“Képzeljük el: elől a felhőoszlop, nyomában a fölfegyverzett zsidó nép,
amint  megérkezik a Sás-tenger partjára. Az emberek fáradtak,
legszívesebben lepihennének, ám távolról vad csatakiáltás hallik, a
közeledő egyiptomiak serege, élükön a fáraóval, az Ámon-Rével
egylényegű istenfiúval. Még egy kis idő, s a két sereg farkasszemet néz
egymással.”

A zsidók és keresztények közötti távolság oka a keresztények által „újszövetségi Szentírás”-nak nevezett görög nyelvű iratcsomó, melyet csak a keresztények ismernek el hiteles isteni kinyilatkoztatásnak a Messiásról, Isten Fiáról, a második Isteni személyről, Jézus Krisztusról.
 
 

Július elején a belzi haszidok bejelentették, hogy híveik ezentúl használhatják az Internetet. (Belz – Gur után – a második legnagyobb haszid közösség Izraelben.) Ez komoly fordulat, hiszen a többi ultra-ortodox csoport még nem oldotta fel a tilalmat, náluk az Internet még mindig tiltott gyümölcs.

“Apám emberségéről viszont épp ebben a kiélezett helyzetben derült ki, hogy mennyit ér. Ő a saját anyjával szemben is megvédte az én anyámat. A jelenetnek, melyben eldőlt, hogy ki kihez tartozik, négy évesen tanúja voltam, és minden másnál mélyebb nyomot hagyott bennem.”

“A mattbarna kosztümös hölgy gyönyörű: rózsaszín őszibarackkal kevert bronz fakéreg a bőre és csodásan barna a szeme. Általa jut szóhoz – a szentimentális Karmelicka utca részvételével – a minduntalan „felejteni” vágyó lélek megannyi olcsó kívánsága és szükséglete. Ekkor már mézes az alkony, és úgy, mintha nem lehetne tovább élni.”

A mediterrán hangulatú Pécsett nyáron pezseg az élet. Baranya 200 ezres lélekszámú megyeszékhelyének főterén, a Széchenyi téren egyre-másra váltják egymást a turistacsoportok. A város egyik legismertebb jelképe, a Dzsámi előtt a Pécsi Tudományegyetem megfáradt hallgatói pihenik ki a vizsgázás fáradalmait, a Király utca kerthelységeiben üldögélve a város színe-java kortyolgatja a Dunántúli Naplót olvasván a pécsi sörfőzde habos, párától csillámló nedűit. 

Manapság,  a magyarországi nemzeti ünnepeken és a hétköznapi sajtóban, egyes tévéműsorokban ismét szalonképessé vált a nyílt antiszemitizmus, nyilvánosan lehet egy szimbolikus, kapedlit viselő bábút felakasztani, majd meggyújtani (2008. márc. 15. Budapest, Blaha Lujza tér), új tömegmozgalmak szónokai (Jobbik, Magyar Gárda, M. Önvédelmi Mozgalom) zsidó- és cigányellenes szónoklatokkal igyekeznek híveket szerezni.

Persze. Meg mindenki más, aki felismerte, hogy a globalizáció legalább akkora lehetőség, mint amekkora kihívás, és rájött, mi az az anyagi vagy szellemi jószág, amivel versenyképesen tud megjelenni a világpiacon. Kína, India, kisebb és nagyobb ázsiai tigrisek.
 
 

Magyarországon az erőszakos antiglobalizációs mozgalmak eddig még nem jelentek meg, de maga az eszme már ismert. E mozgalmak működésének egyik fő magyarországi megjelenési helye a Sirály, a Marom székhelye, egy explicite zsidó alternatív klub és kávéház.

“– Muszáj itt merengned, az ablak előtt állva?
Hisz akár ki is mehetnél az utcára.
– Az utca a kereskedőké s a hozzájuk hasonlóké,
kiknek egy percük sincs, s mindenük csak a lóvé…”

Közismert tény hogy az antiglobalizációs mozgalom korunk egyik rendkívül összetett, sokszínű jelensége. Politikai pártok, mozgalmak, civil szervezetek (ún. „non-governmental organizations”, NGO-k), egy-egy meghatározott probléma megoldása céljából kampányoló civil kezdeményezések tarka egyvelege…

Ha elolvassuk a Házassággal végződik című Zsolt Béla regényt, képet kapunk arról, milyen is volt a magyar prózában a húszas-harmincas években az úgynevezett harmadik vonal. Ezzel nem Zsolt Béla valóban meglévő és jelentékeny írói érdemeit vonjuk kétségbe, csupán arról van szó, hogy akkor, akár csak a fociban, mások voltak a dimenziók.  

Torz, beteg homoszexuálisok, alattomos sánták, altesti lény nők, a magyarság életerejét elszívó feminin szlávság, náci lényegű németek, fasizmusra hajlamos zsidók. Márai Sándornak mindenkihez volt nem is egy rossz szava. 

“A különféle zsidó irodalmak mindig szövegekkel foglalkoztak. A Bibliával és más szöveghagyományokkal. A szöveg keletkeztette az elsődleges helyet, ahol ez az irodalom létrejöhetett és létezhetett. A modernizmus egyik nagy óhaja volt felcserélni ezt a szövegben keletkezett helyet egy valóságos hellyel a világban a zsidók számára.”

Tamás Gáspár Miklós (1948) filozófus, publicista, a hazai szellemi élet sajátos alakja, aki hosszú ideig az SZDSZ-ben politikai pályát is magáénak mondhatott, ám ideológia-politikai útkeresése és a magyar valóság változása továbblendítette ennél. Újabban a magyar baloldali rendszerkritika egyik kimagasló képviselőjévé vált, ezért is beszélgettünk vele az úgynevezett antiglobalizációs mozgalmak krédójáról. 

Az ember egy idő után, ha már eleget ült háttal a másiknak támaszkodva, úgy érzi, összenőttek. Először csak a gerincük. Hosszan, a nyaktól a farkcsontig, keskeny vonalban. Ez attól is függ, egyforma magasak-e. Mivel Avi alacsonyabb volt Shaynál, összenövésük csupán hátközépig tartott.
 

 
Gábor T. Szántó:
The Crunch of Empty Boots
 

Snow.

Flakes of snow.

Falling, falling, flakes of snow.

Marci presses his nose against the glass.

Panting, Santa Claus binds the skis onto his boots. He struggles to move in his thick red quilted coat and trousers, his … Tovább »

I’m beginning to understand the system’s logic
Interview with András Heisler, President of the Alliance of the Jewish Congregations of Hungary
János Gadó

What Hungarian Jews Need to Learn
Ágnes Peresztegi
This paper was delivered at The International Conference on Confronting History: The Historical Commissions of Inquiry  that discussed the various historical commissions appointed by different governments to deal with the role of their country during the Second World War.  Although Hungary failed to establish such a commission thus far, this does not mean that there were not debates about historical research; or that no studies were completed related to the issues of expropriation, looted property, refugees, war crimes and other relevant aspects of the Holocaust.

Izrael 1973 óta vesz részt, a több mint ötven tagországot tömörítő Európai Műsorszolgáltatók Egyesülete (EBU) által 1956-ban életre hívott Eurovíziós Dalfesztiválon. A zsidó államot képviselő előadók két második és egy harmadik hely megszerzése mellett eddig háromszor győzedelmeskedtek a vetélkedőn, azt a nem kis teljesítményt is maguk mögött tudva, hogy két egymást követő évben első helyezést értek el.