Több ezer házat építenek a palesztinok a vitatott területeken

Az elmúlt héten több nyugati vezető elítélte Izraelt, mert Jeruzsálem
izraeliek lakta Giló negyedében építési engedélyeket adott ki. A bírálók
szerint Izrael ezzel igyekszik kiterjeszteni fennhatóságát a „vitatott
területek” fölött, ugyanis Giló a zöld vonalon túl helyezkedik el. 

 

 

forrás: atv.hu / JPost

 

Az izraeli kormány szerint a város lakosságának gyarapodása indokolja a beruházást, és ahogy építenek az araboknak, úgy építenek a zsidóknak is. Árnyalja viszont a képet az, hogy a palesztinok jóval több beruházáson dolgoznak – mint Izrael – ugyanezeken a „vitatott területeken”, mégsem szólították fel őket a leállásra.

2011.10.07. 13:55
Több ezer házat építenek a palesztinok a vitatott területeken
Az elmúlt héten több nyugati vezető elítélte Izraelt, mert Jeruzsálem izraeliek lakta Giló negyedében építési engedélyeket adott ki. A bírálók szerint Izrael ezzel igyekszik kiterjeszteni fennhatóságát a „vitatott területek” fölött, ugyanis Giló a zöld vonalon túl helyezkedik el. Az izraeli kormány szerint a város lakosságának gyarapodása indokolja a beruházást, és ahogy építenek az araboknak, úgy építenek a zsidóknak is. Árnyalja viszont a képet az, hogy a palesztinok jóval több beruházáson dolgoznak – mint Izrael – ugyanezeken a „vitatott területeken”, mégsem szólították fel őket a leállásra.

Az elmúlt héten több nyugati vezető is „provokációval” vádolta meg Izraelt azt követően, hogy a Belügyminisztérium mintegy ezer új lakás építésére adott engedélyt Jeruzsálem déli, Giló nevű, izraeliek lakta negyedében. Még meg sem száradt a tinta az engedélyeken, amikor több nyugati vezető elítélte az izraeli projektet – olvasható Michael Freund heti blogbejegyzésében a Jerusalem Post hasábjain.

Az izraeli döntést követően az Egyesült Államok külügyminisztere, Hillary Clinton egy sajtótájékoztatón kontra produktívnak nevezte a lépést, és azt mondta, hogy „már régóta kérik a feleket, tartózkodjanak az olyan akcióktól, amelyek aláaknázhatják a bizalmat, beleértve a provokatívnak tartott lépéseket”. William Hague brit külügyminiszter egy lépéssel tovább ment, amikor illegálisnak bélyegezte meg a lépést, majd azt mondta, „itt az idő arra, hogy a felek engedjenek a kvartett felszólításának, és tartózkodjanak a provokatív akcióktól”.

Freund szerint azt már nem mérlegelték a kritikusok, hogy a gilói engedélyek csupán egy apró lépést jelentettek egy hosszas bürokratikus folyamatban, és a munkások a közeljövőben még nem fognak akcióba lendülni. Mint írja, úgy látszik, hogy a zsidó otthonoknak a puszta gondolata elegendő volt arra, hogy egyesekben haragot váltson ki. Freund úgy látja, hogy mindkét vezető „szelektív provokációs szindrómában” szenved, amelyet onnan lehet felismerni, hogy az izraeli akciókat provokációnak bélyegzik meg, miközben a palesztinok hasonló tetteiket figyelmen kívül hagyják.

Az izraeli építkezéseket dokumentáló „Peace Now” nem kormányzati szervezet szerint a 2010-ben lejáró izraeli moratóriumot követően 2598 zsidó lakás épült Júdeában és Szamáriában. Ezeket az építkezéseket kritizálják azok, akik szerint Izrael azért gyarapítja a zsidó közösségeket Júdeában és Szamáriában, hogy ezzel befolyásolja a végső státusról szóló tárgyalásokat.

Freund szerint azonban a palesztinok szintén ugyanilyen módon, a vitatott területeken építkeznek, a kritikusok azonban ebben az esetben hallgatnak. A Palesztin Központi Statisztikai Hivatal (PCBS) vasárnap nyilvánosságra hozta, hogy Júdeában és Szamáriában (sőt még a Gázai övezetben is) negyedével megugrott a palesztin építkezések száma. Az elmúlt évben a palesztinok több lakást húztak fel, mint Izrael, holott a zsidó lakosság nagyságrendileg háromszor akkora, mint a palesztinai arab – írja Freund.

A PCBS szerint 2011-ben a palesztinok több mint 33 ezer lakást fognak befejezni, ez pedig tizenháromszor annyi, amennyit a zsidók jelenleg építenek Júdeában és Szamáriában. Freund szerint az is vitán felül áll, hogy ez a lázas palesztin építkezés nagyon komoly következményekkel fog járni, és nagyban kiterjeszti az arabok jelenlétét a „vitatott területeken”.

Miért nem tartják tehát ezt a tevékenységet is „provokációnak”, amely a békefolyamat útjában áll – teszi fel a szerző a kérdést. Úgy véli, hogy nem logikus, valamint nem fair azt követelni Izraeltől, hogy szüntessen meg minden beruházást Júdeában és Szamáriában, miközben a palesztinok gyors ütemben építkezhetnek.

A valódi provokáció nem az, ha az izraeli városokban, vagy Gilóban építkeznek, hanem az, amikor külföldi vezetők beavatkoznak az izraeli belpolitikába, és igyekeznek megszabni, hogy a zsidó állam hol, mikor és mit építhet.

Freund szerint aggályos az a hozzáállás, amely Izraelt olyan mércének veti alá, amelyet nem alkalmaznak a palesztinokkal szemben.