„A túlélés és a kitartás jellemezte a családunkat”
Vitáris Iván, az Ivan & The Parazol frontembere volt a “Csak semmi córesz” podcast vendége.
A „Csak semmi córesz” című, a Mazsihisz által indított podcastsorozat legutóbbi vendége Vitáris Iván, az Ivan & The Parazol frontembere volt. A műsorban Singer Dávid kérdezte a zenészt identitásról, családról, zenéről és spiritualitásról, egy olyan beszélgetésben, amely személyes és társadalmi kérdéseket egyaránt érintett.
Vitáris Iván 1991-ben született Budapesten, és a hazai rock színtér egyik meghatározó alakjává vált az Ivan & The Parazol élén. A zenekar 2010-es alapítása óta nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi színtéren is figyelmet keltett: felléptek többek között az Egyesült Államokban és Európa számos országában, dalaik pedig rendszeresen szerepelnek külföldi rádiók műsorán is.
A beszélgetésben hangsúlyosan megjelent a családi háttér és az ebből fakadó szemlélet. „A túlélés és a kitartás jellemezte a családunkat” – fogalmazott Vitáris. Édesanyja a mai napig a filmiparban dolgozik, ami már korán megismertette vele a kreatív közeget. Gyerekkorát multikulturális környezet határozta meg: angolul, németül és oroszul is beszél, a nyelvi és kulturális sokszínűség pedig nyitott gondolkodásra nevelte.
Zsidó származása kapcsán arról beszélt, hogy családjában nem a hallgatás, hanem az őszinte beszéd volt a jellemző. Míg sok közegben tapasztalta a múlt elhallgatását, náluk természetes volt a holokausztról szóló diskurzus. Bár reformátusnak keresztelték, vallását nem gyakorolja. Saját megfogalmazása szerint mégis közel áll hozzá a zsidó vallás „ősi szakralitása”, különösen a természethez és az emberhez való viszonya miatt. Érdeklődése kiterjed más vallásokra is: utazásai során rendszeresen felkeresi a helyi szakrális tereket.
A budai értelmiségi háttér identitásformáló szerepéről is szó esett. Vitáris szerint a mai világban egyre kevésbé indokolt az a fajta távolságtartás, amely korábban a „rocksztárok” és a közönség között húzódott. „Egy társadalomban élünk, nincs szükség mesterséges elválasztásokra” – mondta.
Zenei hitvallásuk középpontjában az önazonosság áll. Az Ivan & The Parazol nem piaci igények mentén szerveződött, hanem belső késztetésből építette fel saját világát – ez az alapja annak, hogy meg tudták őrizni hitelességüket. A zenekar 2017–2018-ban az Egyesült Államokban dolgozott, ahol a 2019-ben megjelent lemezük is készült. Vitáris szerint a környezet inspiráló volt, de a lényegi kérdések „fejben dőlnek el”: a minőséget végső soron az alkotók hozzáállása határozza meg.
Pályája során olyan meghatározó magyar zenészekkel is együtt dolgozott, mint Bródy János vagy Presser Gábor. Róluk úgy fogalmazott: nem legendákként tekint rájuk, hanem „zseniális alkotókként, akik köztünk élnek, és tulajdonképpen a magyar könnyűzene megteremtői”.
A beszélgetés egy különösen érzékeny témát is érintett: Vitáris gyakran megáll az utcán botlatókövek előtt. Mint mondja, ezek elolvasása egyfajta gesztus: az ember lehajtja a fejét, és ezzel tiszteletét fejezi ki az áldozatok előtt.
A zenei kategóriák kérdésében is határozott véleményt fogalmazott meg: szerinte a „könnyűzene” kifejezés félrevezető. Helyette a „populáris zene” és a „klasszikus zene” megkülönböztetését tartja pontosabbnak.
A beszélgetés végén a jelenről és a jövőről esett szó. Vitáris úgy látja, hogy zenekara életében egy ciklus lezárult, és valami új kezdődik. „Mintha megrepedne az, ami eddig betonbiztosnak tűnt” – fogalmazott. Ez a változás nemcsak személyes vagy művészi, hanem tágabb társadalmi folyamatok része is lehet.
A podcastot itt tekinthetik meg.
