1936 nyarán, tizenhat éves koromban, abban a szerencsében volt részem, hogy megláthattam a tengert, eljutottam Itáliába.* Kétszáz magyar diákot hívott meg az olasz kormány egyhónapos táborozásra. Száz egyetemi hallgatót és száz középiskolást, többnyire olyanokat, akik az iskolában … Tovább »

Egyszer drukkoltam a halálnak,

mikor dekakönnyű Apánkat megvette

flekktífusz. Mert mint színigszórt homokóra,

az idő most ha lenne se volna,

bár a harangkongás szerint

ebédre mennek, akik csak mernek

míg a fölállt kéve büszke népét

élet s halál közé tározza … Tovább »

Szép számban jelentkeztek az első olyan költők, akiknek sikerült végre magától értetődő természetességgel kifejezniük a hálúcok – pionírok – világát; azok világát, akiknek meg kellett birkózniuk a sivár pusztasággal, a tűzforró éghajlat gyötrelmeivel és nem utolsósorban … Tovább »

A deportáltak emlékművét keressük Párizsban. A magyar útikönyvrajza szerint a Notre Dame baloldalán áll. Ott azonban nincs. A ráutaló táblát megtaláljuk, de az a Szajnára mutat. A rendőrőrs nem tud ilyenről. Véletlenül találjuk meg az arasznyi L’archevéché-hídfőjénél. Mégsem … Tovább »