Nem szabad megengedni, hogy a gyűlölet hangjai uralják a magyar közéletet – figyelmeztet Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke az MTI-hez eljuttatott vasárnapi közleményében.
 

Két héttel a különös események után már föl lehet tenni a kérdést: mi is történt valójában Miskolcon (majd ennek nyomán az országos politikában és a médiában)? A városi kapitány beszámolt a sajtónak a rendőrség kéthavi munkájáról, a közbiztonság helyzetéről.

“A választási rendszerünket meg kell változtatni, mert ez már inkább anarchiára, és nem demokráciára hasonlít” – közölte a Népszabadságnak adott interjúban Daniel Ajalon, az izraeli választásokon a harmadik legnagyobb párttá előlépett Izrael az Otthonunk (Iszrael Beiteinu) párt vezetőségének tagja.
 

XVI. Benedek pápa amerikai zsidó szervezetek vezetőivel tartott minapi megbeszélése után félreérthetetlenül leszögezte: a holokauszt tagadása tűrhetetlen és elfogadhatatlan. Különösen azoknak kell ezt belátniuk, akik a Szentírás üzenetét hirdetik. Ugyanakkor pár héttel ezelőtt a Vatikán a Holokausztot tagadó (nézetei miatt II. János Pál idején kiközösített) püspök, Richard Williamson rehabilitálásával borzolta a demokratikus nagyközönség idegeit. Ellie Wiesel most ismét kiátkozását követeli.

A maga közel hétszáz tagjával, a nagyváradi zsidó hitközség a második legnagyobb Romániában. Az országban mintegy tízezer zsidó él, közülük ötezren Bukarestben. A Pece parti Párizsban az utóbbi években felélénkült a közösségi élet. Megnyílt, elsőként az országban, a Zsidó Közösségi Központ, ami oda vonzza fiatalokat is. És még valami: idén nyolc zsidó gyermek született.

“Gyermekkoromban mindegyre azt hallottam a szószékről apám hangján, hogy a fogságból való szabadítás eseménye, a Vörös tenger, majd a megáradt Jordán folyó csodálatos „átlépése” tette és teszi az embert teremtés-formájúvá, és hogy identitásának legfőbb eleme a szabadság.” 

Izrael újabb háborúba keveredett, ez a háborúsdi lényegszerűen tartozik hozzá a történelméhez, mondhatni olyan, mintha egy bakelit-lemezt soha nem lehetne végigjátszani, mert mindig beakadna vagy elakadna.

Mint minden arab-izraeli háborúnak, ennek is több dimenziója létezik, mi ezekből … Tovább »

Eszti G. Chaim 1963-ban született Jaffában, szülei 1948-ban alijáztak Magyarországról. A tel-avivi egyetem színház szakán végzett, de táncolni is tanult; színészként különböző színházakban játszott, köztük az igen elismert tel-avivi Kameri Színházban, többek között Hanoch … Tovább »

Először Verne Gyula Sztrogoff Mihály című regényéből szereztem tudomást az oroszokról. Serdülő gyerekként izgatott a távoli egzotikus ország: a tarantasz, a kibitka, a kancsuka vad tája. Később, kisiskolás koromban, a háború éveiben, apám gyakran kiteregette az asztalra Európa … Tovább »

„Az önmagát a hígság és töménység dichotómiája mentén értelmező újneológia mindeközben csöppnyit sem büszke neológiájára, épp ellenkezőleg, azt tartja hígulása okának, kínos mosollyal jelzi: voltaképpen szégyelli, nem tehet róla, ezt örökölte, ez maradt rá, ha rajta múlt volna, ki sem alakul a neológia. Paradox módon saját önfölszámolásában érdekelt identitás ez.”

Egy nappal az izraeli
törvényhozási választások előtt egyre nehezebb megmondani, ki lesz a győztes.

Egy vatikáni forrás szerint felújítja a párbeszédet a katolikus egyházzal az izraeli Nagyrabbinátus. XVI. Benedek pápa jövő héten beszédet tart a holokausztról és a holokauszt tagadásának veszélyeiről.
 

A mumbai terrortámadás után India megfenyegette Pakisztánt, hogy ha nem tudja, vagy nem akarja felszámolni a területén működő terrorista szervezeteket, akkor nem tartja tiszteletben Pakisztán szuverenitását, és katonákat küld az országba. 

Tokaj-hegyalja egyik legnagyobb múltú települése 2002-től a világörökség része. Csupán dél felől nyitott, északról hegyekkel, keletről-nyugatról dombokkal övezett, védett kis völgykatlanban helyezkedik el. A Mádat körülölelő panoráma páratlan.

“A kolozsvári színházban a 27. vagy 28. évemet töltöm. Mi, hogy is mondjam, ezt biológiailag teljesítjük. Ha küzdeni akarnánk ellene, akkor sem lehetne mit tenni. Itt van Erdélyben a színház, magyarul játszunk, a repertoár pedig az egyetemes színházi, és nem csak a színházi kultúrát közvetíti.”

 
2008 tavaszi erdélyi kirándulásunk középpontjában a Kolozsvári Állami Magyar Színház állt. Három előadását láttuk: más kor, más-más szerzők darabjait, ám az előadások szemléleti rokonsága egymással összefüggésbe hozta a műveket, s a színház karakteréről világos képet adva, összefüggő és felkavaró élményt jelentett.

Chanuka estéjén, villamosra várva a Nyugatinál, láttam, amint odaát, a Skála-Metró előtt, egy stilizált, kivilágított menóra tövében néhány kipás, részint pajeszos fiatalember táncolt és énekelt. Ők voltak a zsidók. 

A náci háborús bűnök ügyeire szakosított német ügyészség vezetőjének helyettese kételkedve fogadta Aribert Heim náci háborús bűnös halálának hírét, a baden-württembergi tartományi bűnügyi hivatal viszont már levette a Heimre vonatkozó körözési felhívást a rendőrség honlapjáról.

A zsidó szervezetek félreértve reagálták túl a pápa döntését, hiszen Williamson holokauszt-relativizáló nézeteinek az elfogadása nem történt meg magával a rehabilitációval. Sőt, a botrány kitörése után a Vatikán és vezetője ismét leszögezte, hogy ezekkel nem azonosul.

E sorok írói mindenekelőtt magyarázattal tartoznak. Egy írásra kívánunk reflektálni, amely a Népszabadságban jelent meg, ám válaszunkat – az írott és íratlan sajtószokásokkal ellentétesen, mégis legjobb lelkiismeretünk szerint – az ÉS-ben tesszük közzé.