Édes Hazám, drága Nemzetem, bocsáss meg, hogy így megszólítalak – nem is szokás, meg hát a mindenekfeletti tisztelet okán nem mondható túl gyakorinak sem, hogy bármely fiad, leányod a hűségen, a rajongáson és az imádaton túli húrokat is megpengessen, s téged megbotránkoztasson…
 

Forrás: Hírszerző  Sajóbábonyban az utazó fasiszta látványkonyha újabb sikergyanús receptje valósult meg. Persze ez korántsem csak Vona Gábor pártjának érdeme. Hagyományos gasztronómiai produkciónál a teljesítmény csakis az összetevők minőségén és mennyiségén, … Tovább »

1993-ban, egy Szombat Szalon keretében beszélgettünk Kertész Imrével a nyilvánosság előtt, majd az interjút utóbb, egy másik alkalommal, Török utcai lakásában, immár nem közönség előtt, kiegészítettük… Az élet és mű összefüggéseit elemző beszélgetést most, Kertész Imre halálhírére  tesszük ismét közzé honlapunkon.

Hetven évvel ezelőtt, 1939. november 11-én tartotta meg első előadását a pesti Goldmark-teremben a magyar színpadokról a zsidótörvények következtében száműzött zsidó színészekből alakult színház. A letiltott művészeket az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) több száz rendezvénnyel próbálta megmenteni a fizikai és szellemi pusztulástól. Az utolsó előadást 1944. március 19-én, a németek bevonulása napján tarthatták meg.

Három-négy fős kommandók fésülnék át a könyvtárakat, s kilopkodnák, majd megsemmisítenék “a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait”. Az irodalmi szabadcsapatokra tett javaslat a Demokratában jelent meg.
 

Az ötvenes-hatvanas évek Németországa nagyon különbözött a maitól. Amíg ma teljes szembenézés van, akkor kétségbeesett ellenállás volt a múlttal szemben. Nem tagadtak, csak azzal érveltek, hogy ők is sokat szenvedtek. A zsidók szenvedése nem az ő fájdalmuk volt. A felelősség akkor még szóba se jött. Nekem ott annyira nehéz volt, hogy már az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam…

Izraelben élő magyar orvosnő hívta fel figyelmünket levelében családi barátjuk, Breuer Tamás történetére. A férfi saját deportálásáért és a munkaszolgálatban elpusztított édesapja után igényelt jóvátételt a Központi Igazságügyi Hivataltól. Kérelmeit nemrég elutasították azzal: a 2006-os kárpótlási törvény alapján csak a munkaszolgálatot túléltek kaphatnak kártérítést. Apja után pedig azért nem jár kárpótlás, mert a munkaszolgálat nem számít „politikai önkénynek” nálunk. „Hogy is van ez? Ha akarom, a törvény egyik fele érvényes, ha akarom, a másik fele? Kafkai helyzet a 21. századi Magyarországon” – fogalmazott a doktornő.

A nyilvánosság legnagyobb hatású fórumán – a televízióban – Orbán Viktort egyetlen interjúban szembesítették azzal a kérdéssel, hogy pártja kizárja-e az edelényi polgármestert. Ez utóbbi az európai civilizációs normák felől nézve tiszta egyértelműséggel tett tanúbizonyságot arról, hogy rasszista gondolkodású. Orbán viszont igyekezett elkerülni az egyértelműséget, amihez biztonságot adón segítette hozzá a riporter viselkedése. A pártelnöknek két olyan mondata is elhangzott, amelyre vissza kellett volna kérdezni, ráadásul nem feltétlenül konkrét ismeretek, hanem egyszerűen az elemi logika, illetve az említett, civilizációs normák ismerete jegyében. Visszakérdezés nem volt.

Az Oszkár-jelenség félreértéséről tanúskodik, ha valaki egy Fideszbe ékelődött rasszista ámokfutásaként interpretálja az eseményeket. Nem ez történt, hanem az, hogy egy jobb sorsra érdemes tehergépjármű-vezető megpróbálta kicsi fejében összerendezni mindazt, amit az elmúlt években a jobboldali médiában látott, hallott, olvasott.
 

„Ez pedig az áldás” (héb.: ve zot hábráchá) a Tóra utolsó fejezete. Ezzel véget ér az évi ciklus, és ennek olvasása után, újra olvasni kezdjük a Tórát, elölről, a Teremtés könyvétől. Az utolsó heti szakaszt az őszi ünnepek végén, a Tóra ünnepén (Smini Áceret, Szimhát Torá) olvassák fel

Kedélytelen és csendes – e két szóval jellemezhető a Pécsi MFC labdarúgó csapatának B-közepe. A kemény mag csak kisebb részt a PMFC teljesítménye miatt ilyen, mert – bár az első osztályba jutást kitűző csapat csak második az NB II nyugati csoportjában, ám játéktudásuk alapján – a pécsieknek van esélyük a feljebb lépésre. A B közép attól bánatos, hogy úgy érzi, a klubvezetés lekezeli őket.
 

A magyar szélsőjobboldal példaértékűen védi a kisebbségek jogait, a leghatározottabban ítéli el azok bármiféle sérelmét, és keményen síkra száll az emberi jogokért. Egy feltétellel: ha a problémák Szlovákiában vagy Romániaban jelentkeznek. A magyar szélsőjobboldal – értve ezalatt a tizennégy százalákos pártot – itthon már kevéssé bíbeblődik kisebbségekkel, emberi jogokkal, holmi sérelmekkel.

Jankiper előtt korán vacsoráztunk, ahogy illik. Húslevest ettünk, sült csirkét, mintha vasárnap lenne. Aztán gyorsan leszedtük az asztalt, nehogy beállítson valaki, és észrevegye, hogy ünnepelünk. Külön szóltak nekik, figyeljenek bennünket, suttogta anyu, ránk vannak állítva. Egyikünk se kérdezte, kinek szóltak, és kiket kell figyelni. De azért a nevelő apám ünneplőbe öltözött, és elment a Kol Nidrére. 

Ez év szeptember 18-án meghalt Irving Kristol, amerikai író, publicista, gondolkodó, fél évszázadon keresztül az amerikai politika és közélet egyik befolyásos szereplője. Ismert ragadványneve ez volt: a „neokonzervativizmus keresztapja”. Halála alkalmából egy lapunkban már megjelent írásának újraközlésével emlékezünk rá.

Az augusztusi berlini atlétikai világbajnokság történései jó reklámot csináltak a Németországban csütörtökön bemutatott Berlin 36 című filmhez. Az atlétikai vb női 800 méteres síkfutásában győztes dél-afrikai Caster Semenyáról ugyanis egyre érdekesebb hírek látnak napvilágot. A nemzetközi szövetség ugyan csak novemberre végére ígér állásfoglalást,  a Sydney Daily Telegraph tudni véli, hogy a futónő hermafrodita, azaz nemcsak női nermi szervekkel rendelkezik.
 

A szociológusok nem bocsátkoznak jóslatokba. Vagy ha mégis, akkor ezt jó pénzért, tanácsadóként, szakértőként teszik, nem a sajtóban. Hogyan is kell jósolni? Lehetőleg úgy, hogy jóslatunk mindenképp beváljon. Amikor egy ún. nagytekintélyű (vagyis nagyhatalmú) tőzsdeguru szerint 5000 pont alá fog esni a Maciipari Vállalat részvényeinek árfolyama, mindenki lázasan szabadulni próbál részvényeitől…
 

Ezt írja Kölcsey: „Megbűnhödte már e nép / A múltat s jövendőt”. Az ortográfiával ne törődjünk, Kölcsey korában más volt a helyesírás, koncentráljunk a lényegre. Megbűnhődte? De hát mit követett el ez a nemzet Kölcsey koráig?

“Bosszút állni? Ki állhatott volna bosszút? Kin? Akik azt a gyereket kínozták, akihez olyan sok közöm van, már nem azok az emberek, akiken bosszút tudnék állni. Amikor leginkább az az embergyerek voltam, akit módszeresen kínoztak, fel sem merült bennem, hogy bosszút álljak. Helyt kellett állni. Sose jutott eszembe, hogy milyen kegyetlenek a nevelők, mert nem jutott eszembe, hogy lehetnének kegyesek is.”

Az utóbbi napokban egyre több ismerősöm hív fel és érdeklődik: „biztos, hogy itt lesz?”, „van már jegyed?”, „ugye ott leszel?”. Ami nagyjából természetes is, hiszen a legtöbbjük közös útjainkon, hosszabb autós, buszos kirándulásainkon vagy nyári kerti összejöveteleinken ismerkedett meg Leonard Cohennel.
 

A következő húsz évnek valószínűleg az lesz a dolga, hogy a közérdeket érvényesítse a kapitalista szabad rablással szemben – állítja Nádas Péter. A Kossuth-díjas író szerint ez nehéz lesz, mert a kádárista és a horthysta restauráció egyetlen ponton találkozik: a korrupcióban. A negyedszázada egy kis göcseji faluban élő Nádas Péter úgy véli, olyan államunk van, amely nem támogatja az egyenlő teherviselés elvét, olyan rendőrségünk, amely nem védi se a vagyont, se az életet, és olyan egészségügyünk, amely nem a szolidaritás elvére épül.