Oroszország nyomást gyakorol Izraelre a jeruzsálemi Alekszander-udvar ügyében
Anatolij Viktorov, Oroszország izraeli nagykövete szombaton egy követségi munkatársakból, családtagokból és pravoszláv hívőkből álló csoport élén demonstratív látogatást tett a jeruzsálemi Alekszander-udvarban. Az orosz egyházi és kulturális komplexum Jeruzsálem Óvárosának központjában található, néhány percnyi sétára a Szent Sír templomtól.
Az Alexander udvar Jeruzsálemben (Wikimedia Commons)
A mintegy 1300 négyzetméternyi területen található az 1896-ban felszentelt Szent Alekszandr Nyevszkij-templom, valamint több vallási és történelmi jelentőségű épület. Az ingatlant a 19. század végén vásárolta meg az Orosz Ortodox Palesztinai Társaság (IOPS). Az orosz forradalom után hosszan elhúzódó vita kezdődött a cári korszakban megszerzett szentföldi orosz ingatlanok tulajdonjogáról.
Az elmúlt években Moszkva azt követelte Izraeltől, hogy egy oszmán kori tulajdonbejegyzés alapján ismerje el az „Orosz Dicsőséges Királyság” néven nyilvántartott jogokat. 2020-ban, Netanjahu második kormányzása idején, az Alekszander-udvart hivatalosan „szent helynek” nyilvánították. Két évvel később Vlagyimir Putyin orosz elnök személyesen írt levelet Naftali Bennett akkori miniszterelnöknek, amelyben arra kérte, hogy segítse elő a tulajdonjogok Oroszországnak történő átadását. (Ez jól mutatta, hogy a Kreml számára fontos ügyről van szó.) Ezzel egy időben Izrael lépéseket tett annak érdekében, hogy a komplexumot az Oroszországi Föderáció nevére jegyezzék át.
Az ingatlan létrehozásában szerepet játszó IOPS azonban azt állítja, hogy a tulajdonjog őt illeti meg, és az nem száll át automatikusan az orosz államra. A benyújtott keresetük megállította az eljárást, és lényegében fenntartotta a status quo helyzetet.
2024 végén Netanjahu újraindította a vita vizsgálatával foglalkozó miniszteri munkacsoport tevékenységét. A testület tagja Gideon Szaár külügyminiszter és Jariv Levin igazságügyi miniszter, a folyamat koordinálását pedig a Nemzetbiztonsági Tanács és a Miniszterelnöki Hivatal végzi.
Viktorov nagykövet a szombati látogatása előtt néhány nappal kijelentette, hogy az Alekszander-udvar feletti orosz tulajdonjog újbóli bejegyzésének folyamata a „végső szakaszában” jár, és az ügy immár „kizárólag jogi kérdés”.
Az ügyre rálátó izraeli források szerint azonban még semmilyen döntés nem született az átadásról. Úgy vélik, hogy Moszkva a jogi lépések mellett nyilvános kampányba kezdett annak érdekében, hogy minél erősebb nyomást gyakoroljon az izraeli döntéshozókra. Ám az izraeli tisztviselők még korai lenne megmondani, hogy a szakértői vizsgálat mikor zárul le.
Oroszország valószínűleg a jelenlegi izraeli belpolitikai helyzetet próbálja kihasználni, abból kiindulva, hogy a választások után nehezebb lenne döntést kicsikarni, különösen akkor, ha már nem Benjamin Netanjahu lesz a miniszterelnök.
Súlyosbító körülmény, hogy az izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete (INSS) által közzétett tanulmány szerint az Orosz Ortodox Egyház izraeli tevékenysége messze túlterjed a vallási kérdéseken. Ella Itkin és Arkady Mil-Man arról írt, hogy az egyház rendszeresen Moszkva diplomáciai érdekeinek előmozdítását szolgálta, és Putyin hatalomra kerülése óta a Kremllel és az orosz biztonsági szolgálatokkal való kapcsolatai tovább erősödtek.
A tanulmány szerint az orosz egyház és Putyin kormánya közötti szoros együttműködés, valamint az a körülmény, hogy Izraelt semmilyen jogi kötelezettség nem kényszeríti az ingatlan átadására, azt jelenti, hogy Izrael valószínűleg semmilyen stratégiai előnyt nem nyerne a tulajdonjog átadásából. Emellett fel kell hívni a figyelmet Oroszország szoros kapcsolataira Iránnal és más, Izraellel ellenséges szereplőkkel. Az Alekszander-udvar átadása újabb orosz befolyási pontot teremthet Jeruzsálem központjában, és egy szimbolikusnak tekinthető orosz diplomáciai siker később további ingatlanokra vonatkozó követelésekhez vezethet.
