Álmában is dalokat ír

Írta: Eperjesi Ildikó - Rovat: Politika

Ritchie Kotzen (korábban a Poison, a Mr. Big tagja) ma koncertet ad Budapesten az A38 hajón. Korábbi magyarországi fellépése után készítettünk vele interjút. A gitárvirtuóz a Szombat munkatársa segítségével fedezte fel zsidó gyökereit.

 

Interjú Richie Kotzen gitárossal

 

2009. december 1. / Eperjesi Ildikó

 

richie_kotzen2008_1.jpg 

Richie Kotzen 

– Először is gratulálok, mivel nemrég ünnepelted a születésnapodat. Ebből adódik az első kérdés: mit jelent a korod számodra? Azt, hogy az idő múlásával egyre szűkülnek a lehetőségeid, vagy pedig azt, hogy egyre több tapasztalatot gyűjtesz és egyre bölcsebb leszel? Jim Morrison 27 évesen azt mondta, hogy túl öreg a rock ‘n’ rollhoz, ami ma kicsit furcsán hangzik…

– Ez tényleg furcsa. Úgy emlékszem, Mick Jagger is valami hasonlót mondott harminc évesen, ennek ellenére még mindig zenél… Én csak akkor gondolok a koromra, amikor a tükörbe nézek. Észreveszek valamit magamon, és azt mondom: Nocsak, érdekes, hogy mi történik. És akkor azt gondolom magamban, örülök, hogy eddig eljutottam. Örülök, hogy itt vagyok, és még szeretnék itt maradni. Tovább szeretnék haladni, tapasztalatokat szerezni. És annak is örülök, hogy élek. Szerintem a legfontosabb dolog, hogy az ember élhet. Igazából nem tudom, mi történik, amikor az ember meghal, és nem is akarom megtudni… Te arról beszéltél, hogy az ember egyre bölcsebb. Igen, az ember bölcsebb is lehet, ahogy öregszik, de akár butább is. Én talán bölcsebb lettem, mert bár – mindenki máshoz hasonlóan – követtem el hibákat, de egyetlen hibát sem követtem el kétszer. Amikor az ember tud tanulni a hibáiból, akkor okosabb lesz, bölcsebb döntéseket hoz. Amikor az ember fiatal, nem azok a dolgok fontosak, mint amik később. Nem helyénvaló azt mondani, amit szoktak, hogy bárcsak tudtam volna akkor azt, amit most tudok. Csak úgy tanulta ugyanis meg az ember azt, amit most tud, hogy átment azokon a bizonyos dolgokon. Boldog és hálás vagyok azért, hogy 39 éves vagyok. Minden másodpercét élvezem az életnek.

– Te nem csak a gitáron játszol fantasztikusan, hanem ügyes kosárjátékos is vagy. Mit szólsz ahhoz az elterjedt mondáshoz, hogy „fehér ember nem képes ugrani”?

– Ez érdekes. Szerintem a kosárlabda kulturális dolog. Attól függ, honnan származol. Például most jövök Litvániából. Ott nagyon szeretik a kosárlabdát, bámulatos játékosaik vannak. Te azt mondod, „fehér ember nem képes ugrani”, és valóban nyilvánvaló, hogy sok fekete játékos van az NBA-ben, de ez akkor is kulturális dolog, ők ebből a környezetből jönnek. Például nem sok fekete hokizik. Ha például az ember kisebbségi feketék által lakott környékről származik, és sportolni akar, akkor nem áll rendelkezésére hokifelszerelés, amire szükség van a hokizáshoz. A legkevésbé lesz ott jégpálya. A kosárlabdához viszont mindössze egy labdára meg egy kosárgyűrűre van szükség. Én egyébként nem szeretem a sztereotípiákat és korlátozásokat. Mindenki azt tehet, amihez kedve van. Az viszont tényleg igaz, hogy nem tudok nagyot ugrani. Nem vagyok jó ugró… Fehér vagyok, tehát lehet, hogy tényleg igaz a mondás…

– Szerintem jó dolog, hogy szeretsz kosarazni, főleg mivel az emberek figyelnek titeket, nemzetközi sztárokat. A fiatalok, tinédzserek különösen szeretnek titeket utánozni, ezért nem mindegy, milyen példát mutattok.

– Ez így van. Az emberek azonban azok, akik. Némely ember azért lesz híres, mert valami különlegeset tud kínálni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az élete más területein is tökéletes. Például egy híres énekesnőnek, aki rengeteg díjat kapott már, zseniális lemezeket adott ki, hirtelen magánéleti problémái lesznek, és rászokik a kábszerre, problémái vannak a kapcsolataiban. Nem feltétlenül az ő feladata tökéletesnek lenni. Mivel hogy nem ő tette magát híressé, hanem a közönség úgy döntött, hogy szereti a hangját, a dalait, és megveszi őket. A közönség ezért ne haragudjon, ha valaki nem tökéletes. Ne haragudjon, ha ez az énekesnő nem mutat jó példát a gyerekeknek, mert nem ez a dolga. Amit te mondasz, az különleges dolog. Ha például valaki nagy focista lesz, és értékeket tud felmutatni, az értékes dolog, mert nem mindenki kerül ilyen helyzetbe. Nem mindenki tud tökéletes lenni. Összehoz egy nagyon jó számot, megkedvelik a hangját, ez azonban nem jelenti azt, hogy az élet más területein is tökéletes.

– Én arra gondoltam, amiről a filozófusok is szeretnek beszélni, hogy az embereknek szükségük van útmutatásra, vezetésre.

– Szerintem ez az identitástól függ, önmagunk meghatározásától. Ha az ember nem tud elég időt tölteni önmagával, nem találja a boldogságot, akkor másokat fog figyelni, hogy azok mutassanak irányt, hogy automatikusan vezessék. Az emberi ösztön szereti elkülöníteni magát. Ha azonban az ember kizárólag másoktól várja, hogy elkülönítsék, hogy meghatározzák, akkor bajba kerül. Én viszont nem lehetek valaki más. Én csak én lehetek. Az embernek szeretnie kell önmagát, meg kell tanulni szeretni, akik vagyunk. Ezután már a többi dolog is megy.

– Vannak, akik azt mondják, az Egyesült Államokban jóval gazdagabb a zenei élet, mint itt, Európában. Ott több műfaj van, itt viszont nincs olyan nagy változatosság a populáris zenében.

– Én soha nem éltem Európában, bár sokat vagyok itt. Évente három hónapot itt töltöttem az elmúlt időszakban. Úgy látom, hogy rendkívül gazdag a zenei élet. Országról országra járok. Nem csak a pop dolgokról beszélnék, hanem ott van például a német vagy olasz népzene. A különböző régióknak teljesen más a kultúrája. Ezért nem mondhatom, hogy egyetértek ezzel az állítással. De értem, honnan származik, hiszen Amerikában minden együtt van. Amerika olvasztótégely, németek, olaszok, magyarok vannak ott, mindenki. Így egyetlen régióban megvan mindaz, amiről beszéltünk: az olasz, a német zene. Talán emiatt mondják ezt.

– Nálad mi történik, amikor zenét szerzel? Mennyire van szükséged külső inspirációra?

95-richie-kotzen.jpg 

– Az alkotásban minden az inspirációtól függ. Hogy ez honnan jön? Erre megvan a saját elméletem. Az ember nem lehet kreatív, ha nincs inspirációja. Ha az embernek nincs inspirációja, de kreatív akar lenni, akkor csak egy gyakorlatot hajt végre. Ez pedig nem kreativitás. A kreativitáshoz nyugodt lelkiállapot kell, bár az embernek vannak érzelmei. Amikor semmi nem történik velem, az elmém üres, akkor jönnek az ötletek. Például álmomban is jönnek ötletek. Olyankor felébredek, és dalokat írok. Ez bármikor megtörténhet. De ahhoz, hogy inspirációt kapjon az ember, el kell lazulnia, és el kell űznie azokat a véletlenszerű gondolatokat, amelyek mindenki elméjén átfutnak. Nem aggódhat amiatt, hogy mi van a házzal, hol a kulcs. Ki kell ürítenie az elméjét, és ilyenkor jönnek az ötletek.

– Pontosan mitől jön az inspiráció?

– Elsősorban az élményeimből, az átélt dolgokból, azokból az emberekből, akikkel találkozom. Nagyon érdekelnek az emberek. Imádok emberekkel beszélni, találkozni velük, érdeklődni felőlük. Szerintem az emberek a legfontosabbak ezen a bolygón. Azért szeretem az állatokat is, van például egy kutyám.

– A pályafutásod során mindig is jók voltak a dalaid szövegei, van értelmük. Igaz volt ez a Poisonra és a Mr. Bigre is.

– A szöveg maga sztori. Ha az ember könyvet olvas, szavak közvetítik az érzelmeket. Abban a fajta zenében, amit én játszom, a szöveg a legfontosabb. Bár nem mindegyik dalban. Bizonyos dalok inkább az energiáról szólnak, és a szöveg elvontabb. Általánosságban szólva azonban, amikor az ember megnézi az amerikai és angol pop zenét, az a szövegről szól. A jó dalszövegírók Németországban és Magyarországon is tudnak olyat mondani, ami megérinti a közönséget, de sajnos nem értem a nyelvet. Másrészt pedig Amerikában is sok silány szöveg van. A legtöbb rádióban elhangzó dalnak nem túl jó a szövege.

– Szerinted miért vagy annyira népszerű Japánban?

– Ez szerintem egy mítosz. Igen, népszerű vagyok Japánban, de nem jobban, mint Brazíliában. A Rolling Stones előtt léptem fel Japánban, ezért az az elképzelés alakult ki, hogy ott nagyon híres vagyok. Hát, ismernek, de a világ más részein is ismernek. Lehetőségem adódott arra, hogy együtt turnézzak a Stones-szal Japánban, de már előtte is ismertek ott. Talán azért gondolják, hogy ott vagyok a legnépszerűbb, mert az összes ország közül Japánban kezdtek engem először promotálni. 1994-ben például Amerikában nem foglalkoztak a lemezemmel, Japánban viszont promotálták, ez ajtót nyitott ott számomra, és elkezdtem turnézni. Most viszont kiegyensúlyozottabb a helyzet. A világ sok pontjáról kapok visszajelzést e-mailben, hogy hallgatják a zenémet.

– Te bizonyára nagyon szerencsés ember vagy. A neved ugyanis kétszer is tartalmazza azt a szót, hogy „gazdag”. A Richie-ben benne van az angol „rich” szó, a családneved pedig jiddisül azt jelenti, hogy gazdag.

– Jiddisül?! Nem is tudtam. Ez nagyon jó. Tudom ugyanis, mit jelent németül, az nem túl kellemes.

Mit jelent?

– Nem mondom meg, nézz utána az interneten. Valójában azonban nem gondolkodom sokat a neveken. Az vagy, aki vagy, a név csak arra való, hogy meg lehessen az embert szólítani. Az viszont mégis király, hogy a nevem azt jelenti, gazdag. Szégyellem egyébként, de nem vagyok száz százalékig tisztában a származásommal. Azt tudom, hogy anyám francia, olasz és német származású. Az apám Litvániában született, engem katolikusnak neveltek. Ha viszont a nevem jiddisül azt jelenti, hogy „gazdag”, akkor van valami kapcsolat a zsidósággal, de nem tudom pontosan.

– Szerinted miben vagy szerencsés?

– Sok mindenben. Amikor valami jól sikerül, lehet szerencsének nevezni, de valójában nem is tudom, mi a szerencse. Ezt a fogalmat mi találtuk ki. Nem is valóságos. Csak ráfogjuk, amikor történik valami. Ha például fogok egy kockát, eldobom, és a nyertes számot gurítom, azt szerencsének nevezzük, mert olyasvalami történt, amit szerettél volna, hogy megtörténjen. Szerintem azonban nincs is szerencse, csak annak nevezzük, ha így mennek a dolgok. Az embernek van választási lehetősége, döntéseket hoz, aztán tovább lép, ami meghatározza, hová jut. Még jobb példa a sors. Nem hiszek a sorsban, nem hiszem, hogy az ember bármire is el van rendelve. Az embernek vannak választási lehetőségei, és adódnak kedvező alkalmak. Az ember végigmegy az úton, megvan az eredménye, aztán az emberek azt mondják, igen, ő nagyságra rendeltetett, mert például király lett. De nem azért lett király, mert ez előre el volt tervezve, hanem egyszerűen egy sor tettet hajtott végre, döntéseket hozott, amelyek oda vezettek. Ha viszont lefejezik, akkor azt mondják, hogy arra volt rendelve. Biztos vagyok benne, hogy sokan nem értenek ezzel egyet, de én ebben hiszek. Én hoztam meg a döntéseimet, emiatt vagyok ott, ahol vagyok. 

  

*

 

További információk és videók az interneten:
Richie Kotzen hivatalos honlapja.
Myspace oldal Richie Kotzen-ről.
támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]