Raj Tamás: Reflexió
Mély felháborodással és döbbenettel olvastuk a MAZSIHISZ méltatlan és igaztalan vádaskodásait. Köztudott, hogy a vidéki hitközségek, Magyarországon és Erdélyben a holocaust alatt többségében sajnos elpusztultak, ami kevés iratanyag megmaradt, az is a kommunista rendszerek idején – sokszor a hitközség segédletével – ebek harmincadjára, MÉH-be, padlásokra, dohos pincékbe került.
Galériánk, amely közel húsz éve vezet judaika árveréseket, azt a célt is tűzte maga elé, hogy a kallódó értékek előkerüljenek, ne pusztuljanak el, hanem akár anyagi haszon reményében hozzák elő azokat, hogy kutatókhoz, levéltárakba kerüljenek.
A megbélyegzett „kufárkodás, közös értékek kiárusítása” valójában az értékek megmentése. „Lopott” kéziratokról azért is nehéz beszélni, mert lopásról szóló feljelentés természetesen nem létezik, és kárigényről sincs szó. A kecskeméti kézirat eleje hiányzik, erősen gyűrött, rongált, az eladó sok évvel ezelőtt – állítása szerint a MÉH-ből hozta.
Az erdélyi anyakönyvek, amelyek dohos pinceszaga két-három év múlva is érezhető, a Negreni (Fekete-tavi) országos kirakodóvásáron kerültek a beadóhoz. Mivel a Nemzeti Örökség Minisztériuma levédte ezen kéziratokat, „kiárusításuk” amúgy is lehetetlen.
Mivel nem szeretnénk bírósághoz fordulni hitelrontás és rágalmazás miatt, ezúton kérjük, hogy téves információikon alapuló vádaskodásaikat mielőbb vonják vissza.
Szíves tudomásul vételük reményében:
Raj Tamás
