Spinoza és templomjegy: Goldziher Ignác személyes újéve Hágában

Épp 120 évvel ezelőtti történetet elevenít fel Biró Tamás: Goldziher Ignác 1906-ban Hágában töltötte ros hasana ünnepét. Megélését nem csupán a naplójából, hanem vendéglátója, Christiaan Snouck Hurgronje tollából is ismerjük.

Naplója tanúsága szerint[1] Goldziher Ignác 1906 kora őszén a skóciai Aberdeenbe utazott, hogy szeptember 26-án díszdoktorrá avassák. A „szegény zsidó éhenkórász”,[2] „a székesfehérvári zsidófiú”,[3] a „Pesti Izr. Hitközség nyugalmazott titkára”[4] fog „gown-, hoot- és capben az utcákon kószálni”,[5] miután megkapja a Honorary Doctor of Laws (LL.D.) címet. Nem csupán az utazás maga, hanem lelkiállapotának hullámverései is részletesen rekonstruálhatók Goldziher naplójából.

A fennállása 400. évfordulóját ünneplő Aberdeeni Egyetem[6] áprilisban hívja meg Goldzihert a jubileumi ünnepségsorozatra. „Klasszikus latin nyelven, ógótikus kalligráfiával írott tabula: különlegesen jelentős megtiszteltetés” – jegyzi fel Goldziher a naplójába.[7] A nyár során felgyorsulnak az események. Értesül arról, hogy Rev. Dr. James Alexander McClymont lesz a házigazdája,[8] és arról is, hogy az ünnepségsorozat keretében díszdoktori címet fog kapni,[9] és üdvözlőbeszédet kell tartania.[10]

oldziher zsidósága és magyarsága – mindkettő rendkívül fontos számára – sorozatban kihívások elé állítja. Egyrészt Skóciából azt a felkérést kapja, hogy az „Austro-Hungarian Universities” nevében tartson beszédet, amelyet határozottan visszautasít, hiszen ő egy magyar egyetemet képvisel.[11] További levelezése sem járt sikerrel, és végül az osztrák császári himnusz dallamára az osztrákokkal együtt kellett a tribünre lépnie.[12] „Buda Pesth” az Osztrák-Magyar Monarchia többi jelenlévő egyetemével együtt (Bécs, Krakkó és a két prágai egyetem) szerepel majd az eseményről készült kiadványban is.[13]

Másrészt, júniusban még azt jegyzi fel naplójába, hogy a kari tanácsülés jegyzőkönyvében „az áll, hogy »a budapesti egyetemnek különleges diszére válik«, ha én képviselem. Ilyen minősítésekre hittestvéreim sohasem ragadtatták magukat. Tehát megtiszteltetés és elismerés mindenfelől, a skót felföldtől hazámig! Amit ifjúkoromban kívántam, annak vénségemre bővében vagyok. Dicsőség, hódolat és köszönet érte az én Istenemnek és atyáim Istenének.”[14] A korabeli pesti zsidóságtól nem számított elismerésre, amúgy viszont elégedett volt sorsával tudósként is, magyarként is és zsidóként is. Azonban rövidesen fordulat áll be. Az ünnepi beszédet, amelyre felkérik Aberdeenből, át kell engednie egy teológusnak: „… mégiscsak valamelyest ünnepélyesebben reprezentál, mint én, a szegény zsidó éhenkórász, egy Honorary Doctor of Laws”.[15]

lyen előzmények után indul útnak a zsidóságára is, magyarságára is, tudományára is oly büszke – de oly sok oldalról megaláztatásokat átélő[16] – Goldziher Ignác. Szeptember 16-án, vasárnap este indul Budapestről, és 17-én éjjel érkezik meg Hágába, ahol orientalista, elsősorban arabista-iszlámkutató kollégája, Christiaan Snouck Hurgronje (1857 – 1936) látja vendégül. Szeptember 19-én Leidenbe látogat, itt „a jó öreg” Michael Jan de Goeje azzal búcsúzik tőle, hogy számára „látogatásom »ünneppé avatta« a napot”.[17] Tekintve, hogy aznap este köszönt be ros hasana, a zsidó újév, De Goeje fogalmazása, Goldziher értelmezésében legalábbis, erre is utalhatott.

Goldziher visszaérkezik vonattal Leidenből Hágába. Ezen a ponton adjuk át a szót vendéglátójának, Snouck Hurgronje-nak: „Nagy kegyelete és elpusztíthatatlan idealizmusa mélyen a zsidó talajban gyökerezett. 1906-ban, mikor Aberdeenbe utazott, hogy tiszteletbeli doktori oklevelét átvegye, néhány napra meglátogatott engem Hágában. Véletlenül rós hasána, a zsidó újév együttlétünk idejére esett. Goldziher ekkor szükségét érezte, hogy ezen a neki szent estén jámbor emlékeinek világában időzzék. A hágai zsinagógában részt vett az istentiszteleten, de a kívánt lelki épülés nélkül tért onnan vissza, mert, amint mondta, az ének nagyon rossz volt. Azután, hogy újból magához térjen, Spinoza szobrát látogatta meg.”[18]

Ez a visszaemlékezés eredetileg Snouck Hurgronje holland nyelvű Goldziher-nekrológjában jelent meg 1921-ben,[19] amelyet Kertész Manó (1881 – 1942) fordított le magyarra Goldziher halálának 20. évfordulója alkalmából. Az Orosztonyban született és ekkoriban az Abonyi utcai zsidó gimnáziumban oktató jeles nyelvész[20] pontatlanul adta vissza az eredetit, amely szerint Goldziher nem csupán Spinoza szobrát, hanem a sírját is meglátogatta.[21]

A történetet más nézőpontból meséli el Goldziher a naplójában: „Barátaimnak a mai napra szabadságot kellett számomra biztosítaniok. Az Újesztendő napja ez. A zsinagógába vágyódtam. A zsinagóga látogatását zarándoklattal kezdtem, a szent Spinoza szobrához. Istentől ihletett próféta volt, akit népe megtagadott. Azután a Wagengasséba mentem,[22] a német [askenázi rítust követő – B.T.] zsinagógába. Tout comme chez nous.[23] Kérték a jegyet, amellyel nem rendelkeztem. Időnként az imámat megzavaró templomszolgák tudtomra adták, hogy Jóm Kippurkor jegy nélkül nem jelenhetek meg Jehova színe előtt.[24] Éppen az isteni trónszékről szóló leírást hadarták el, amikor a harmadik egyházfi odajött, hogy felhívja figyelmemet jegy nélküli jelenlétem szabálytalan voltára. Az Avoda végéig kitartottam. Minden bizonnyal több áhítattal érkeztem a templomba, mint amennyivel távoztam a megszentelt helyről. Kedélyállapotom mérlege érezhető deficitet mutatott. Délben együtt voltam de Boerral, aki elvitt a Nieuwe Kerkébe (a gettó közepén), Isten emberének [Spinozának – B.T.] sírjához.[25] (…)”[26]

Saját magam is megéltem – nem Hágában, hanem Amszterdam egykori zsidónegyedében –, hogy nem engedtek be egy zsinagógába, mert nem vettem jegyet a nagyünnepeket megelőzően. A pesti zsidók után a holland zsidók is kiváltották Goldziher kiközösítettségi érzését. Spinoza szobránál és sírjánál tett látogatása tehát nem csupán szellemi mesterének – a modern tudományokra épülő új típusú vallás „Isten által ihletett” prófétájának –, hanem népe által megtagadott sorstársának is szólt.

Szeptember 21-én, pénteken, ros hasana másnapjának délutánján utazik Goldziher Hoek van Hollandba, onnan egy „kellemes éjjeli átkelés” révén jut el Harwichba, majd egy egész napos vonatozás következik, és szombaton (minden bizonnyal késő este) érkezik meg Aberdeenbe, vendéglátójához.[27]

Vendéglátójáról, a „nagy tudományú Újtestamentum-kutató (…) [m]erev, skót kálvinsta” Alexander McClymontról kedves szavakkal emlékezik meg: „csupa nagylelkű türelem zsidó vendégével szemben.” Goldziher az összehasonlító vallástörténészi mivoltát a naplójában sem megtagadja meg: „Ha elhagynák a teljesen felesleges Megfeszítettet, velük énekelhetnénk és imádkozhatnánk. És valamennyi étkezést a »for Ch.’s sake« jelszavával kell elfogyasztanom. Ezáltal az étel, mohamedán felfogás szerint, ehetetlenné válik. De mit izgatnak engem az ő isteneik! Derék, vendégszerető emberek.”[28]

Az Aberdeeni Egyetem évfordulós ünnepségei szeptember 25. és 28. közt zajlanak, 26-án „a székesfehérvári zsidófiú” ünnepélyes keretek közt átveszi a Honorary Doctor of Laws (LL.D.) címet. Habár több mint egy évtizede funkcionált már az aberdeeni zsidó hitközség, Goldziher szeptember 28-án, pénteken inkább vonattal Edinburghba utazik, „hogy a magam módján ünnepeljem meg itt a Jóm Kippurt. A nehéz nap kimenetelekor írok. Este elmentem a Graham streeti zsinagógába Kol Nidrére, délelőtt részt vettem a főpapi áldozatot jelezni hivatott zajos, profán nyüzsgésben, ameddig a lelkem bírta. A közbeeső órák a csodaváros megtekintésével teltek, majd kis szobámban csendes áhítatba merültem, míg aztán este a test éhét is csillapíthattam a nálam kevésbé éhes Deissmann prof. társaságában.”[29]

oldziher Ignác tehát a díszdoktori cím átvételét követően is kereste a helyi zsidó közösségeket, de ismét csak egy „zajos, profán nyüzsgést talált”. Szellemi éhségét csillapítandó, böjtölve fedezte fel Edinburgh-t, a „csodavárost”,[30] majd testi éhségét inkább nem zsidó tudóstársak társaságában enyhítette.

A magyarságához, zsidóságához és tudományához olyannyira ragaszkodó Goldziher „kis szobája csendes áhítatába merülve” találta meg a megnyugvást. Azt, amilyen üzenetet a nagyünnepek neki jelentettek. Saját vallása megélését. Ahogy fogalmazott: „a magam módján”.

 

[1] Ignaz Goldziher: Tagebuch, szerk. Alexander Scheiber, Brill: Leiden, 1978, pp. 251–255. Goldziher Ignác: Napló, szerk. Scheiber Sándor, ford. Scheiber Sándorné Bernáth Lívia, Magvető Kiadó: Budapest, 1985. Az alábbiakban, hacsak nem jelölöm, az oldalszámok a magyar kiadásra vonatkoznak, és az idézetek is onnan származnak.

[2] Napló, 1906. szeptember 15. (p. 299). A német eredetiben: „armer jüdischer Schlucker” (p. 253).

[3] Napló, 1906. szeptember 26. (p. 302). A német eredetiben: „Judenjungen aus Stuhlwb.” [Stuhlweißenburg] (p. 255).

[4] Napló, 1906. augusztus 24. (p. 298).

[5] Napló, 1906. szeptember 26. (p. 302).

[6] Peter John Anderson: Record of the Celebration of the Quatercentenary of the University of Aberdeen, from 25th to 28th September, 1906, Aberdeen, 1907. Ld. pp. 9–11 annak magyarázatául, hogy miért 1906-ban ünnepelték a 400. évfordulót.

[7] Napló, 1906. április 6. (pp. 295–296). Az eredetiben: „eine Ehrenbezeigung von ganz besonderer Bedeutung” (p. 251).

[8] Napló, 1906. július 20. (p. 297). Anderson: Record of…, p. 248. Későbbi levelezésüket az MTA Könyvtára őrzi, digitalizált formában kutatható. A McClymont házaspár Budapesten járva is felvette Goldziherrel a kapcsolatot.

[9] Napló, 1906. augusztus 24. (p. 298).

[10] Napló, 1906. augusztus 28. (p. 298).

[11] Napló, 1906. augusztus 28. (p. 298).

[12] Napló, 1906. szeptember 25. (pp. 301-302): „Mennyi levelezést folytattam annak érdekében, hogy az osztrákoktól elválasszanak. Az eredmény egy »and« volt Ausztria és Magyarország között.”

[13] Anderson: Record of…, p. 102.

[14] Napló, 1906. június 8. (p. 297). Figyeljük meg az idézet végén az utalást a legfőbb zsidó imádság, a Smone eszré kezdő mondatára: „Áldott vagy Örökkévaló Istenünk, ősatyáink Istene…”. Azonban a BTK Kari Tanács 1906. június 1-i jegyzőkönyve nem tartalmazza a Goldziher által idézett kifejezést: „10. Az aberdeeni egyetem ez év szeptember havában ünnepli meg fönnállásának négyszázéves fordulóját és meghívja a budapesti tud. egyetemet, hogy az ünnepségen küldöttel képviseltesse magát. A kar dékán javaslatára dr. Goldziher Ignácz ny. r. tanárt kéri föl a képviseletre és elhatározza a költségek fedezésére egy ezer korona kiutalását kéri a miniszter úrtól.” Forrás: Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1905-1906 (HU-ELTEL 8.a.10.) | Könyvtár | Hungaricana. Érdekesség, hogy a jegyzőkönyv Goldzihert azok közt sorolja fel, akik „kimenesztették magukat” a jelenlét alól, így az ülésről csupán csak áttételesen lehetett információja.

[15] Goldziher jellegzetesen cinikus hangja hallatszik ki a naplóbejegyzéseiből: „[a rektornak] az a véleménye, hogy a szónok szerepét a teológus Demkónak kell átengedni. Azt fogom válaszolni: egyetemünk hagyomá­nya, hogy több tagból álló küldöttség maga választja meg szónokát. A Demkó névnek biztosan jó hangzása van Angliában” (1906. augusztus 28., p. 298). Két héttel később: „Hosszú huzavona után végre megérkezett a minisztérium döntése, mely szerint Kiss János pápai prelátussal küldenek Aberdeenbe. Természetesnek tartották, hogy a nekem (augusztus 28-án) felajánlott szerepet átengedem ennek az analfabétának, ki vörös cingulussal és collaréval mégiscsak valamelyest ünnepélyesebben reprezentál, mint én, a szegény zsidó éhenkórász, egy Honorary Doctor of Laws” (1906. szeptember 15., p. 299). Kiss János latin nyelvű „lapos-papos” („flach-pfäffisch“) beszédéről Goldziher természetesen negatívan nyilatkozik a naplójában (1906. szeptember 25, pp. 301–302). Alexander Mackie – a külföldi előadók nyelvi aspektusokra fókuszáló – beszámolója szerint „Professor Kiss of Buda-Pesth delivered a Latin speech with a grace and an ease and distinctness that carried its meaning to every listener and sounded more like a living than a dead language” (Record of the celebration…, p. 82).

[16] Goldziher olvasójában gyakran felvetődik, hogy valóban az élet volt ennyire gonosz a főhősünkkel, vagy csak ő élte azt meg hiperérzékeny módon. Felvetődik továbbá, hogy lehet-e, van-e értelme egyáltalán igazságot tenni ebben a kérdésben. Bennünket itt és most Goldziher szubjektív megélése érdekel.

[17] Napló, 1906. szeptember 19. (pp. 299–300). Az eredetiben: „Dann brachte mich der gute Alte noch zur Eisenbahn und versicherte mir beim Abschied, dass mein Besuch ihm diesen Tag »zu einem Festtage gestaltete«” (p. 254).

[18] Christiaan Snouck Hurgronje: Goldziher Ignác (1850. június 22. – 1921. november 13.), (ford. Kertész Manó), Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1941, pp. 98–111, idézet a 108. oldalon.

[19] Christiaan Snouck Hurgronje: Ignaz Goldziher (22 Juni 1850 – 13 November 1921), De Gids, 85. évf. 4. szám (1921 tele), pp. 489–499, idézet a 496. oldalon.

[20] Balassa József: Kertész Manó (1881–1942), Libanon 7. évf. 2. szám (1942), p. 37. Fuchs D. Rafael: Dr. Kertész Manó 1881–1942, A Pesti Izraelita Hitközség Gimnáziumának … Évkönyve az 1941–1942. Iskolai évről, Budapest, 1942, pp. 7–9. Nyíri Antal: Kertész Manó emlékezete, Magyar Nyelvőr 77. évf. 3–4. szám (1953. május–augusztus), pp. 161–165.

[21] Egyes helyeken Kertész Manó pontosítani igyekezett az eredeti cikket. Így például az eredeti szöveg szerint 1894-ben nevezték ki rendes egyetemi tanárrá (ordinarius, p. 497), a fordítás szerint viszont csak 1905-ben (p. 109). Valójában Goldziher már 1894. augusztus 1-től „címmel és jelleggel, nyilvános rendes tanár” lett (vö. Napló, 1894. augusztus 21., p. 223), de csak 1905-ben kapta meg a teljes jogú, fizetéssel is járó rendes egyetemi tanári kinevezését (Turán Tamás: Ignaz Goldziher as a Jewish Orientalist: Traditional Learning, Critical Scholarship, and Personal Piety, De Gruyter Oldenbourg, 2023, p. 4, n. 18, p. 74 és p. 224, n. 863).

[22] Wagenstraat Synagogue. (Meglepő, hogy Scheiber meghagyja németül a Strasse szót.)

[23] Egészen olyan, mint nálunk (francia).

[24] Értsd: most, ros hasana első napján még beengedték jegy nélkül, hiszen ünnepnapon nem fizethet pénzzel, azonban jom kippurt megelőzően mindenképp váltson templomjegyet.

[25] Spinoza síremléke a hágai Nieuwe Kerk („új templom”) épületében, ill. annak kertjében található.

[26] Napló, 1906. szeptember 20. (p. 300).

[27] Napló, 1906. szeptember 22. (pp. 300–301).

[28] Napló, 1906. szeptember 22. (p. 301).

[29] Napló, 1906. szeptember 28. (p. 302).

[30] Magam ugyanezt tettem 2005-ben, tisa beav böjtnapján.