Kezd végső formát ölteni a pártcsaládok (frakciók) összetétele az újjáválasztott Európai Parlamentben. Magyar szempontból két érdekessége van a történéseknek: az egyik, hogy a toryk oldalán Bokros Lajos tagja lesz a kulcsfontosságú költségvetési bizottságnak. A másik, hogy a szélsőséges Jobbik magára maradt, nem ül egyetlen frakcióba sem, így súlytalanná válhat az európai színtéren.

“Mocskos zsidók!” – harsant fel többször is a kórus az Erzsébet téri gárdatüntetésen. Azon a rendezvényen, amelyről mindenfelé azt hallani, hogy a résztvevők békésen és csendesen demonstráltak.
 

Az olimpiai részvétel ígéretével, no meg zsarolással csábították haza Londonból, a nácik végül a berlini Olimpiai stadionba szóló állójeggyel szúrták ki a női magasugrás német csúcstartója, Gretel Bergmann szemét.

Az ügyészség szerint a Magyar Gárda az egyesületi joggal visszaélve működik, a cigányok szabadságát és jogait sértve. Az ítélőtábla a tavaly decemberi, a feloszlatást elrendelő bírósági döntést hagyta helyben.

A 2002-es választás után Vona Gáborral együtt tagja lettem az Orbán Viktor vezette Szövetség a Nemzetért polgári körnek. Bár a Makovecz-házban tartott összejöveteleken az aktuális politikai kérdésekről élénk eszmecsere folyt, nem emlékszem, hogy Vona Gábor bármilyen, az általános nézetrendszertől eltérő megjegyzéssel észrevétette volna magát. Ezért meglepetésként ért, hogy 2003-ban párttá alakította mozgalmát.

Miért lesz női jogvédőből egy erőszakot dicsőítő férfipárt egyetlen női képviselője? Az a kérdés is tisztázásra vár, hogyan jut el valaki egy tiszteletre méltó társadalmi vállalástól a dicstelen kalandorságig. Lévai Katalin írása az egykori női jogvédőről

Ismeretlenek néhány napja disznólábakat tettek a pesti rakparton található holokauszt-emlékmű cipőibe. A kegyeletsértés ellen szerdán és csütörtökön is tiltakoztak.
 

Ezt a levelet nem azért írom, hogy békét kössek a magyarországi jobboldallal. Nem azért, hogy rokonszenvet ébresszek magam iránt, hogy „jó pontokat szerezzek” a küszöbönálló hatalomváltás előtt. Nem azért, hogy összefogásra buzdítsak, hogy kiegyezésre törekedjem, még csak azért is csak kevéssé, hogy meggyőzzem a jobboldalt erről vagy arról, és nem azért, hogy kerülő úton érveket hozzak föl ellene, vagy szelídebb retorikával megismételjem a szokásos hadüzeneteket és harci riadókat.

„Fejezzük ki együtt tiltakozásunkat az újjáéledő gyilkos eszmék mai képviselői és tettei ellen!” – Suchman Tamás szocialista politikus felhívásban kérte a közjogi méltóságokat, a pártok és a civil szervezetek képviselőit, hogy jöjjenek el a pesti alsó rakpartra, a Dunába lőtt áldozatoknak emléket állító vascipőkhöz.
 

Az Izraeli Filharmonikus Zenekar Riccardo Muti karmesterrel koncertezik Budapesten az idei Zsidó Nyári Fesztiválon, melyet augusztus 30. és szeptember 7. között rendeznek meg a tolerancia jegyében. Több művész a különböző kultúrák találkozásából született alkotásokkal lép színpadra.
 

Egy fiatal történelemtanár, Magóné Tóth Gyöngyi összegyűjtötte az egykori kalocsai zsidó családok történetét, és elhurcolásuk 65. évfordulójára emléknapokat szervezett a kisvárosban, amelyre túlélőket is meghívtak.

Az előzetes becslése szerint tarolt a Fidesz, mellettük az MSZP és a Jobbik jutott az EP-be. Nem szerzett mandátumot sem az MDF, sem az SZDSZ.
 

“Magyarország a magyaroké” – ez a mai magyar közéletben nem ténymegállapítás, hanem jelszó. A jelszó feladatot jelent és igényt: legyen Magyarország a magyaroké! Mert most nem az.
 

A cigányság gondjai olyan súlyosak, hogy azokat nemzedékek alatt lehet fölszámolni – ha egyáltalán. A problémák „megoldását” zászlóra tűzni irreális. Az elsődleges feladat az lenne, hogy megtaláljuk, milyen értelmezési keretben szabad beszélni a kérdésről, hogy egyik szélsőség se kavarjon fölösleges indulatokat, és ne erősítse a másikat.
 

Épül nálunk egy konzervatív gondolkodói iskola (jórészt a Konzervatórium, a Reakció, a Hírszerző c. lapok, a Pázmány Péter Tudományegyetem néhány oktatója és a viszonylag új Közjó és Kapitalizmus Intézet körül), melynek tagjai büszkén vállalják a külföldi, döntően angolszász szellemi műhelyekhez való vonzódásukat (akár a magyar valósággal, nota bene a magyar múlttal szemben is).
 

Nagy vihart keltett a szocialisták és a Mazsihisz által támogatott javaslat, mely szerint a holokauszt tagadása ellen büntetőjogi eszközökkel is fel kellene lépni. Az európai demokráciákban nem szokatlan az ilyen típusú törvénykezés, főleg azokban, amelyeket közvetlenül is érintett a náci múlt. Németországban, Ausztriában és Svájcban törvény tiltja meg a vészkorszak politikájának tagadását, Franciaországban pedig a népirtások relativizálását büntetik általában (az örmény genocídium tagadása miatt is született már ítélet). Több más országban (Csehország, Lengyelország, Spanyolország stb.) is vannak ilyen típusú, a szólásszabadságot az emberi méltóság jegyében korlátozó törvények. Ezek az államok semmilyen sztenderd szerint sem sorolhatók a diktatúrák sorába.

Magyarországon nincs vallási diszkrimináció. De mégis van. Akkor viszont nem jelentős. Az oktatási tárca szervezésében tartott konferencián kiderült: mindez csak nézőpont kérdése.
 

Május 9-e a fasizmus elleni győzelem napja. A Noltv videójában szakemberek, Ormos Mária, Ungváry Krisztián és Szakály Sándor történészek értékelik a tényeket és azok társadalmi-politikai fogadtatását.
 

Nem meglepő: tovább gyűrűznek Bíró Zoltán irodalomtörténész Spiró György elleni durva támadásának hullámai.
 

Hitler lánya nem volt gonosz démon. Ruckner Jolánnak hívták, anyja egy bizonyos Kucor Fanni, eredetileg liptóluzsnai illetőségű, aki Münchenben mosogatólányként dolgozott, amikor a politikai pályája elején álló pártvezér magáévá tette.