Emlékezés és nácivadászat Izraelben
Nem a halottak számáról kell beszélni, hanem arról, hogy mi vihet rá valakit emberirtásban való részvételre, vagy éppen az életét kockára tevő embermentésre. Ez a Jad Vasem Intézet, a világ legnagyobb holokauszt-kutató, oktató és emlékező helyének üzenete. A jeruzsálemi giga-intézményben kiállítások, oktató-, kutatóhelyek, emlékművek emlékeztetnek a legyilkoltakra és mindazokra a zsidókra és nem zsidókra, akik megpróbáltak tenni az erőszak ellen.
Forrás: Hírszerő
Riport a jeruzsálemi Jad Vasem Intézetből
1944 egyik késő őszi napján Vámos József budapesti lakos felült a kerékpárjára és egy zsidó halálmenet nyomába indult. Egy szomszédos család két tagját kereste. Ismerte a dallamot, amit fütyülni szoktak, és azt fújta, miközben a deportáltak gyalogmenete mellett kerekezett, addig, míg végre visszafütyültek neki. Vámos a közelben maradt, míg az általa keresettek ki nem tudtak szökni a menetből és visszatérni vele Budapestre.
Vámos József gyerekkorában bélyeget gyűjtött, s a szomszédos családban élő nagymama mindig neki adta az amerikai rokonoktól érkező levelek bélyegeit. Ezért mikor elhurcolták a szomszédait, úgy érezte, segítenie kell az otthon hagyott idős hölgynek, aki azt kérte, mentse ki a családtagjait. Vámos József a tettéért elnyerte a “Világ igaza” kitüntető címet.
Vámos József hőstette, akár a tízezernyi másik, embermentőkről, áldozatokról és kivégzőkről szóló történet “megszemélyesíti” a holocaustot. Rajtuk keresztül lehet valamit megérteni a huszadik század egyik legnagyobb tragédiájából – mondják a jeruzsálemi Jad Vasem (Yad Vashem) Intézetben, a világ legnagyobb holokauszt-kutató, dokumentáló és emlékező helyén.
Gépfegyver kistáskával
A harcokban létrejött fiatal Izrael cionistái kezdetben némi lesajnálással tekintettek a magukat “birka módon legyilkolni hagyó” európai zsidóságra. A nekik létrehozandó emlékhely ötlete azonban már a háború alatt megszületett, 1953-ban pedig létre is hozták a jeruzsálemi Herzl-hegyen.
Kezdetben a zsidó ellenállók, partizánok hősiességét hirdette a Jad Vasem, mely nem véletlenül fekszik az Izrael hőseinek is helyet adó katonai temető mellett. Az évek során azonban enyhült a harcias-hősies hozzáállás: elégtételt kapott a nácikkal tárgyaló Kasztner Rezső, emlékművet a tanítványaival együtt halálba menő híres lengyel tanár, nevelési szakember és író Janusz Korczak, külön emlékhelye lett az elpusztított zsidó közösségeknek, a másfél millió megölt gyereknek.
A sziklás-fás ligetek között kiállítóhelyek, közösségi terek, zsinagóga, oktatási és kutatási intézmények is működnek. Nemrég nyílt meg a holokauszt történetét bemutató új kiállítás. A tárlat a mára eltűnt zsidó közösségek mindennapjait bemutató montázzsal indul, majd a kiállítás végén egy teraszra érünk ki, ahonnan Jeruzsálemre láthatunk: az élő, létező város, az ország és a nép léte és gyarapodása a “bosszú” a túlélők szerint.
Tizennyolc éves fiúk és lányok, egyenruhában, női táskával, mobiltelefonnal és gépkarabéllyal: a Jad Vasem képéhez a fiatal izraeli katonák is hozzátartoznak, akik kötelező szemináriumon vesznek részt az intézmény oktatási részlegében. A Nemzetközi Holokauszttanulmányok Iskolájának (ISHS) azonban nem csak a hazafias nevelés a célja: a világ minden tájáról hívnak ide tanárokat és újságírókat a holokauszt-kutatás eredményeinek, tanulságának bemutatására.
A holokauszt, mint erkölcsi probléma
Az univerzális üzeneteket hangsúlyozzuk – mondja Shulamit Imber, az ISHS pedagógiai igazgatója. Az intézmény célja egyrészt kivesézni az európai zsidóság eredetétől az antiszemitizmus politikai erővé válásán át a Soáig és Izrael megalapításáig ívelő történelmi folyamatot, másrészt, előbbi folyományaként, beszélni a holokauszt által felmerülő, de egyetemes érvényű, a történelemben máshol is, azóta is felmerülő erkölcsi-morális problémákról.
Nem a borzalmak képeivel és nem is a halottak számával való sokkolás a megoldás a holokauszt megértetéséhez az intézmény hitvallása szerint. Ehelyett az említett morális problémákra kell rákérdezni. Hogyan válik valaki kivégzővé, vagy embermentővé? Tíz ember biztos, vagy száz ember bizonytalan megmentése közül melyiket kell választani? Szabad-e tárgyalni az elnyomókkal, ha ezzel megmenthetünk valakiket?
Yad Vashem oktatói és kutatói ezért igyekeznek “személyes arcot adni” a holokausztnak. Közelről bemutatni az áldozatokat, az elkövetőket és embermentőket, hogy az ő személyes történetein, döntésein keresztül lehessen közelebb kerülni ezekhez a problémákhoz. Az elkövetők is emberek voltak – hangzott el többször is látogatásunk során.
Az más kérdés, hogy az elkövetők után a mai napig folyik a “vadászat”. A Jad Vasemtől amúgy független Simon Wiesenthal Központ dr. Efraim Zuroff vezetésével továbbra is keresi a felelősségre vonás elől meglógottakat. Zuroff szerint sem az idő, sem a kor, sem a jog nem adhat felmentést azoknak, akik bizonyíthatóan részt vettek a tömeggyilkosságokban. A “nácivadászok” célja felkutatni a még élő bűnösöket, és kérvényezni, hogy az ország, melyben élnek, vagy ahol elkövették bűntetteiket, állítsa őket saját bírósága elé.
A Jad Vasem viszont azokat a nem zsidókat tartja számon, akik életük kockáztatásával is mentették az üldözötteket. Az intézetnek külön osztálya foglalkozik az embermentőknek, a “Világ igazainak” az összegyűjtésével, igazolásával és kitüntetésével, hogy a zsidóknak és nem zsidóknak is megmutassák: a legszörnyűbb tragédiák esetén is akadnak, akik az életüket is kockáztatják másokért, akár olyan egyszerű okokból, mint a biciklijén szomszédait megmenteni induló Vámos József.
Nekik van itt a leginkább helyük – mondja Chava Baruch, az ISHS romániai és magyar részlegének vezetője az Igazak ligetében, mely az emlékközpont egyik leghangsúlyosabb része. A fák tövében található emléktáblákon és emlékfalakon mára huszonkétezer ember nevét jegyezték fel, közöttük több mint hétszáz magyarét.
Misszió
A magyar zsidóságnak külön múzeuma is van Izraelben. A Cfát városában található gyűjtemény közadakozásból jött létre – hasonlóan a Jad Vadsemhez, melynek bővülését és működését a világ minden tájára szétszóródott túlélők és leszármazottak támogatják adományaikkal.
Emlékezni a múltra, formálni a jövőt – ez a Jad Vasem Intézet jelmondata. Egyrészt emlékeztetni szeretnének, másrészt figyelmeztetni arra, hogy rossz döntések, illetve a kirekesztés, az általánosító megbélyegzés, bűnbakkeresés hova vezethetnek, és ebben az egyéneknek milyen szerepük lehet. Mindez nem választható el az aktuálpolitikától: az intézmény a múltból levonható tanulságok figyelmeztető üzenetét szeretné terjeszteni.
A Jad Vasem nem átnevelő tábor, inkább megbarátkoztató hely: el lehet ücsörögni az árnyas fák alatt, sétálni, szendvicset enni és gyönyörködni a kilátásban, miközben a “környezetünk része” a holokauszt emlékezete. Az emlék- vagy kiállítótermekbe nem kötelező bemenni, aki nem akarja, nem kell sokkolnia magát a gyermekek emlékhelyének tükrökkel végtelenített pislogó gyertyáival, de a hely üzenete az, hogy a holokauszttal meg kell barátkozni, természetes, nem erőltetett módon, mint az olyan tényekkel, hogy előbb-utóbb mind meghalunk.
Magyarországon talán egyedül a pákozdi emlékhely ilyen, bár az sem szánt szándékkal. Hasonló elvek szerint működik a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont és a Terror Háza, de leginkább elhelyezkedésükből adódóan ezekben sokkal erősebb a kötelező-komor múzeumi hangulat. Magyarország messze van még a történelmi múlt, és traumák olyan minőségű feldolgozásától, mint a Jad Vasem Intézet. Ám ha valaki ismét rá akarna a “már megint a holokauszt” kezdetű szövegre, annak azt javasoljuk: inkább okuljon a példából.
Ide tekintse meg a cikket sok képpel és hivatkozással a Hírszerző oldalán