Díj a holokauszt kutatás egyik legnagyobb tudósának – Randolph L Braham-nek

Írta: Róbert Péter - Rovat: Politika

A Mazsike zsidó oktatásért alapított Várhegyi György díját idén az
1922-ben az erdélyi Dés városában született Randolph L. Braham, a New
York-i City University érdemes professzora, a Rosenthal Intézet
igazgatója, a Holokauszt-kutatás ma élő egyik legnagyobb tudósa vehette
át az Egyesület vezetőitől.

Braham-216x325.jpgA Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2011. október 12. szerdán a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolában adta át ünnepélyes keretek között az oktatáspolitikus Várhegyi Györgyről elnevezett díjat, amelyet azon személyeknek ítél oda az egyesület, akik a zsidó oktatás területén kimagasló munkát végeznek.

A díjat idén az 1922-ben az erdélyi Dés városában született Randolph L. Braham, a New York-i City University érdemes professzora, a Rosenthal Intézet igazgatója, a Holokauszt-kutatás ma élő egyik legnagyobb tudósa vehette át a Mazsike vezetőitől.

Randolph L. Braham professzor köszöntése

1922-ben az Erdély északi részében fekvő Dés városában született. A vármegyei székhelyen – mint annyi más magyar városban – 1848 előtt nem lakhattak zsidók, a környék falvaiból is csak 1834 után jelentek meg, de csak mint a városi ingatlanok haszonbérlői. Az erdélyi országgyűlés az 1848. évi I. törvénycikkben kimondta az országrész lakóinak jogegyenlőségét, ettől fogva egymás után jelentek meg a zsidók a sóbányászata miatt fontos városban. 1855-ben már 70 „héber” lakott itt, 1858 őszén anyakönyvet nyitottak, amelyet Fiedmann Ábrahám mint „Siebenbürger Erz-Rabbi” hitelesített pecsétjével.

1861-ben már hitközségi alapszabályuk van, következő évben már rabbijuk is, a tudós Paneth Mendel, akit Mendele Dés néven válik hiressé.1863-ban felépítik első zsinagógájukat – Chevra Kadisa már 1858-tól volt – és a rituális fürdőt. 1884-től zsidó népiskolába járhatnak gyermekeik. Egyre többen lesznek, az orthodox mellett a Magyarországon kevésbé ismert chaszid irányzat is meghonosodik. Mivel a 12.000 lakosnak több mint negyede zsidó, 1907-ben nagyobb zsinagógát avatna, amely zsúfolásig telik hívekkel. Jó zsidók, s a magyar nyelv ápolásához, a magyar kultúrához erősen kötődnek, Trianon után is, amikor a román közigazgatás ezt nem vesz tőlük jó néven.

Kettős kisebbségben él az Ábrahám család, ahol a kiváló tehetségű fiatalember – a majdani Ranolph L. Braham – nem tanulhat tovább, asztalosként keresi meg a szűkös kenyérre valót. 1940-ben szülővárosa visszakerül Magyarországhoz, de a zsidóknak ez nem jelent könnyebbséget, bevezetik a jogfosztó törvényeket és a Szamosvölgye nevű helyi lap zsidóellenes hangot üt meg. 1944-ben beteljesedik a dési zsidók sorsa, Zilahról 40 csendőr érkezik a deportálás végrehajtására. 3 nap alatt összeállítják a 3266 zsidó névsorát, amelynek egy példánya a professzor birtokában van. Ők a környékbeli zsidókkal együtt a közeli erdőben felállított gettóba kerülnek, iszonyú körülmények közé, s innen indulnak a vagonok Auschwitzba. Fájdalom, igen kevesen térnek vissza, Braham családja is odavész, ő a néhány száz munkaszolgálatos között van, így menekül meg. Mint annyi sorstársa, ő se folytatja életét szülőföldjén, napnyugatra vezet az útja.

Az USA lehetőséget kínál a tanulásra s a tudni vágyó, sokat szenvedett fiatalemberBraham_ a magyar holocaust.jpg él is ezzel, olyannyira, hogy egyetemi katedrára hívják meg tanulmányai után. A politikai tudományok tanáraként oktat és a ’60-as évek óta foglalkozik a vészkorszak történetével, különös tekintettel a magyar zsidóság tragédiájára. Fáradhatatlanul gyűjti a forrásokat, feldolgozza, rendszerezi és kiadja őket, bibliográfiákat ír, majd 1981-ben megszületik főműve, A magyar holocaust első kiadása, angolul a Columbia University Press kiadásában. Hatalmas anyagra épít: magyar, európai és izraeli kiadványok, levéltári anyagok egyaránt szerepelnek a műben, amely csak hét év múlva kerülhet magyar nyelven a közönség elé. Ez már a rendszerváltás előszele, a következő években már nyíltabban lehet beszélni és írni a magyar zsidóság múltjáról. Braham professzor kapcsolatokat létesíthet magyar történészekkel, idelátogathat, nyolc esztendő szabad kutatásainak eredményeivel egészíti ki az eddigieket, titkosított anyagokhoz juthat hozzá, és 1997-ben a Belvárosi Könyvkiadónál megjelenik A népirtás politikája címen a második kiadás.

„E két kötet nem csak könyv: a magyar Holocaustban a könyvek könyve” – írta Mezei András 1997-ben Randolph L. Braham professzor munkájáról. Nehéz lenne Mezei mondatának igazát vitatni. Ha valaki a magyar holokauszttal kapcsolatban kutat, ír, érdeklődik, első dolga fellapozni „a Brahamet” és megnézni, hogy az adott kérdésről mi szerepel a két vaskos kötetben. „Nem valószínű, hogy a közeljövőben bárki is meghaladja Braham történetírói teljesítményét” – vélekedett Ránki György ugyanerről a könyvről. Majd negyedszázad elteltével nyilvánvaló, hogy a korán elhunyt nagy magyar történész meglátása igen pontos volt.

Braham professzor munkája történetírói remekmű: célja az események menetének minél teljesebb, enciklopédikus igényű ismertetése. A népirtás politikája a legapróbb részletekig feltárja a magyar zsidók 1944-1945-ös sorsát. Írója nem foglal állást a holokauszt-történészeket megosztó funkcionalista-intencionalista vitában, nem kutatja az Endlösung eredetét, feladatának a magyar zsidóság elpusztítására tett kísérlet bemutatását tartja. Ebben a munkájában mindenekelőtt a „mi történt” izgatja, és kevésbé a „miért”. Nem kíván ítélkezni egyes, az elmúlt évtizedekben heves érzelmeket felkavaró kérdésekben sem.

Braham_ aholokauszt bibliográfiája.jpg

A híres „Kasztner-ügy” jó példa erre: több mint negyven oldalt szán az események aprólékos bemutatására, gondosan elválasztva a bizonyított tényeket és a kérdéses állításokat, majd egyetlen bekezdésben jelzi: a történtek megítéléséhez számos szempontot kell figyelembe venni. Objektivitása a vitatott ténykedésű Berend Béla ügyében is példamutató: annak ellenére, hogy az egykori szigetvári rabbi 1973 és 1984 között több alkalommal is bíróság elé citálta Brahamet az Egyesült Államokban. Árnyaltan és minden szempontot figyelembe véve mutatja be a Zsidó Tanács tagjának 1944-1945-ös működését, ítéletet azonban nem hoz: sem felmentőt, sem elmarasztalót.

„Tartsd meg a levest, add ide a húst” – szokta mondani Braham, amikor tanítványai egy-egy leadandó dolgozat vagy tanulmány terjedelméről kérdezik. A professzor saját munkájában is tartotta magát ehhez az alapelvhez: a mű majdnem másfélezer oldala rendszerezett és áttekinthető formába öntött, ám rendkívül tömör információtömeg. A népirtás politikája totális igényű és eredményű történetírói munka, alapossága, precizitása, teljessége valóban – Ránki szavaival élve – meghaladhatatlan; összefoglaló jellegű.

Bár a 85. életévét  betöltött professzor főműve kétségtelenül A népirtás politikája, ezen kívül Braham száznál jóval több könyvet, tanulmányt, recenziót, cikket, bibliográfiát jegyez szerzőként vagy szerkesztőként. Emellett jelentős tudományszervezői tevékenység is fűződik a nevéhez: az elmúlt évtizedekben számos konferenciát szervezett, a mai napig részt vesz a washingtoni United States Holocaust Memorial Museum munkájában és irányítja a New York-i Rosenthal Institute for Holocaust Studies-t. Mint általában a kiemelkedő tudósok, Braham professzor is nagy hangsúlyt helyez a következő generációk kinevelésére: az általa vezetett Rosenthal Institute ösztöndíjai révén az elmúlt években több tucat hazai, és határon túli fiatal magyar kutató kapott lehetőséget munkája folytatásához, sőt, jutott személyes segítségével publikációs lehetőséghez is, hiszen a professzor megkezdte az általa szerkesztett Tanulmányok a holokausztról című sorozat magyarországi megjelentetését.

Mások munkáját is tiszteletben és fontosnak tartja, ezt semmi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy a magyar holokauszttal kapcsolatban az utóbbi évtizedekben megjelent cikkek, tanulmányok és könyvek ezreit két annotált bibliográfiában (az 1984-es The Hungarian Jewish Catastrophe és a 2001-es The Holocaust in Hungary) összegyűjtve publikálta, jelentősen megkönnyítve ezzel a téma iránt érdeklődő laikusok és szakemberek dolgát.

Tisztelői még 80. születésnapja alkalmából a Küzdelem az igazságért címmel impozáns, majdnem 800 oldalas tanulmánykötettel köszöntötték Budapesten. A címválasztás találó, Braham nem a könyvespolcnak vagy szűk szakmai közönségnek írt és ír. Ha a magyar vagy nemzetközi közéletben antiszemita vagy holokauszttagadó tendenciákat, jelenségeket tapasztal, kilép a múlt felé forduló kutató – egyébként jól betöltött – szerepéből, ha kell, kormányzati köröket is bírálva. Annakidején sokadmagával ő is visszaküldte a magyar kormány által 1998-ban küldött 30.000 forintos kárpótlást. Jelentősebb magyarul megjelent munkái közül említhetjük még A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiáját (3 kötetes), az Észak-Erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiáját és A magyarországi holokauszt bibliográfiája két kötetét, melyek megérdemelt sikert aratott, nélkülözhetetlen művek.

Mindezt azonban nem a publicisztika szintjén teszi, hanem tudományos alapossággal, és a tőle megszokott módon, jelentős forrásanyagra támaszkodva. Magyaron kívül a második világháborús román zsidóüldözéssel is foglalkozik, megcáfolva megtörténtét tagadó politikusokat. Önálló könyvet írt erről és visszaadott egy Románia Csillaga érdemrendet, mert Corneliu Vadim Tudor is megkapta.

Ezúton is kívánunk neki megkülönböztetett tisztelettel további jó munkát és jó egészséget.

 

támogatás