Nyakas Attila festőművész Elrejtettség című kiállítása az ortodox
zsidóság rítusvilágát állítja a középpontba, de az egyetemes hit, a
spiritualitás nagy kérdéseivel is foglalkozik.

A fenti címmel rendezett magyar-izraeli történészkonferenciát a Balassi
Intézet, „a magyar és a zsidó/izraeli kulturális etnikai identitás
tapasztalata” témakörében május 4-6-a között. A konferencia – melyet
Navracsics Tibor miniszterelnökhelyettes, Pálinkás József, az MTA
elnöke, Hatos Pál, az Intézet főigazgatója és Aliza Bin Noun, Izrael
budapesti nagykövete nyitott meg – szakmai kurátora lapunk szerkesztője,
Novák Attila történész volt.

Löw Lipót Nem idegen közöttünk, mondhatjuk Raj Tamás, a néhai szegedi
rabbi könyvcímével, nem idegen, hanem elfeledett. Pedig a mai szegedi
számára sem becsülhető túl az, amit hivatásából fakadóan hitsorsosaiért –
s egyben értünk, szegediekért és magyarokért tett.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Budapesti Zsidó Hitközség történelmi hibának tartja, hogy a Jobbik nevű nyíltan nemzeti szocialista nézeteket hangoztató párt javaslatát magáévá téve, Tarlós István Főpolgármester, és a Főváros közgyűlésének többsége Wass Albertről nevezett el közterületet Budapesten. 

Az 1942-es újvidéki vérengzésben
betöltött szerepe miatt háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor nagyon
szerette a csendőrséget. Nem emlékszik, hogy csoportos kivégzésre
küldött volna 30 embert, arra viszont igen, hogy megmentett egy ötfős
családot. Az első tárgyalás bővelkedett abszurd fordulatokban. Két hét
múlva ítélet várható.

Kisebbség és többség között – A zsidó/izraeli és a magyar etnikai és kulturális tapasztalatok az elmúlt században címmel szervez nemzetközi történészkonferenciát a Balassi Intézet 2011. május 4–6. között

Heisler András, a Mazsihisz korábbi, lemondatott elnöke, a mostani
választásokon Zoltai Gusztáv kihívója a Budapesti Zsidó Hitközség
ügyvezető igazgatói tisztségért folytatott küzdelemben, a hvg.hu-n
megjelent írásában bírálta Síp utca jelenlegi vezetését.

Elie Wiesel: A Sonderberg-ügy című regénye a Budapesti Könyvfesztiválra jelent meg a Nyitott Könyvműhely gondozásában. A Szombat képviseletében Gadó János készített interjút a szerzővel.

Pénteken szerkesztőségi cikket írt Richard Goldstone a The Washington Post nevű prominens amerikai lapban, ahol azt állítja, hogy hiányos információk alapján ítélték el az 575 oldalas jelentésükben Izrael 2009-es gázai offenzíváját.
 

Több mint tíz éve már annak, hogy Árvai Joliban – Popper Péter közeli barátjában, aki sajnos már szintén nincs közöttünk – felmerült a gondolat, kettejük beszélgetése kapcsán: portréfilmet kéne készíteni Péterről. A film elkészült, még VHS formátumban, meg lehetett vásárolni … Tovább »

Nagy-Britanniában él Európa második legnépesebb, becslések szerint mintegy 300 ezer fős zsidó közössége, s e közösség kétharmada londoni lakos. Van, aki rendszeres zsinagóga-járó, van, aki nem, van, aki évek óta nem tette be a lábát zsinagógába, ám a fontosabb zsidó vallási … Tovább »

Az arab forradalom felforgatta a viszonyokat a Közel-Keleten, alapvető átrendeződéshez vezethet Izrael és szomszédai között. A zsidó állam veszíthet és nyerhet is egy arab demokratikus átalakulással – de hosszú távon érdeke, hogy szomszédai normális országgá váljanak, amit nem … Tovább »

Várnai Pált van, aki Paul Várnaiként ismeri, minthogy az ’56-os forradalom után Kanadába emigrált, s ott lett irodalomprofesszor. Számos írását, főként írókkal, tudósokkal készült interjúit a Szombatban is közöltük. Életeim című memoárkötetét, mely a Zachor Alapítvány gondozásában jelent meg, március 24-én, csütörtökön, 18.00-kor mutatják be a Bálint Házban. A szerzővel a bemutatón lapunk főszerkesztője, Szántó T. Gábor beszélget. Alább részletet olvashatnak a könyvből.

Mi köti össze Purim ünnepét Chagallal? Közvetlenül valószínűleg szinte semmi. De ha figyelembe vesszük, hogy a színjátszásra vonatkozó, évszázadokon át szigorúan érvényben lévő tórai tilalom alól kizárólag a purimspíl (i) tradíciója képezett kivételt, amely más, jelentős hagyomány hiányában a 20. század elején Kelet-Európában kialakult zsidó-jiddis színjátszás egyik legmeghatározóbb forrásává vált…

Ranschburg Jenő, a közismert és népszerű lélekgyógyász március 10-én, 76 éves korában elhunyt. A Szombat munkatársa, Várnai Pál napokkal korábban fejezte be a vele készült, alábbi interjút…

„Két nagy titok él a magyar társadalomban: a levéltárak meg a zsidók. Mindkét témában egyszerre nyitunk a nyáron” – mondja a Magyar Zsidó Levéltár (Milev) vezetője. Toronyi Zsuzsanna a Dohány utcai látványraktár mellett azt is ígéri, hogy tanítványaival „benépesítik” Budapest első, zsidók lakta épületét, a legendás Orczy-házat.

A nyugati típusú demokráciát a felső-középosztály és az értelmiség egy része preferálja – talán. De ők is hasadt lelkűek, mert a nemzeti/etnikai/civilizációs sérelmi politika körükben is erős. A Mubarak-ellenes tüntetők jócskán skizofrén helyzetben vannak: látják, hogy országuk egyre jobban lemarad a nyugati világtól, de a nyugati világ értékeit zászlajukra tűzni nem merik, nem akarják. A nyugati találmányok (Internet, mobiltelefon) segítségével szervezett tüntetéseken nyugati nívójú hatékony kormányzást követelnek, a nyugat alapértékei nélkül, egy nyugatbarát autoriter rezsim ellenében.
 

Lehet, hogy több közel-keleti országban hatalomra jutnak az iszlamisták, ismét kiéleződik az arab világ és Izrael viszonya, az Egyiptom és a zsidó állam közti több mint három évtizedes “hideg békét” pedig forró háború követi? Ettől félnek sokan mind az Egyesült Államokban, mind Nyugat Európában. De – érthető módon – leginkább Izraelben. Mennyire reális ez a veszély?
 

A zsidók közül sokan hibáztak, amikor a liberális demokrácia helyett a kommunista szocializmust választották zsinórmértékük gyanánt, mert az nekik biztonságot nyújtani nem tud. Nem állítható, hogy az elmúlt évtizedekben mindent egybevéve a zsidó középosztály derekasabban állt volna ki, mint a keresztény középosztály a polgári szabadság és az egyén méltósága mellett.
 

Mindennek, ami Izraelben történt velem, ez a másnaponta ismétlődő lótrágya-takarítás adja a hátterét, az istálló ugródeszkaként szolgált kalandjaimhoz, egyúttal erős vár is volt, amelybe bármikor visszatérhettem. A kibuc ma az új bevándorlók lábtörlője, egy másik kornak azonban alapmítosza.