Izrael nagyszabású, ámde elakadt terve az iráni rezsim megbuktatására
Az alábbi összefoglaló Nadav Eyal, az Ynetnews újságírójának több mint tíz katonai és politikai forrással folytatott beszélgetésére, valamint korábbi sajtóértesülésekre támaszkodik.
David Barnea, a Moszad főnöke és Benjamin Netanjahu miniszterelnök (Forrás: Ynetnews)
Nadav Eyal elemzése szerint Izrael 2025–2026-ban minden korábbinál ambiciózusabb kísérletet tett az iráni iszlám rezsim meggyengítésére és végső soron megdöntésére. A stratégia középpontjában nem pusztán Irán nukleáris és ballisztikusrakéta-programjának megsemmisítése állt, hanem olyan körülmények megteremtése, amelyek lehetővé teszik a rezsim összeomlását. A terv kidolgozásában elsősorban a Moszad játszott vezető szerepet, de az elképzelést a kormány, illetve Benjamin Netanjahu miniszterelnök is támogatta.
A terv egyik kulcseleme a kurd erők bevonása volt. A Moszad elképzelése szerint mintegy 15 ezer kurd fegyveres indított volna támadást Irán nyugati részén, majd további kurd és iráni erőket toborozva fokozatosan Teherán felé vonult volna. Az izraeli légierő légi támogatást biztosított volna számukra, miközben Iránban más kisebbségek felkelései és tömeges utcai tüntetések robbantak volna ki. A Moszad abban bízott, hogy a katonai nyomás és a belső felkelés együtt végül összeomlasztja az iszlám köztársaságot. A kurd erőket kötelezték volna, hogy tartózkodjanak a fosztogatástól, gyilkosságoktól, nemi erőszaktól és más háborús bűncselekményektől.
A másik fontos elem Mahmúd Ahmadinezsád korábbi iráni elnök szerepe volt. A cikk szerint a Moszad kapcsolatot épített ki vele, és lehetséges alternatív vezetőként tekintett rá. Az elképzelés szerint Ahmadinezsád, aki korábban maga is az iráni rendszer része volt, hitelesebb lehetett volna egy esetleges politikai átmenetben, mint egy kívülről importált ellenzéki személyiség.
Eyal Zamir vezérkari főnök és Slomi Binder, a katonai hírszerzés parancsnoka (Forrás: Ynetnews)
A tervet azonban komoly nézeteltérések kísérték az izraeli döntéshozók között. A Moszad állítólag hitt a rezsim megdöntésének lehetőségében, míg az izraeli katonai hírszerzés egyes elemzései szerint ennek esélye csekély volt. A katonai vezetés attól is tartott, hogy egy kudarcba fulladt rezsimváltási kísérlet megerősítheti az iráni vezetést, és akár felgyorsíthatja Teherán nukleáris fegyverhez jutását. A cikk szerint ugyanakkor a politikai vezetők és a Moszad másképp értékelték a hadsereg álláspontját, ami komoly információs és döntéshozatali konfliktushoz vezetett.
A terv végül az Egyesült Államok ellenállásán bukott meg. A cikk szerint Donald Trump amerikai elnök kezdetben engedélyezte az Izrael által tervezett háborút, de később leállította a kurd invázióra épülő műveletet. Ebben szerepet játszhatott Recep Tayyip Erdoğan török elnök beavatkozása is: Ankara attól tartott, hogy egy Irán elleni kurd támadás Törökországot is konfliktusba sodorhatja, akár Izraellel is. A kurd támadásra végül nem került sor.
A Moszad ezután egy rögtönzött alternatív tervvel próbálkozott: az izraeli légierő a Baszidzs milícia egységeit támadta, miközben Netanjahu nyilvánosan arra szólította fel az irániakat, hogy vonuljanak az utcákra. A várt tömeges felkelés azonban elmaradt. A cikk szerint az izraeli vezetés végül nem tudta elérni fő stratégiai célját: az iráni rezsim továbbra is hatalmon maradt.
Az elemzés végső következtetése szerint a kudarc mögött elsősorban stratégiai és intézményi koordinációs problémák álltak. A Moszad, az izraeli hadsereg, a katonai hírszerzés és a politikai vezetés nem értett egyet abban, hogy pontosan mi a háború célja, mennyire reális a rezsim megdöntése, és milyen eszközökkel lehetne azt elérni. Az újságíró szerint a „rezsimváltás feltételeinek megteremtése” megfogalmazás valójában kompromisszumos politikai formula volt, amely elfedte a mély stratégiai nézetkülönbségeket. A cikk szerint mindez komoly kérdéseket vet fel az izraeli döntéshozatal működésével és az Egyesült Államokkal való koordinációval kapcsolatban.
