Feltehetően gyújtogatás pusztította el Montreal legfelkapottabb kóser éttermét – a város zsidó közössége szerint erre számítani lehetett

Howard Szalavetz telefonja szombat hajnalban, 3:15 körül csörgött meg, felriasztva őt álmából. Olyan hírt kapott, amelyet egyetlen ingatlantulajdonos sem szeretne hallani: lángokban állt az egyik üzlethelyiségeket magában foglaló épülete. A benne működő Nöam kóser étterem égett.

Szalavetz édesapja három koncentrációs tábort élt túl, és a holokausztban családja nagy részét elveszítette. 2021-ben hunyt el.

„Hála Istennek, ezt már nem kellett megélnie” – mondta Szalavetz. „Mert Európában is így kezdődött.”

Benyamin Cohen on X (formerly Twitter): “Video of the fire that burned down Noam, a popular Kosher restaurant in Montreal pic.twitter.com/gVvvTVvcRQ / X”

Video of the fire that burned down Noam, a popular Kosher restaurant in Montreal pic.twitter.com/gVvvTVvcRQ

A Nöam étteremben keletkezett tűz a legújabb egy sor, gyors egymásutánban történt, zsidó célpontok elleni kanadai támadás közül.

A múlt héten Torontóban egy fegyveres rálőtt a zsidó tulajdonban lévő Kiva’s Bagel Bar pékséglánc egyik üzletének kirakataira, alig egy órával azután, hogy vandálok betörték egy másik üzlet üvegportálját. Júniusban Montrealban egy férfi betörte a Temple Emanu-El-Beth Sholom reform zsidó hitközség épületének egyik ablakát, majd megpróbált tüzet gyújtani odabent.

Deborah Lipstadt, a neves holokausztkutató, aki a Biden-kormányzat idején az Egyesült Államok antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja volt, azt mondta, hogy a Nöam étterem elleni támadás „teljes mértékben előre látható volt”.

„Ha ez nem ébresztő, akkor nem tudom, mi az” – fogalmazott Lipstadt. „Még több embernek kell meghalnia ahhoz, hogy végre komolyan vegyék? Még mire van szükség?”

A politikusok gyorsan reagáltak az esetre. Anthony Housefather, a körzetet képviselő zsidó származású parlamenti képviselő azt követelte, hogy a tüzet gyűlölet-bűncselekményként vizsgálják ki. A rendőrség közlése szerint egyelőre nem sikerült megállapítani a tűz keletkezésének indítékát.

A Mamdani-szál

Montreal zsidó közösségének számos tagja szerint azonban a hivatalos nyilatkozatok már keveset jelentenek. Francine Goldberg, aki egész életében Montrealban élt, úgy fogalmazott, hogy ezek csupán „a szokásos sablonos együttérző mondatok: »Ó, ez borzalmas, ilyennek soha nem szabadna megtörténnie.«”

Goldberg, aki Montreal belvárosában egy orvosi rendelőben dolgozik, elmondta, hogy idén több gyűlöletkeltő levelet kapott, mint élete bármely korábbi időszakában. Szerinte Mark Carney miniszterelnök nem antiszemita, hanem egyszerűen olyan politikus, aki a szavazatokat számolja. „Ők sokkal többen vannak, mint mi” – mondta, utalva arra, hogy a zsidók Kanada lakosságának hozzávetőleg 1 százalékát teszik ki.

Jesse Brown kanadai zsidó újságíró, aki a Hamász 2023. október 7-i – a holokauszt óta a zsidók számára legtöbb halálos áldozatot követelő – izraeli terrortámadása óta figyelemmel kíséri a kanadai antiszemitizmus erősödését, ugyanezt a jelenséget más nézőpontból látja.

Amikor Carney idén nyáron bejelentette egy új, gyűlölet elleni küzdelemmel foglalkozó tanács létrehozását, Brown azt „képmutatónak” nevezte – szerinte a tanács valójában már hónapok óta létezett, csak más néven működött, és olyan tagjai is voltak, akik korábban Izrael-ellenes kampányokban vettek részt.

Brown ennél is élesebben fogalmazott: szerinte Carney nem hajlandó megnevezni a valódi okot. „Ez azért történik, mert létezik egy globális Izrael-ellenes mozgalom” – mondta. „A kanadai zsidókat Izrael elleni fellépés címén veszik célba.”

Érvelése szerint az antiszemitizmus megnevezése könnyű feladat. Az azonban, hogy a cionizmusellenességet nevezzék meg ennek mozgatórugójaként, olyan lépés, amelyre egyetlen kanadai politikus sem volt hajlandó.

Goldberg szerint ez a jelenség Kanada határain túl is megfigyelhető. New Yorkban Zohran Mamdani januárban a város első muszlim polgármestereként került hivatalba, és nemrég Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt „háborús bűnösnek”, illetve „egy szörnyű népirtás építőmesterének” nevezte.

Győzelmét az Egyesült Államok legnagyobb zsidó lakosságú városában sokan annak jeleként értelmezték, hogy a cionizmusellenes politika országos szinten is választási sikereket érhet el.

A megválasztását követő hónapokban New Yorkban jelentősen emelkedett az antiszemita gyűlölet-bűncselekmények száma: a New York-i rendőrség (NYPD) adatai szerint a város lakosságának mintegy 10 százalékát kitevő zsidók voltak a megerősített gyűlölet-bűncselekmények 55 százalékának célpontjai 2026 első felében. Csak januárban a zsidók elleni incidensek száma 182 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.

Goldberg szerint ez a retorika a határokon túl is terjed. „Ennek van egy lefelé gyűrűző hatása a montrealiak körében” – mondta. Megfigyelte, hogy a város progresszív aktivistáinak egy része azt követeli: Montreal polgármestere „kövesse Mamdanit”, és hivatalosan jelentse ki, hogy Izrael népirtást követ el Gázában.

Goldberg hangsúlyozta: nem az a problémája, hogy az izraeli kormány politikáját ne lehetne bírálni – saját bevallása szerint ő maga is kritizálja a Netanjahu-kormányt –, hanem az, hogy a cionizmusellenesség egyre inkább elfogadott, legitim politikai álláspontként való megjelenése szerinte hozzájárul az általa megtapasztalt antiszemitizmus erősödéséhez.

Goldberg elmondta, hogy sokan azt tanácsolják neki, fontolja meg az Izraelbe költözést. Ő azonban nem akarja ezt. „Nem megyek sehová” – mondta. „Pontosan ezt szeretnék elérni, ezért nem fogom teljesíteni a céljukat.” Hozzátette ugyanakkor, hogy a félelem valós: „Nagyon-nagyon sötét időszak ez. Sötét idők járnak ránk.”

„Rengeteg a valóság eltorzítása”

Brown szerint a Nöam étterem elleni támadást megelőzően is kirajzolódott már egy hasonló minta. Tavaly augusztusban egy ortodox férfit három gyermeke szeme láttára megtámadtak egy montreali parkban; támadója letépte a fejéről a kipát, és a földre dobta. A québeci ügyészek végül úgy döntöttek, hogy az eset nem minősül gyűlölet-bűncselekménynek – a támadót mentális betegsége miatt nem találták büntetőjogi értelemben felelősnek.

Amikor 2024 februárjában palesztinpárti tüntetők Torontó úgynevezett „kórházi negyedén” vonultak végig, és körbevették a Mount Sinai kórházat, a szervezők azt állították, hogy az intézmény nem volt célpont, csupán véletlenül került az útvonalba. Brown szerint ez visszatérő jelenség.

„Rengeteg a valóság eltorzítása és a történtek jelentőségének megkérdőjelezése” – mondta.

Úgy véli, valami hasonló történhet majd a Nöam-ügyben is: a rendőrség rendelkezik felvétellel arról, hogy valaki meggyújtotta a tüzet, de a kanadai gyűlölet-bűncselekményekhez bizonyítani kell az indítékot, ami köztudottan nehéz. Szerinte valószínűbb, hogy ha a gyanúsítottat csak gyújtogatással vádolják meg, akkor „azok, akik tagadni akarják, ami történik, azt fogják mondani: »Nos, nincs bizonyíték arra, hogy ez antiszemitizmus volt.«”

Már létezik példa arra, hogyan alakulhat ki ilyen vita. 2024 decemberében egy férfi Molotov-koktélt dobott a montreali Beth Tikvah zsinagógába; ugyanazon az éjszakán betörték egy közeli zsidó szövetségi iroda ablakait is.

A férfi, Mohamed Ilyes Akodad, aki a hat gyújtogatással kapcsolatos vádpontból háromban bűnösnek vallotta magát, idén nyáron azt vallotta, hogy egy névtelen Signal-kapcsolaton keresztül 15 ezer dollárt kapott két épület felgyújtására és egy autó felgyújtására, és azt állította, nem tudta, hogy az egyik épület zsinagóga volt.

Az ügyészség kétéves szabadságvesztést kér, védője felfüggesztett büntetést és otthoni őrizetet indítványoz. A bíró várhatóan szeptember 10-én hoz döntést.

Forward