Miután valaki meglátta a tévében, hogy meghallgattam Elie Wiesel előadását, a következő üzenetet küldte: „Miért nem álltál fel igazságosztó, önérzetes Gerendás, és miért nem kérdeztél rá a palesztin holokausztra? A hétköznapi zsidó fasizmusról és egyéb történelmi disznóságaitokról nem esett szó. Rámutathattál volna kisköcsög például, hogy a XX. században hány, de hány zsidó mocsadék rombolta, pusztította Magyarországot. A ganézsidó listát mindenki ismeri. Miért nem mutattad be a statisztikát, hogy Magyarországon az üldözött 1%-nyi kisebbségi szarkavaró zsidók a közéletben, a politikában, a médiákban, a legfelsőbb körökben hány %-nyian vannak? Magyar emlőn nevelkedtetek fel, inggyé kaptátok az oskolát, és ellenünk fordultok, agitáltok, mocskok? Menj te a kurva anyádba a zsidóbandáddal és az agymosott sötétmagyar bunkókkal együtt. Takarodjatok haza Izraelbe, és nézzük, hogy ott hogy boldogultok?!”
 

Első látásra nem ütközik különösebb nehézségekbe… Legalábbis abban az értelemben, hogy mely kérdésre felel A zsidó lélek c. esszé. A szöveg abból az ellentmondásból vázolja s határolja is élesen a lehetséges válaszok horizontját, amely a zsidóság politikai emancipációja utáni időszakban az asszimilációs készség és a lényegi befogadottság hiánya között képződött meg.

Első ízben emlékeznek meg Magyarországon közösen a holokauszt, a málenkij robot, az 1956-os megtorlás és a recski tábor mártírjai előtt az emberi jogok napján, az emberi méltóság nemzeti emléknapján – közölte a megemlékezés kezdeményezője, Lomnici Zoltán.
 

A Hunvald-ügy egyik kiindulópontját jelentő Berényi Zsuzsannát a VII. kerületi önkormányzat egészségi állapota miatt megfosztaná cselekvőképességétől. Akarata ellenére hónapok óta bent tartják a Mazsihisz szeretetkórházában. Orvosai szerint kizárólag az önkormányzat által kirendelt gondnok rendelkezhet felette. A VII. kerületi önkormányzat azonban nem rendelhetne ki mellé gondnokot, mivel jogvitája van a hölggyel, akinek abban a házban van üzlete, amit a kerület el akar adni.
 

„Szabóné Kocziha Tünde arra a kérdésre ugyan nem tudott válaszolni, hogy mely Faludy-vers hangzott el az ünnepségen, és azzal mi is a baj (…) Érdemben semmilyen magyarázatot nem adott arra, hogy miben áll Faludy „magyargyűlölete” és „cionizmusa”.”
 

Bár Dömsödön a polgármester szerint elszabadult a pokol, és a helyiek szerint jellemzően cigány betörők megfékezésére a Magyar Gárda segítségét is kérte, a Jobbik lakossági fórumát a klasszikus antiszemitizmus uralta. Ezért a legtöbbet ifj. Hegedűs Loránt tette, aki Solymosi Eszter meggyilkolásától a haza felvásárlásán át a magyarság tudatos kiirtásáig mindennel megvádolta a zsidóságot. A lakossági fórumon bemutatkozott a Jobbik képviselőjelöltje is.
 

Kertész Imrét Németország teljesen magáénak érzi, ezt az író egyáltalán nem bánja – az első magyar Nobel-díjas író ma már kikéri magának, ha Magyarországhoz kötik. A Die Welt interjút közölt a születésnapját ünneplő íróval, a német nyelvű sajtó tele van Kertészt méltató írásokkal.
 

Az ötvenes-hatvanas évek Németországa nagyon különbözött a maitól. Amíg ma teljes szembenézés van, akkor kétségbeesett ellenállás volt a múlttal szemben. Nem tagadtak, csak azzal érveltek, hogy ők is sokat szenvedtek. A zsidók szenvedése nem az ő fájdalmuk volt. A felelősség akkor még szóba se jött. Nekem ott annyira nehéz volt, hogy már az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam…

Nem a halottak számáról kell beszélni, hanem arról, hogy mi vihet rá valakit emberirtásban való részvételre, vagy éppen az életét kockára tevő embermentésre. Ez a Jad Vasem Intézet, a világ legnagyobb holokauszt-kutató, oktató és emlékező helyének üzenete. A jeruzsálemi giga-intézményben kiállítások, oktató-, kutatóhelyek, emlékművek emlékeztetnek a legyilkoltakra és mindazokra a zsidókra és nem zsidókra, akik megpróbáltak tenni az erőszak ellen.

Székhelyi József mélységesen elkeseredett máig félreértett tokaji beszéde miatt.
 

Egész életében azt tette, amiben hitt és amit szeretett.
 

„Öntöttvasból, fából, téglából és terrakottából spontán íródott könyv” – írja Klein Rudolf újonnan megjelent, a Dohány utcai zsinagóga történetéről szóló könyvében. Ezt a metaforát kiterjeszthetjük a zsidónegyedre, és olvashatjuk könyvként a régi pesti zsidónegyed házait is. Végtelen számú történetet rejtenek a domborművek, az öntöttvas korlátok, a lodzsák és keramitburkolatok.

Keretlegények és áldozatok – ma egy helyütt nyugszanak a Nemzeti Sírkert 298-as és 301-es parcellájában. Október 23-án is együtt koszorúzták őket.
 

Ez egy közép-európai város zsidónegyede, ahol sokkal asszimilánsabb zsidó népesség élt, mint Kelet-Európában. Itt a házak túlnyomó részét nem zsidók építették, hiszen 1840 előtt nem is szerezhettek tulajdont. Itt a zsidó etnikai szegregáció klasszikus példája – lásd: New York – sem érvényesül…

Miután Békéscsabán az aradi vértanúkra emlékezők október elején egy Faludy-verset olvastak fel, sajtóhíradások szerint a szélsőjobboldalon tiltakoztak a szerintük „cionista és magyarellenes” költő művének nyilvános szavalása ellen. Sőt, a jövőben előzetes cenzúrához kötnék, hogy hivatalos ünnepségeken melyik költő verseit olvashatjuk föl.
 

1944. október 16-án Horthy Miklós kormányzó rádiószózatot intézett a nemzethez, melyben bejelentette Magyarország kilépését a szövetségesek ellen vívott háborúból. Bizalmas körökben elmondta, hogy pisztollyal a kezében az utolsó golyóig harcolni fog a nácik ellen, ha meg akarnák akadályozni a békekötést. Terve azonban azonnal összeomlott.
 

  Komoróczy GézaKözismert, hogy Karl Lueger (1844–1910) bécsi polgármester, aki ebben a minőségében igen hatékony volt, és Bécsben ennek megfelelően népszerű maradt, de aki szenvedélyes zsidógyűlöletéről vált hírhedtté: hogy Lueger Budapestet Judapest-nek nevezte. Tudni … Tovább »

Nálunk nem annyira valós probléma, mint Amerikában, ahol elvitatkoztak az emberek azon, hogy ha szombat délután elfáradnak a moziba, akkor szabad-e kólát és popcornt vinniük magukkal a nézőtérre. Persze hogy szabad. Na jó, de ha a Toscát játsszák, akkor is? Mert a Művészetek Palotájában, 10-én este héttől nem filmen mutatják a darabot, hanem a Metropolitan Opera előadását vetítik, élőben, valós izgalmakkal, amikor nem tudni előre, hogy gikszerezik-e a tenor az ária végén, és visszapattan-e Tosca a gumiasztalról, amikor leveti magát az Angyalvárból a mélybe. 

Nem egy lecsúszott, alkoholista, hanem egy jómódú náci próbálta botrányba fullasztani a felolvasást.
 

Felavatják Sztehlo Gábor, a II. világháború idején zsidó gyermekeket mentő evangélikus lelkész szobrát születésének 100. évfordulóján, a budapesti Deák téri evangélikus templom előtt pénteken.