották a szerves társadalmi fejlődést (direkt nem „haladást” írok) hogy aztán maguk is szervesüljenek valahogyan a történelembe, de mielőtt távozott volna a korszak, azért meggyökereztetett számos szokást és gondolkodásmódot. A hagyományok utáni keresgélés nagyobb méretekben is folyt, a viszonyítási pontok felkutatása főleg a rendszerváltás után indult meg s sokáig a polgárosodás fogalma uralkodott egyes történetírói és közírói szférákban (a másik ilyen mindenre csodaszerként használt pszedudofogalom a  civil társadalom volt).