A magyar zsidóknak többre van szükségük egy Izrael-barát elnöknél

Dr. Baka Andrást a Magyar Országgyűlés köztársasági elnökké választotta. A 73 éves jogtudóst 140 igennel, 6 nemmel, 0 tartózkodással titkos szavazáson választották meg. Sharon Pardo nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó izraeli professzor, a Negevi Ben-Gurion Egyetem Európai Tanulmányok tanszékének munkatársa a Times Of Israel blogján foglalkozott Baka András Magyarország köztársasági elnökévé választása kapcsán korábbi döntéseivel.

Magyarország új köztársasági elnököt választ, és ezúttal nem Orbán Viktor kezében van a döntés. A Magyar Péter vezette Tisza Párt, amely áprilisban fölényes választási győzelmet aratott, és alkotmányozó többséggel rendelkezik az Országgyűlésben, Baka Andrást, a korábbi Legfelsőbb Bíróság elnökét jelölte, akit Orbán kormánya 2012-ben távolított el tisztségéből. Az Országgyűlés várhatóan ezen a héten megerősíti a jelölést, és a szimbolika nehezen kerülhető meg. A Tisza a jelölést az igazságszolgáltatás függetlensége és a jogállamiság melletti állásfoglalásként mutatta be – olyan alapelvekként, amelyek Baka személyéhez az eltávolítása után különösen erősen kapcsolódtak.

A magyar zsidóság, valamint azok számára, akik Izraelből figyelik Magyarországot, a jelölés egy másik kérdést is felvet: Mit árul el Baka hosszú pályafutása a zsidósághoz, az antiszemitizmushoz, a holokauszt emlékezetéhez és Izraelhez való viszonyáról?

Baka Izraellel kapcsolatban nem rendelkezik számottevő nyilvános politikai szerepvállalással, és nem volt meghatározó résztvevője a Magyarországon az izraeli állammal kapcsolatban időről időre kialakuló éles vitáknak. Ezért félrevezető lenne akár Izrael-barátként, akár Izrael-ellenesként jellemezni.

A zsidósággal kapcsolatos ügyekben azonban dokumentált bírói tevékenysége van, elsősorban abból az időszakból, amikor 1991 és 2008 között Magyarország bírája volt az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Több olyan ügyben vett részt, amely antiszemitizmussal, a holokauszttal és a zsidó vallásgyakorlással foglalkozott. Ezekből következtetni lehet arra, milyen elvek védelmére volt kész.

Az egyik legfontosabb ügy a véleménynyilvánítás szabadsága és a holokauszttagadás közötti határral foglalkozott. Az 1998-as Lehideux és Isorni kontra Franciaország ügyben a Bíróság két férfi elítélését vizsgálta, akik olyan anyagokat publikáltak, amelyek kedvező színben tüntették fel Philippe Pétain marsallt, a kollaboráns Vichy-rendszer vezetőjét. Baka a Nagykamarában ült, és csatlakozott a többségi állásponthoz, amely szerint Franciaország megsértette a két férfi véleménynyilvánítási szabadságát.

Ezt a következtetést könnyű félreérteni. A Bíróság nem legitimálta a holokauszttagadást. Különbséget tett a múlt vitatható értelmezései – amelyeket a demokratikus társadalmaknak általában el kell tűrniük – és magának a holokausztnak a tagadása között. A holokauszt megtörtént ténye egyértelműen bizonyított, ezért a tagadás kívül eshet az Egyezmény védelmén. A demokrácia eltűri azokat az érveket is, amelyeket sokan sértőnek találnak. De nem követeli meg, hogy Európa zsidóságának elpusztítását pusztán egy újabb véleményként kezeljük. Baka csatlakozott ahhoz a többséghez, amely ezt a határvonalat meghúzta.

Egy még árulkodóbb ügy következett. A Giniewski kontra Franciaország ügyben Baka elnökölt a tanácsban. A kérelmező, Daniel Giniewski zsidó származású újságíró és történész, kritikusan írt bizonyos katolikus tanításokról. A kérelmező, Daniel Giniewski, zsidó származású újságíró és történész, kritikusan írt a katolikus tanításokról. Azt állította, hogy a zsidósággal kapcsolatos bizonyos tanítások hozzájárultak az antiszemitizmus kialakulásához, és végső soron azokhoz a körülményekhez is, amelyek lehetővé tették Auschwitz létrejöttét. A francia bíróságok vallásgyalázás miatt elmarasztalták. A Bíróság Baka elnökletével egyhangúlag megállapította a jogsértést, elismerve, hogy az antiszemitizmus gyökereinek vizsgálata legitim közérdekű kérdés.

A kisebbségek védelme nem azt jelenti, hogy meg kell óvni a társadalmat a nehéz beszélgetésektől. Azt jelenti, hogy meg kell őrizni azt a teret, ahol kellemetlen kérdéseket is fel lehet tenni.

Baka a zsidó vallásszabadsághoz is árnyaltan viszonyult. A Cha’are Shalom Ve Tsedek kontra Franciaország ügyben egy ortodox zsidó egyesület azzal érvelt, hogy Franciaország megsértette a vallásszabadságot, amikor nem engedélyezte számára, hogy saját, szigorú előírásai szerint végezzen rituális vágást. Baka a Nagykamara többségéhez csatlakozott, és nem állapított meg jogsértést. Indoklása szerint a vallásukat gyakorló zsidók az engedély nélkül is hozzájuthattak a vallási előírásaiknak megfelelő húshoz. Ez nem a kisebbségi jogok kiterjesztő értelmezését tükrözte, hanem az arányosság elvét: a vallásszabadságnak valóságosnak és ténylegesen gyakorolhatónak kell lennie, az államnak azonban nem kötelessége minden intézményi igényt kielégíteni.

Baka részt vett a Stoll kontra Svájc ügyben is, amely a holokauszt után svájci bankokban maradt zsidó vagyonok körüli vitából fakadt, valamint egy Izraelt érintő családjogi ügyben. Egyik ügy sem utal Izraellel szembeni ellenségességre, de különösebb Izrael iránti kötődésre sem.

Mindezek alapján nem lenne megalapozott Bakát Izrael ellenfeleként vagy a zsidó szempontok iránt közömbös személyként bemutatni. Ugyanakkor éppilyen félrevezető lenne egy olyan Izrael-barát politikust kreálni belőle, amire bírói pályafutása nem ad alapot. Ami inkább kirajzolódik, az egy európai jogi szemlélet által formált jogász képe: vallásszabadság, véleménynyilvánítási szabadság, történelmi emlékezet, kisebbségvédelem és intézményi önmérséklet.

Ugyanez a szemlélet végül konfliktusba sodorta Bakát a magyar állammal. 2011-ben, a Legfelsőbb Bíróság elnökeként nyilvánosan bírálta az Orbán-kormány igazságszolgáltatást érintő változtatásait. Az Országgyűlés átszervezte az igazságszolgáltatási rendszert, aminek következtében Baka megbízatása a tervezett lejárat előtt véget ért. Baka Strasbourgban jogorvoslatot kért Magyarországgal szemben, és 2016-ban a Nagykamara megállapította, hogy Magyarország megsértette az Egyezményben biztosított jogait. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy megbízatásának idő előtti megszüntetését a szakmai minőségében kifejtett nézetei váltották ki, és az intézkedés sértette az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Az a jogász, aki éveken át mások esetében alkalmazta az európai emberi jogi normákat, végül ugyanezeknek a normáknak a védelmét élvezte.

Ez az eset azért is fontos, ha azt vizsgáljuk, mit jelenthetne Baka köztársasági elnöksége a magyar zsidóság számára. Orbán alatt Magyarország Izraelhez fűződő kapcsolata szorosan összekapcsolódott a két kormány politikai partnerségével, Budapest pedig Európa egyik legerősebb izraeli szövetségeseként igyekezett megjeleníteni magát. Ugyanakkor ugyanez az időszak vitákat váltott ki Magyarország holokausztért viselt felelősségéről, vitatott történelmi személyiségek rehabilitációjáról, valamint a Soros György elleni kampányokról, amelyek antiszemita toposzokra építettek.

Baka egy másik hagyományt képvisel. Ha bírói pályafutása iránymutatásként szolgál, akkor ösztönösen kevésbé azzal kezdene, hogy Budapestnek milyen jó a kapcsolata Jeruzsálemmel, és inkább azzal, hogy Magyarország egyenlő állampolgárként védi-e a zsidókat, biztosítja-e a vallásszabadságot, fellép-e az antiszemitizmus ellen, és őszintén szembenéz-e a múltjával.

A kettő nem ugyanaz.

Egy kormány fenntarthat kiváló kapcsolatokat Izraellel úgy is, hogy közben a zsidó állampolgárok kényelmetlenül érzik magukat saját hazájukban. Ugyanígy az is előfordulhat, hogy valaki élesen vitatkozik egy izraeli kormánnyal, miközben mélyen elkötelezett a zsidó élet védelme mellett. A zsidó közösségek helyzetét nem lehet kizárólag a Jeruzsálemmel fenntartott diplomáciai kapcsolatok alapján megítélni.

Magyarország köztársasági elnökének korlátozottak a formális hatáskörei. Az elnökök azonban hozzájárulnak az állam erkölcsi és közéleti nyelvezetének meghatározásához: eldöntik, mely évfordulókról emlékeznek meg, mely történelmi sebeket ismerik el, és mely demokratikus határokat tartják védendőnek.

Baka bírói pályafutása nem tudja pontosan megmutatni, hogyan élne ezzel a szereppel. A bírói döntések kollektív döntések, nem politikai kiáltványok. De adhatnak egyfajta iránytűt: egy olyan társadalmi rend felé mutatnak, amelyben a holokauszttagadás nem pusztán a múlt egy lehetséges értelmezése; az antiszemitizmust különös súllyal kezelik; a vallási kisebbségek valódi védelmet kapnak; és továbbra is lehetséges őszintén vitatkozni arról, milyen felelősség terheli Európát a zsidóság üldözéséért.

A magyar zsidóság számára végső soron ez talán fontosabb mércéje lehet egy köztársasági elnöknek annál, hogy Budapest milyen meleg hangon beszél Izraelről.