Médiás szókiegészítő játék – Ben-Gvir és a szavait behelyettesítő sajtó
A játék lényege, hogy egy-egy mondatból vagy történetből bizonyos szavakat kihagynak, amelyeket tetszőlegesen be kell helyettesíteni.
Itamar Ben-Gvir
Ez történik akkor is, amikor egy izraeli politikus a „terroristák” kiiktatásának szükségességéről beszél, de azt a sajtó úgy tálalja, mintha „embereket”, „palesztinokat”, „gázaiakat” mondott volna.
A szélsőjobboldali Itamar Ben-Gvir izraeli nemzetbiztonsági miniszter nyilatkozataiban bőségesen lehet találni bírálni valót. Ám egészen más dolog, amikor megpróbálják meghamisítani a szavait.
Ezt tette több spanyol nyelvű médium Ben-Gvir mondataival kapcsolatban, amelyek az October 8 című podcast első adásában hangzottak el. A műsor házigazdája, Rom Braslavski, két évig volt a Palesztin Iszlám Dzsihád fogságában, mielőtt kiszabadult volna.
A beszélgetés során Ben-Gvir számos olyan vitatott elképzelésről beszélt, amelyek Izraelben korántsem élveznek széles körű támogatást: a Gázai övezet megszállása, izraeli telepek létrehozása a térségben, a palesztin lakosság kivándorlásának ösztönzése mellett érvelt. Emellett szóba került a sikulim memukadim (a terrorista szervezetek tagjai elleni célzott műveletek, célzott likvidálások) is. Ez a terrorizmusellenes gyakorlat az október 7-i támadások óta Izraelben jóval szélesebb támogatottságot élvez, mint a miniszter egyéb elképzelései.
A legtöbb sajtóorgánum a műsornak azt a részletét emelte ki, amelyben Ben-Gvir a következőket mondta:
„Nem titok, hogy nem értek egyet a miniszterelnökkel. Szerintem célzott likvidálásokat kell végrehajtani Gázában… Minden éjjel iktassanak ki harminc-negyvenet. Ne csak azokat, akik éppen abban a pillanatban jelentenek veszélyt. Vannak ott emberek, akik nem méltók az életre. Nem kellene élniük. Nem is emberek.”
A podcast vége felé Ben-Gvir visszatért a témára, és ezúttal egyértelműen pontosította a mondatát:
„Megismétlem: minden éjjel harminc, negyven vagy ötven terroristát kellene megölni Gázában.” A héber mechablim (מחבלים) szót mondta, amelynek jelentése: terroristák.
Ez a szó azonban teljesen eltűnt a nemzetközi sajtó jelentős részéből, köztük az Associated Press tudósításából is, amely félrevezető módon ezt a címet adta: „Ben-Gvir izraeli miniszter azt szorgalmazza, hogy minden éjjel harminc–negyven embert öljenek meg Gázában.” Ugyanígy tett a Harper’s Magazine is.
A spanyol nyelvű média még ezen is túllépett: az El País egy olyan videót tett közzé, amely a fordításba beillesztette az „emberek” kifejezést. Az egész spanyol nyelvterületen nagy befolyással bíró EFE hírügynökség szintén „emberekkel” helyettesítette a Ben Gvir szerint likvidálni szükséges „terroristákat”.
A német közszolgálati Deutsche Welle spanyol nyelvű szolgálata is ezzel a címmel adta a videós tudósítást: „Izraeli miniszter napi negyven ember megölésére szólít fel Gázában.”
A spanyolországi The Objective független digitális portál szintén említést érdemel, mert a cikkük címe: „Izrael biztonsági minisztere a palesztinok válogatás nélküli megölését ajánlja: Ben-Gvir minden éjjel harminc–negyven célzott likvidálás kvótáját javasolja a Gázai övezetben” önellentmondást tartalmazott; ha egy támadás célzott, értelemszerűen nem lehet válogatás nélküli.
Később a The Objective megváltoztatta a címet, de az új változat sem volt jobb: „Izrael biztonsági minisztere palesztinok megölését ajánlja.”
Néhány órán belül televíziós és rádiós műsorok, újságcikkek válogatás nélküli likvidálásokról írtak, és természetesen akadt olyan médium, amely Izraelt a nácikhoz hasonlította.
Annak ellenére, hogy nemcsak az inkriminált mondatban, hanem az egész podcast beszélgetésben, végig a terroristák elleni küzdelemről volt szó, nem pedig emberek, gázaiak vagy palesztinok elleni harcról.
Mindez nem jelenti Ben-Gvir mentegetését és a radikális nézetei helyeslését. De az újságírás nem veszíti el a bírálat képességét attól, hogy ragaszkodik a szöveghűséghez; ellenkezőleg, éppen a pontosságban rejlik az ereje. Amikor a lapok rendszerszerűen ismételnek meg egy téves állítást, talán érdemes lenne újragondolniuk, mi értelme ennyi külföldi tudósítót fenntartani, ha azok még az információk ellenőrzéséhez szükséges minimális erőfeszítést sem teszik meg.
