A festő és embermentő

130 éve született Ruzicskay György festőművész, a Világ Igaza.

A Munkácsy Mihály-díjas, Kiváló- és Érdemes Művész, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetettje a 20. századi magyar modernizmus egyik egyedi alakja, aki önmagát az élet és a mozgás festőjeként határozta meg.

1896. augusztus 16-án, Szarvason született, egy négygyermekes, tehetős középbirtokos parasztcsaládban.

Művészeti tanulmányait a nagyváradi szabadiskolában kezdte, majd a Müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, később Olaszországban és Párizsban képezte magát. Budapesti bemutatkozása 1928-ban elismerést aratott, a kritikusok kiemelték kompozíciós erejét.

Az 1930-as évek második felétől kezdve- zsidó származású felesége révén is -közvetlenül érzékelve a fenyegetettséget a humanizmus védelmére kelt. Bár Ruzicskay nem festett hagyományos zsidó vallási zsánerképeket, a zsidóságot és más csoportokat érintő jogfosztások, valamint a fasizmus előretörése mély nyomot hagyott a grafikáin. 1936-ban Világosság felé címmel egy 28 rajzból álló ciklust alkotott, mely a fasizmus és az elnyomás elleni korai művészi tiltakozás. Az üldözöttek, a kiszolgáltatottak és a megalázottak sorsát egyetemes, drámai erejű emberi alakokon keresztül ábrázolta, amelyek az európai zsidóság akkori sorsát is jelképezték. Ebben a munkájában talált rá a kéz kiemelt ábrázolásának szimbolikájára, ezután készítette el a Genezis mérföldköveit illusztráló Teremtés című sorozatát. A pusztítás elleni tiltakozást ,az ártatlan áldozatok iránti szolidaritást fejezi ki a biblikus ihletésű Pietà motívuma, melyet ma a Magyar Nemzeti Galéria őriz.

Rendkívül termékeny és technikai szempontból is sokszínű alkotó volt , dolgozott olajjal, pasztellel, tollal, tussal és freskótechnikával is. Életműve jól elkülöníthető korszakokra oszlik:

– Akadémiai korszaka: A müncheni és korai évek klasszikus alapozása.

– Történeti témák korszaka: Ekkor születtek monumentális kompozíciói és történelmi tablói, például a Teremtés sorozata , vagy a zeneszerző élete és zenéje ihlette Liszt Album. Késői éveiben is visszanyúlt a történelem nagy fordulópontjaihoz és szülővárosának gyökereihez. Ekkor született a Tessedik Sámuel élete grafikai album, a Gyula vár története tablósorozat, és egy vizuális időutazás Fantasztikus utazás címmel, amelyben a nézőt és barátait a világtörténelem nagy pillanataiba – pl. Attila fapalotája, Nándorfehérvár ostroma – helyezi bele.

– Utazások korszaka: Bejárta a világot, alkotott és kiállított Angliában, Franciaországban, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is.

– Külföldi sikereinek csúcsaként 1959-ben Edinburgh-ban nemzetközi díjat nyert. Ugyanebben az évben, majd később másodszor is elnyerte a rangos Grand Prix nemzetközi nagydíjat Párizsban. A metropoliszok lüktetése, a felhőkarcolók és a forgalom mozgása lenyűgözte a művészt. Futurisztikus, tiszta színekből vonalritmusra és fényekre épülő kompozíciókon Párizs és New York utcáit , tereit festette meg.

– Az ember és technika korszaka: A háború pusztítása után figyelme az élet újrateremtése, a munkások világa, a gépek, a mozgás, a termelés felé fordult. Mindezt intenzíven jelenítette meg grafikáin, festményein. E korszak emblematikus műve: Az Építőmunkások című nagyméretű olajfestménye.

– Biofestészet: Élete utolsó szakaszában egy teljesen egyedi stílust alakított ki, amelyet bioimpresszionizmusnak vagy biofestészetnek nevezett. Eltávolodott a direkt valóságtól, és az élőlények, a sejtek, a növények belső burjánzását, mikroszkopikus mozgásait és az élet lüktetését ábrázolta absztrakt, színes formakísérletekkel.

Ruzicskay György történetében a képzőművészet a második világháború és a vészkorszak éveiben szó szerint az életmentés eszközévé vált. Felesége, Horváth Etelka zsidó volt, aki a két világháború között, az 1920-as és 1930-as években Rotschild Klára budapesti ruhaszalonjában dolgozott adminisztrátorként. Ez a munkaviszony alapozta meg a Ruzicskay házaspár és a budapesti elit, köztük a Rotschild család közötti szoros, bizalmi és baráti kapcsolatot. A házaspár a budapesti Kmetty utca 19. szám alatt élt, ott volt a műtermük is, Horváth Etelka pedig kulcsszereplője volt a művész életének, társadalmi kapcsolatainak egész életükön át.

Horváth Etelka családi, gyermekkori múltját homály fedi. A holokauszt és Budapest 1944–45-ös ostroma alatt a Kmetty utcai műteremlakást is állandóan razziák érték. A házaspárnak elemi érdeke volt, hogy semmilyen olyan családi iratot, anyakönyvi kivonatot vagy származási igazolást ne tartsanak maguknál, ami Eta asszony zsidó gyökereit bizonyíthatta volna a nyilasok előtt. Ruzicskay továbbá ebben a lakásban hamis okmányok előállításával is foglalkozott rászorulók szabad mozgásának biztosítására. A legnagyobb veszélyt azonban az jelentette, hogy itt a házaspár embereket mentett. Negyedik emeleti otthonuk a német megszállástól Budapest ostromának végéig a főváros egyik legkülönlegesebb és legsikeresebb illegális mentőbázisává vált. Horváth Etelka emberi nagyságát mutatja, hogy napi szinten vállalt életveszélyes feladatokat más üldözöttek életéért, pedig zsidó származása miatt maga is halálos veszélyben volt. Tettei révén méltán tekinthető a magyarországi embermentés egyik legfontosabb női alakjának.

Az embermentésükről Ruzicskay így emlékezett a háború után:

„Talán nem is olyan nagy ügy volt. Talán nem történt más, mint, hogy hű akartam maradni ahhoz az eszméhez, aminek csíráit a szarvasi szülői házból hoztam magammal és aminek tanújelét 1936-ban, a Nagyváradon megjelent rajz-albumomban adtam , amelynek minden rajza a fasizmus, a fajüldözés hazugsága ellen mozgósított.

De ezen túl, jártam az utcákon, és láttam a szörnyűségeket. Láttam , hogy embereket, mint hajszolt állatokat, nyilas suhancok és Gestapo legények hajtanak, hallottam a vidékről érkező híreket és úgy éreztem, nem tudnék többet szembe nézni önmagámmal, ha ez ellen nem tennék valamit.

Azon a napon kezdődött, amikor a náci hadtestek megszállták Budapestet, a hajnali órákban gyűrött ruhás, borostás arcú férfi keresett fel, Révész Imrének hívták, nagyváradi mérnök volt és három évre zárták le politikai ügyekért. Véletlenül március19-én szabadult, nem tudta hová menjen, kihez forduljon, eljött hozzám segítségért. Ö volt az első lakóm. Aztán ahogy erősödött a terror, úgy szaporodtak nálam azok, akik menedéket kértek. Barátaim, azok hozzátartozói és később már olyanok is, akik valahonnan, valakitől megkapták a címemet, beállítottak ismeretlenül, teli félelemmel, meghajszoltan és nekem soha nem volt szívem nemet mondani.”

Ruzicskay először saját műtermében helyezte el azokat, akik nála kerestek menedéket, majd igénybe vette a szomszédos üres műtermet, mert sok volt a bújtatást kérő. Addig kopogtatta a negyedik emeleti lakás falát, amíg meg nem találta az úgynevezett ״vak-padlástér” helyét. Kibontotta a tégIákat, és minden segítség nélkül (erre volt a legbüszkébb) csapóajtót szerkesztett a falba. A padlásteret a feleségével kitakarították, szereztek faanyagot, és valóságos priccs-sort szereltek fel. Ide bújtatták a közben már jelentősen megnövekedett mentettjeik jó részét. A csapóajtó elrejtésére a falra szegeztek egy képvázlatot, amely Jézust a kereszten ábrázolta. Valahonnan szereztek egy létrát is. Ha tiszta volt a levegő, a padlásról leengedték a létrát és lejöttek az ott bújtatottak.

A bujkálók élelmezését, gondozását és a szükségletek beszerzését Ruzicskayné , Eta asszony végezte. Az élelmiszerek beszerzése a háborús hiánygazdaságban rendkívül drága volt, az állandó razzia-veszély miatt pedig komoly életveszéllyel járt. A házaspár a teljes anyagi költséget és a lebukás kockázatát is önként vállalta.

Ruzicskay erről így emlékezett:

Eleinte még csak könnyebben ment az ügy, a közelben volt egy kis étkezde, onnan napi 13—14 ebédet is elhozott a felesége, emellett főztek, először bőségesebben, még libahús is akadt, később már csak szójabab, üres rántottleves és száraz kenyér.

„…. ez ma már nem érdekes. Az a fontos, hogy szerencsém volt és soha, senki a házból el nem árult. Meg kell említenem a ház légoltalmi parancsnoknőjét, aki ugyan nem akart semmiről sem tudni, de látta feleségemet, Etát cipekedni az élelmiszer csomagokkal, és behunyta a szemét. Ecker Paulának hívták és az, hogy sikerült ״lebukás” nélkül végig csinálnom az ügyet, azt neki is, de a ház többi becsületes lakóinak is köszönhetem. Most, hogy már mint rossz álomra gondolok vissza ezekre az időkre, csak egyet sajnálok és szégyellek, amíg csak élek, hogy többel nem tudtam segíteni …”

Végül a Kmetty utcai lakás azon kevés budapesti búvóhelyek egyike lett, amelyet a nyilasoknak a háború végéig nem sikerült felszámolniuk, köszönhetően a Ruzicskay házaspár humanizmusának, áldozatvállaló lélekjelenlétének, bátor kitartásának. Valamennyi általuk bújtatott embert sikerült épségben megmenteniük Budapest felszabadulásáig.

Történeti kutatások és a korabeli tanúvallomások alapján elmondható, hogy a műteremben számos olyan üldözött is megfordult és védelmet kapott, akik nem tartoztak a házaspár közvetlen ismeretségi köréhez, így az ő nevük nem maradt fenn az utókorra. Továbbá Ruzicskayék nemcsak bújtattak, hanem hamis iratokat is gyártottak a műteremben. A hamis papírjaikkal máshol bujkáló emberekkel együtt védenceik száma összesen meghaladta a 20-25 főt. Név szerint ismert 13 megmentettjük:

Révész Imre:

Baráth-Bihari Klára

Szőllősi György

A hattagú Hoffman család

A Deák házaspár

A Beder fivérek

Ruzicskay Györgyöt 1978-ban a jeruzsálemi Yad Vashem intézet a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.

A házaspár világpolgárként a Szarvas–Párizs–Budapest háromszögben ingázva élt és dolgozott. Szarvas városa 1960-ban az Erzsébet-ligetben egy korábbi csőszházat újíttatott fel és bocsátott a rendelkezésükre alkotóházként. Ettől kezdve a nyarakat Szarvason töltötték. Ruzicskay Györgyöt Szarvas városa díszpolgárává választotta. A művész 1993-ban hunyt el , 96 éves korában. Alkotásait és hagyatékát Szarvas városára hagyta. A szarvasiak által nagy becsben tartott védett sírhelyét a város közössége ma is rendszeresen gondozza és kegyelettel ápolja. Felesége Horváth Etelka szintén a közös sírban nyugszik.

 

A Ruzicskay Alkotóház Szarvas Erzsébet-ligetben található egykori házuk ma emlékmúzeum. Itt a képzőművészeti állandó kiállítás mellett a művész és családjának néprajzi hagyatéka is megtekinthető a Tessedik Sámuel Múzeum gondozásában és kezelésében.