Gadi Eisenkot: felelősség, biztonság és Izrael újjáépítése
Gadi Eisenkot, az izraeli ellenzék vezető politikusa október 6-án interjút adott a The Times of Israel-nek. Az alábbi összefoglaló a Tal Schneider és David Horovitz által készített interjú alapján készült.
Gadi Eisenkot áldást mond a négy gyümölcsre Szukkot ünnepén(Fotó: (Jonathan Shaul/Yashar)
Gadi Eisenkot, az ellenzéki Jásár párt vezetője és volt vezérkari főnök szerint a közelgő izraeli választás nem egyszerűen Benjamin Netanjahu és közte való választásról szól, hanem arról, hogy milyen ország legyen Izrael. Eisenkot saját politikai küldetését az október 7-i katasztrófa, fia halála és az ország jövője iránt érzett felelősség határozza meg. Három évvel a Hamász támadása után úgy véli, hogy Izraelnek egyszerre kell visszaszereznie biztonságát, demokratikus jellegét és nemzetközi elfogadottságát.
Eisenkot 2023. december 7-én veszítette el 25 éves fiát, Galt, aki a Maglan kommandós alakulat katonájaként a Gázai övezetben esett el. Eisenkot ekkor a háborús kabinet tagja volt. A gyász hetének harmadik napján, miközben még fiát gyászolta, visszament egy fontos biztonsági ülésre. Elmondása szerint ekkor határozta el, hogy folytatja politikai pályafutását: „nem tudom visszaforgatni az időt”, ezért mindent meg akar tenni azért, hogy méltó legyen ahhoz az árhoz, amelyet fia fizetett.
Eisenkot legfőbb politikai ellenfele, Netanjahu éles bírálatának középpontjában a felelősség kérdése áll. Szerinte a miniszterelnök nem vállalta a felelősséget az október 7-i katasztrófáért, és később sem a kudarcok kivizsgálását, hanem azok politikai kihasználását választotta. „Anti-vezetőnek” nevezi Netanjahut: állítása szerint kudarc esetén másokra hárítja a felelősséget, siker esetén viszont magának tulajdonítja az érdemeket. Eisenkot szerint Netanjahunak az október 7-i kudarc után vissza kell vonulnia a politikából.
A háborús kabinetben szerzett tapasztalatai alapján különösen keményen bírálja Netanjahu túszpolitikáját. Eisenkot szerint már 2023 novemberében is amellett érvelt, hogy folytassák a túszalkut, és hozzák ki minél több izraeli túszt, majd később folytassák a harcot. A 2024. májusi túszmegállapodás körüli eseményeket tartja a döntő töréspontnak: szerinte Netanjahu előbb támogatta a kabinetben a megállapodást, majd politikai környezetében keresztül negatív kampányt indított ellene. Ezután Eisenkot elvesztette bizalmát a miniszterelnökben, és kilépett a kormányból.
Kormányfőként Eisenkot határozottabb fellépést ígérne a zsidó szélsőséges erőszakkal szemben Ciszjordániában. Felszámolná Bezalel Szmotrics védelmi minisztériumi hatáskörét, visszaállítaná a határőrség katonai alárendeltségét, és újra alkalmazná az adminisztratív intézkedéseket zsidó terroristákkal szemben. Ugyanakkor folytatná a palesztin terrorizmus elleni harcot, és javítaná a palesztin lakosság életkörülményeit. A Palesztin Hatóságot nem szüntetné meg, hanem azt szeretné, hogy a mintegy 2,8 millió ciszjordániai palesztin ügyeit maga intézze. Hosszabb távon egy demilitarizált, izraeli biztonsági ellenőrzés alatt álló palesztin entitást tart elképzelhetőnek.
Belpolitikai programjának fontos eleme a jogállamiság helyreállítása. Visszavonná a bírói kinevezések politikai befolyását növelő törvényt, megerősítené a főügyész pozícióját, és állami vizsgálóbizottságot állítana fel az október 7-i kudarc kivizsgálására. Nyolc évben maximálná a miniszterelnöki mandátumot, és legfeljebb 24 miniszteres kabinetet hozna létre. Emellett általános nemzeti szolgálatot vezetne be: minden izraeli állampolgárnak katonai, polgári vagy nemzeti szolgálatot kellene teljesítenie, beleértve az arab állampolgárokat is.
Különösen élesen bírálja a haredi közösség katonai szolgálat alóli mentességét. Szerinte az ultraortodox oktatásban az állam iránti felelősség, a cionizmus, az állampolgári ismeretek, valamint az alapvető tantárgyak oktatása sem megfelelő. Négy éven belül állami oktatási rendszerbe kényszerítené azokat az intézményeket, amelyek jelenleg nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek.
Külpolitikájában Eisenkot szorosabb amerikai együttműködést, az arab államokkal való kapcsolatok erősítését és egyfajta regionális biztonsági szövetség kialakítását sürgeti. Támogatná Szaúd-Arábia és további arab országok bevonását az Ábrahám-megállapodások körébe. Gázában a Trump-féle háború utáni tervet hajtaná végre, de csak a Hamász teljes lefegyverzése után. Iránnal kapcsolatban átfogó amerikai–izraeli stratégiát sürget az atomprogram megfékezésére.
Eisenkot szerint Izrael nem maradhat „egyedül élő nép”. Úgy véli, hogy a nemzetközi elszigetelődés és az antiszemitizmus elleni küzdelemhez is szükség van egy racionálisabb izraeli kormányra. Az antiszemitizmust önmagában egy kormányváltás természetesen nem szünteti meg, de szerinte Izrael nemzetközi megítélését jelentősen javítaná egy olyan vezetés, amely kiszámíthatóan, mérsékelten és felelősen politizál.
Az interjú végső üzenete Eisenkot számára az „felelősség vagy felelősség elől való menekülés” közötti választás. Azt állítja, hogy személyes vesztesége, katonai múltja és politikai tapasztalata alkalmassá teszi arra, hogy az október 7-i trauma után egyesítse az országot. Célja nem Netanjahu személyes megbüntetése, hanem annak elérése, hogy Izrael új politikai korszakba lépjen: erős, zsidó, demokratikus és liberális államként, amely ismét szorosan kapcsolódik a nemzetközi közösséghez.
