Barack Obama amerikai elnök arra kérte az izraeli kormányfőt, hogy ne lepje meg az Egyesült Államokat egy Irán elleni katonai támadással – írta a Háárec című izraeli napilap csütörtökön.
 

Nem meglepő: tovább gyűrűznek Bíró Zoltán irodalomtörténész Spiró György elleni durva támadásának hullámai.
 

Sopron neológ főrabbijának fiaként látta meg a napvilágot, aztán katona, 1919-ben a Vörös Hadsereg városparancsnoka, emigráns és éhező Bécsben, debreceni koporsókészítő, majd Mikes Lajos hirtelen felfedezettje, zsidó, aki megtagadta zsidóságát és tévútnak vélte az asszimilációt. De a végén neki is megnyílt Buchenwald táborának kapuja.

A jövő héten lesz a Magvetőnél megjelenő új Spiró-könyv bemutatója. A Feleségversenyt az író utópisztikus-szatirikus műnek szánja. Arról szól, hogy milyen lesz Magyarország húsz év múlva.
 

Az Európai Parlament az ügyrend módosításával megakadályozta, hogy Jean-Marie Le Pen elnököljön az újjáválasztott testület első ülésén.
 

„a zsidó az a zsidó, aki zsidó”, másképpen szólva; több közös van, egy, a XVI. századi Fezből származó zsidóban és krakkói kortársában, mint egy nem zsidóban, aki szintén Fezből származik. Bizonyosan van abban némi igazság, hogy a zsidóság egysége a zsidók közös természetében rejlik. Lelki-szellemi egységünk azon alapszik, hogy identitásunkat ugyanazokra a szövegekre, mítoszokra, reményekre építjük.  

A közép-kelet-európai régióban elsőként, a Közép-európai Egyetem (CEU) könyvtárában elérhető immár a Soá Intézet Vizuális Történelmi Archívumának (USC Shoah Foundation Institute for Visual History and Education) anyaga – adta hírül az Egyetem. 

A Leviticus (Vájikrá) tizedik fejezete Áron két fiának rejtélyes és kegyetlen haláláról számol be – talán villám ölte meg őket? „Nádáv és Ávihu, Áronnak fiai, vették egyenként a tömjénező lapátjukat és tüzet tettek arra, füstölő szert és az Örökkévaló elé vitték az idegen tüzet, a melyet nem parancsolt nékik. 

Már jóval túl vagyunk ennek a hatalmas és rémületes könyvnek a felén, már a szvit-szerkezetű, önéletrajzi fikciójú, pokoli utaztató regény menüett-tételénél járunk, már eltelt 686 förtelmes és gyönyörű oldal, amikor az elbeszélő, az öreg Maximilen Aue, jelenlegi francia csipkegyáros és volt német SS-tiszt, visszaemlékezései során először reflektál a gonosz banalitásának a holokauszt megértésében ma alapvetőnek számító (Hannah Arendt ezt a kifejezést használta:) leckéjére. 1943, Berlin, Kurfürstenstrasse. Brahms-vonósnégyesek, rajnai borok, házisült erdeigyümölcs szósszal és zöldbabbal. Osztrákosan, azaz kicsit túlzottan gemütlich hangulat. 

A „S’mini” nem választható külön az előző fejezettől („Cáv”), mely így végződik: „De a Gyülekezet Sátrának kapuján ki ne menjetek hét napig, addig a napig, a melyen betelnek a ti beavatásotoknak napjai, mert hét napig tart a ti beavatásotok” (3Mózes 8, 33), és a folytatás: „és lőn a nyolcadik napon, hogy szólította Mózes Áront és az ő fiait, és Izráelnek véneit”. 

Izrael történelmének egyik legnagyobb hadgyakorlatára készül, amelyre vélhetően a következő két hónapban fog sor kerülni. A gyakorlat nem titkolt célja a lakosság felkészítése mellett, hogy tudatosítsa az emberekben egy újabb háború kitörésének lehetőségét. Az izraeli Hazai Front Parancsnokság (Home Front Command) egyik tisztje szerint nem lennének elég hatékonyak a reagáló erők egy jelenlegi háború esetén – írta a Háárec izraeli napilap.

A Vájikrá második fejezete kilenc pozitív és kilenc negatív (héb.: ászé” és „lo táászé”) parancsolatot tartalmaz. Közülük van az oltár tüzének (pozitív) parancsolata: „Parancsold meg Áronnak és az ő fiainak, mondván: ez az égőáldozat törvénye, ez az elégett áldozat a máglyán, az oltáron. 

A Fővárosi és Legfőbb Ügyészség egyelőre nem vizsgálja az ügyet, és eddig feljelentés sem érkezett azzal a képpel kapcsolatban, ami a Magyar Fórum múlt heti címlapján jelent meg.
 

„Tovaris ucsityelnyica, ja dakladivaju vam, sto szasztav gruppi voszemnadszaty ucsenyikov, nyikto nye atszusztvujet.” – rémlik fel bennem a középiskolai oroszórák maradványa, ahogy Moszkvában sétálunk. Sajnos, többre nem emlékszem, erős ellenállás élt bennem a kötelező orosztanulással szemben. Könyvbemutatóra érkeztünk…

Megdöbbentő, nyilas hecclapokat idéző címlappal jelent meg tegnap Csurka István lapja, a Magyar Fórum. Az oldalon hatalmas Dávid-csillag látható, amelynek közepébe Surányi Györgyöt helyezték. Egyébként az újságban előrehozott választást követelő közszereplők egy része nem is tud arról, hogy szerepel a Magyar Fórumban. Nem is csoda: ők sem olvassák a lapot.

Ljudmila Ulickaja, aki eredetileg biológia szakon végzett, majd munkahelyéről, az Általános Genetikai Intézetből szamizdat művek olvasása és terjesztése miatt távolították el, ma a világ egyik leghíresebb orosz írónője. A 2009-es Budapesti Könyvfesztivál díszvendégének pályáját Vári Erzsébet mutatja be.

A hatvanegyedik életévében járó pszichiáter, Stark András ma is örömmel fogadja a hozzá betérőket. A megyei kórház mentálhigiénés intézete vezetőjének életét a lelkek gyógyítása és a filmek határozzák meg. A főorvos beszélt munkájáról, a szülők tartásáról, és önmagunk ismeretének fontosságáról.

A pszichoanalízis alapötlete, az elfojtott, elutasított lelki tartalom vizsgálata tehát a maga természetes módján találta meg helyét az elutasítottság ellen folyamatosan küzdő, azt mégis újra és újra átélni kényszerülő közegben. Asszociatív ugrás, mégsem teljesen alaptalan: Szent Ágoston óta a zsidóság a keresztény kultúra számára valami tudattalan…

A szentély és kellékeinek elkészítése nagy vállalkozás. A munkához ácsokat, takácsokat, kelmefestőket, aranyműveseket toboroznak, akik élén Becálél mester áll: „Mózes pedig mondta Izrael fiainak: „Lássátok, az Örökkévaló Becálél nevét szólította, Uri fiát, Húr fiát, Júda törzséből, és betöltötte őt isteni szellemmel, bölcsességgel, értelemmel és ismerettel minden munkában”. 

A német fiatalkorúak által elkövetett erőszakos cselekmények száma némileg csökkent az elmúlt évtizedben, viszont megdöbbentő mértékben terjed a szélsőjobboldali beállítottság – állapítja meg a hannoveri Kriminológiai Kutatóintézet tanulmánya. A Wolfgang Schäuble belügyminiszternek átnyújtott dokumentum a puszta véletlen révén került éppen most, a winnendeni fiatal ámokfutó által okozott tragédia után egy héttel a nyilvánosság elé – idézi a hamburgi hetilap a szerzőt, Christian Pfeffert.