Budapesti zsidó kórházak a vészkorszakban

Írta: Yehuda Lahav, Tel-Aviv - Rovat: Politika

2006 májusában az izraeli Naharija városában előadás-sorozatot tartottak a zsidó kórházakban végzett orvosi kutatásokról a náci korszakban. A konferenciára meghívást kapott Varda Weiszkopf, a Yad Vashem intézet hallgatója is, aki meglepetéssel tapasztalta, hogy a konferencián egy szó sem esett a náci megszállás alatt Budapesten működő zsidó kórházakról…

 

 

kórház wb.jpg 

Az egykori zsidó kórház
a Szabolcs utca 33-37. szám alatt

 

Varda Izraelben született, de családja Magyarországról származik. Apja Bergen Belsenből tért vissza, nagyszülei épp a budapesti zsidó kórházban találtak menedéket a nyilasok elől. Varda elhatározta, hogy a történelmi igazság kedvéért, no meg családi indíttatásból is, ő fogja elvégezni a kutatómunkát.

A konferencia szervezői bátorították, apja is segítséget ígért. Varda ugyanis nem tud magyarul, a magyar nyelvű okmányokat csak apja segítségével érti meg. Amikor munkához látott, nem is sejtette, mekkora feladatra vállalkozott: sok embert kellett Izraelben és más országokban felkeresnie, iratok és könyvek tucatjait áttanulmányoznia. 

2007-ben ismét részt vett a naharijai Holokauszt-kutató konferencián, de ezúttal már előadóként. A budapesti zsidó kórházakról tartott előadásának akkora sikere volt, hogy a „Refuah” orvosi szaklap is megkérte, írjon kutatásáról egy cikket. Ennek megjelenése után pedig a jeruzsálemi Hadassza-kórház egyik osztályvezetője hívta meg: tartson előadást a kórház orvosainak.

Az idők folyamán Varda sokkal több anyagot gyűjtött össze, mint amennyit egy cikkben közölhetett. Egyszer Budapestre is ellátogatott, hogy személyesen ismerje meg a helyeket, amelyekről írt: az eredetileg a Szabolcs utcában működő Zsidó Kórházat, amelyet – miután a németek lefoglalták az épületet – a Wesselényi utcába költöztettek át. Végigjárta az utat, amelyen a nyilas korszak idején a Zsidó kórház ápolónővérei lepedőkből készült széles kendők alatt csempészték a műszereket és orvosságokat a Szabolcs utcából a Wesselényi utcába. Írt a röntgen-osztály orvosainak és dolgozóinak tragédiájáról, akiket a nácik azzal vádoltak, hogy titkos rádió-jeleket adnak le a Vörös Hadseregnek, és ezért mindegyiküket haláltáborba küldték. És megemlítette a Wesselényi utca hat orvosának és nővérének tragikus történetét, akiknek halálát – már a felszabadulás után, 1945. január 20-án – egy Budáról kilőtt gránát okozta. Talán legmeghatóbb volt Varda találkozása azzal a négy férfival, akik az ostrom idején a budapesti Zsidó kórházban születtek.

Utánajártam: Magyarországon még nem jelent meg könyv a budapesti zsidó kórházak vészkorszak-beli működéséről. Természetesen itt is el lehetne végezni egy hasonló – talán még részletesebb – kutatást. Varda Weiszkopf tanulmányának – saját értékén kívül – az a legfontosabb eredménye, hogy immár a második és a harmadik generáció számára is hozzáférhetővé teszi a Holokauszt tanulságait és örökségét. Hiszen már nem túl sokáig lesznek közöttünk azok, akik a Holokausztban átéltekről saját tapasztalatuk alapján mesélhetnek.
 

[popup][/popup]