“Vörös- és barnaingesek közös menetelése” – vagy ellenzéki összefogás a jogállam felszámolóival szemben
Orbán Viktor terjedelmes évértékelő beszédében kitért az ellenzéki pártok összefogásárara is, amiről az alábbiakat mondta:
MTI fotó/Koszticsák Szilárd“Nos, valóban együtt jönnek, és egymásnak barátai is lehetnek, de a magunkfajta, rendes hazafiakat mindig is ellenségnek tekintették. Kézfogó ez. A magyar családok százezreit meghurcoló kommunista és a több százezer zsidó honfitársunkat megsemmisítő náci hagyomány kézfogója. Ezzel a történelemmel a hátunk mögött azt kell hallanunk, hogy a zsidó származású képviselők listázása nem jelent antiszemitizmust. És egy ilyen ember még a budapestiek főpolgármestere akar lenni ahelyett, hogy csendben elkullogna a kertek alatt. Erre csak annyit mondhatunk: szégyen. Az pedig egész Európa szégyene, hogy a nemzetközi baloldal mindezt támogatja, sőt ideküldi vezetőjét, hogy áldását adja erre a politikai eltévelyedésre.”
*
Mint ismertes, Karácsony Gergelyt, az ellenzék főpolgármester-jelöltjét a HírTV műsorában fagatták arról, hogy szerinte náci cselekedet volt-e a jobbikos Gyöngyösi Márton pár évvel korábbi parlamenti kezdeményezése, amikor a magyar-izraeli kettős állampolgárságú parlamenti képviselők összeírását indítványozta. A Jobbikkal együttműködő ellenzéki várospolitikus nemmel válaszolt, és ezzel magas labdát adott a kormánypártnak.
Később Karácsony az ATV-ben azt nyilatkozta, hogy Gyöngyösi Márton szavairól most is azt gondolja, amit régen: nem elfogadhatóak egy demokratikus közbeszédben. De ehhez hozzátette: „Én is ott voltam azon a tüntetésen, amit ez a mondat kiváltott. Én a Jobbik jelenlegi frakcióvezetőjét nem tekintem náci politikusnak.”
Az EMIH vezető rabbija a kormánykörökhöz hasonlóan határozottan elítélte Karácsony szavait, a Mazsihisz viszont óvatosan és távolságtartóan foglalt állást, igyekezve kívül maradni a pártpolitikán.
*
Mi, a Szombat szerkesztői úgy véljük: érthető és méltánylandó az erkölcsi felháborodás a Jobbikkal való együttműködésen, de ugyanilyen érthető és méltánylandó az az erkölcsi felháborodás is, amelyet a Fidesz kormány autoriter hatalomgyakorlása, a jogállamot aláásó cselekedetei, a klientúrarendszer, valamint immár a tudományos és kulturális szféra erodálása váltanak ki, és amely a demokratikus ellenzéket a Jobbikkal való összefogásra sarkallja. Ezzel a lehetetlen dilemmával nézünk szembe 2019 tavaszán.
