Ki ölte meg Berger Ottit? – felolvasás a szentendrei Szántó Imaházban

Az előadás során a közönség megismerheti Berger Otti életét, Bauhaus-éveit, textilművészetét, norvégiai kutatóútját, üldöztetését és auschwitzi meggyilkolását. A központi kérdés nemcsak az, hogy ki ölte meg Berger Ottit, hanem az is, hogy „kié” ő: miként fonódik össze életében és örökségében a drávaszögi, magyar, horvát, zsidó, német, bauhausos és európai identitás – és miért fontos ma is emlékeznünk rá?

Az előadás ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Kérjük, részvételi szándékukat az alábbi e-mail-címen jelezzék:
[email protected]

Időpont:
2026. szeptember 27., vasárnap 18:00

Helyszín:
Szántó Zsidó Emlék- és Imaház
2000 Szentendre, Alkotmány utca 3.
Bejárat a Hunyadi utca felől.

Az előadást a Szentendrei Magyar–Izraeli Baráti Társaság támogatja.

Esemény a facebookon: https://www.facebook.com/events/958901396499283/

*

Részlet az írásból:

“1930 januárjában Stockholmban, a Gallerie Moderne-ben megnyílt a Bauhaus-textilek kiállítása a svéd „radikális építészet” bemutatójával együtt. Berger Otti itt jelentős munkákkal szerepelt: portierek, ágytakarók, asztalterítők, bútorhuzatok, valamint cellofán–viszkóz falburkolati anyagok. Ezek voltak Berger Otti legérdekesebb munkái és később ezek közül kerülnek ki, illetve ezek nyomán alkotja meg saját textiljeit, amelyeket sikerül szabadalmaztatnia és amit a modern textilművészet, tervezés meghatározó darabjainak tartanak napjainkban New Yorkban és Berlinben egyaránt. 2024-ben Judith Raum egy csodálatos kiállítást szervezett Berlinben Berger Otti emlékének, amit egy rendkívül értékes könyvben, számos tanulmánnyal és gazdagon illusztrálva, bőségesen és részletesen dokumentálva ‘Otti Berger – Weaving for Modernist Architecture’ címmel jelentett meg és még annak is, aki egyébként nem túl tájékozott a textilművészetben élmény végigolvasni.

Talán itt érdemes kitérni, arra, hogy mik voltak Berger Otti legjelentősebb művei. Kétségtelenül a legismertebb az úgynevezett „Tapintó tábla” 1927-ből, amiről még lesz szó. Általában, ha Berger Ottiról beszélünk, akkor viszonylag kevés fennmaradt szőnyegeiről, zongoraterítőről, függönyeiről mutatok először képeket – igaz jobb lenne ezeket tapintani és térben látni –, de ha valakit jobban érdekel a történet, akkor szoktam megmutatni a textilmintáit, amelyekből szerencsére több is fennmaradt. Érdemes egyébként a róla készült fényképeket is végignézni, mert nagyon beszédesek, és úgy tűnik, hogy ha fotózták sem rejtette el soha érzelmeit, nagyon kifejezőek a róla készült képek, akár modern nőként, akár a szövőműhelyben, akár a Duna-parton, akár sokác népviseletben látjuk. Alighanem az a legjobb módszer emlékezni egy kiváló művészre, ha műveit szemléljük és engedjük, hogy hasson ránk, és alighanem életét is érdemes felidéznünk.

De hogyan emlékeznek Berger Ottira saját hazájában, Vörösmarton, a Drávaszögben, Magyarországon és Horvátországban? A pécsi egyetemen volt egy előadás, amely azt a kérdést feszegette, hogy vajon kié Berger Otti? Azt hiszem  ez az előadás alapjaiban tévesztette el a lényeget, vagyis azt, hogy pontosan ki is volt és mit is alkotott és miért fontos művész Berger Otti? Értem ugyan a kérdést, mégis úgy látom, hogy a ‘kié Berger Otti?’ felvetés könnyen félrevisz. Nem birtokolnunk kell őt, hanem megértenünk: a drávaszögi, magyar, horvát, zsidó, német, bauhaus és európai szálak egyszerre szövődtek össze életében és művészetében.

Ugyanakkor kétségtelen nehézség, hogy Berger Ottília 1898 október 4-én született az akkor még Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Vörösmarton egy magyar és német nyelvű zsidó családba, 1920-ban ezt a területet Horvátországhoz kapcsolták, majd 1941-ben Magyarországhoz és a második világháború után Jugoszláviához. A széteső Jugoszlávia után Vörösmart ma Zmajevac néven Horvátországhoz tartozik.

Berger Otti a zágrábi művészeti Akadémián végzett 1926-ban, de kérte, hogy németül védhesse meg diplomáját, ebből sejtjük, hogy inkább magyarul és németül tudott, míg horvátul nem annyira. Innen Berlinbe és Jénába utazott, mert egy gyermekkori betegség következtében súlyosan sérült a hallása és bár megtanult szájról olvasni, de ez a fogyatékosság egész életében elkísérte, bár többször is elment gyógykezelésre. Erősen halláskárosult volt tehát, ma úgy mondanák, hogy siket.”