„Láttuk a pusztítást” – Két katona és egy fotós visszatért az október 7-i támadás egyik helyszínére
A Ynet News riportjának szereplői – Netanel Makayes alezredes, az IDF terrorellenes kiképzőközpontjának (Lotar) akkori parancsnoka, Yair Ansbacher tartalékos katona és Ziv Koren fotóriporter – a Hamász támadása után három évvel egy fénykép történetét idézi fel. A kép 2023. október 9-én készült Kfar Aza kibucban, Rachel Cohen házában, és később Izraelben és nemzetközi szinten is a terrortámadás okozta szenvedés egyik ikonikus jelképe lett.
A két katona a mészárlás helszínén 2023 október 9-én (felső kép), és három évvel később
Makayes egy nappal korábban tért vissza Izraelbe az Egyesült Államokból, ahol egy katonai delegáció tagjaként járt. Október 7. reggelén a feleségétől, a Magen David Adom mentőszolgálat munkatársától kapott információkból gyorsan felmérte, hogy példátlan méretű támadás zajlik. Ansbacher, a tartalékos katona hasonló következtetésre jutott Jeruzsálemben, amikor a légiriadók és az első, Szderotból érkező képek alapján világossá vált számára, hogy Izraelben háború zajlik. A tartalékosok „DNS-ének a része” a gyors reagálás és a kötelességtudat, és hogy a válsághelyzetekben azonnal cselekedjenek, olvasható a riportban.
A Makayes vezette Lotar alakulat négy katonát veszített az első napon, köztük Eli Ginsberg korábbi parancsnokot, pedig olyan ember volt, akiről szinte elképzelhetetlennek tartották, hogy eleshet.
Kfar Azában október 9-én még mindenütt láthatóak voltak a harcok nyomai, a település akkor még nem számított teljesen biztonságosnak, a környéken továbbra is folytak katonai műveletek. Ansbacher leírása szerint minden a brutális támadásról árulkodott, repeszek, lövedéknyomok, vérfoltok, az utcákon holttestek hevertek, számos épület kiégett.
Rachel Cohen házát is feldúlták, de a bejáratnál még állt a szukkoti sátor, benne családi fényképek, és a házban, az asztalon is ott voltak még az ünnepi ételek.
Ansbacher visszaemlékezése szerint képtelen volt visszatartani a sírást, de az a pillanat nem a katona összeomlása, hanem az ember gyásza és megrendülése volt. „Egyenruhát viselünk, de emberek vagyunk.”
A két katona és a fotós három évvel később ismét elutazott Rachel Cohen Kfar Aza-i házába. Mindegyikükben más-más emlékfoszlány villant fel: egy áldás a falon, egy szekrény vagy egy golyó ütötte lyuk; ugyanazt a traumát mindenki másként dolgozza fel és őrzi meg. Október 7. emlékezete elsősorban nem katonai vagy politikai kérdés, hanem az emberi életek és a közösségek sorsának a története.
