„ENSZ-küldöttként saját szememmel láttam kollégáim Izrael-ellenes megszállottságát”

Alice Jill Edwards, az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód elleni különleges jelentéstevője 2022 és 2026 között töltötte be tisztségét. A The Telegraph hasábjain megjelent beszámolójában súlyos kritikát fogalmazott meg a szervezet emberi jogi rendszerével szemben. Állítása szerint az ENSZ egyes szakértői politikai elfogultságból nem voltak hajlandók kellő súllyal foglalkozni a Hamász 2023. október 7-i izraeli támadása során elkövetett kínzásokkal, szexuális erőszakkal és túszejtésekkel – sőt, közülük többen megpróbálták megakadályozni az atrocitások dokumentálását.

Edwards 2024-ben ellátogatott Kfar Aza kibucba, amelyet a Hamász terroristái október 7-én megtámadtak. Felkereste két elrabolt fiatal nő, Emily Damari és Doron Steinbrecher lerombolt otthonát, és találkozott családtagjaikkal. A látogatás megerősítette benne, hogy a túszejtés nemcsak az elraboltaknak okoz szenvedést, hanem a bizonytalanságban élő hozzátartozók számára is a pszichológiai kínzás egyik formája.

Edwards különösen élesen bírálta Francesca Albanesét, az ENSZ palesztin területekért felelős különleges jelentéstevőjét, valamint Reem Alsalemet, a nők elleni erőszakkal foglalkozó jelentéstevőt. Szerinte egyikük sem dokumentálta megfelelően az október 7-i támadás során elkövetett szexuális erőszakot, és később sem tulajdonítottak kellő jelentőséget a kiszabadult izraeli túszok személyes beszámolóinak. Alsalem azzal indokolta ezt, hogy Izrael nem biztosított számára belépést és hozzáférést az érintett helyszínekhez.

Edwards szerint a probléma nem egyszerűen az egyes jelentések tartalmával volt, hanem azzal, hogy az ENSZ emberi jogi mechanizmusai következetlenül alkalmazzák a pártatlanság elvét. Miközben Izrael feltételezett jogsértéseit rendszeresen vizsgálják, a Hamász bűneinek elismerése és dokumentálása szerinte sokkal kisebb figyelmet kapott. Úgy vélte, hogy ez tovább növelte a túszok családtagjainak szenvedését, akik azt élték meg, hogy a nemzetközi intézmények nem állnak ki mellettük.

Különösen beszédesnek tartotta egy, az október 7-i mészárlásról készített jelentésének fogadtatását. A dokumentum a kibucokban elkövetett gyilkosságokat és a Nova zenei fesztivál résztvevői elleni támadást is feldolgozta. Edwards szerint a többi különleges jelentéstevő közül mindössze egy vállalta, hogy aláírja a jelentést. A többiek visszautasították a csatlakozást, néhányan pedig megpróbálták elérni, hogy bizonyos megállapítások ne kerüljenek bele a dokumentumba. Edwards ezt a szakmai függetlenség és a pártatlanság súlyos kudarcának tekintette.

A cikkből az is kiderül, hogy Edwardsnak sikerült elérnie: az ENSZ Közgyűlése fogadjon el egy határozatot, amely szerint az államoknak a túszejtést a kínzás egyik formájaként kell elismerniük.

Edwards szélesebb összefüggésbe helyezte kritikáját: az ENSZ-nek nemcsak a gázai háborúban, hanem az orosz–ukrán háborúban elkövetett kínzásokkal kapcsolatban is határozottabban kellene fellépnie. Úgy vélte, António Guterres főtitkár túl passzív szerepet vállalt a nemzetközi konfliktusok kezelésében.

Edwards összegzése szerint az ENSZ emberi jogi rendszerének egyes szereplői nem egyenlő mércével vizsgálják a konfliktusok résztvevőit. A Hamász atrocitásainak dokumentálása körüli ellenállás szerinte azt mutatja, hogy a politikai elfogultság alááshatja az intézmény hitelességét, és éppen azokat hagyhatja magukra, akiknek a védelme a szervezet egyik alapvető feladata lenne.

Telegraph