Sálom, Mázel tov!, Todá

Írta: Schöner Alfréd - Rovat: Hagyomány

Egy elfogult recenzens gondolatai a három új zsidó hittankönyvhöz.

Schöner Alfréd

Szerkezetében újszerű, tartalmában újításokkal teli, grafikai megjelenítésében igen attraktív, dekoratív, tipográfiájában figyelemreméltóan precíz, értelmezésben és a szöveg megértésében kissé merész, kísérletező kedvű könyveket tart kezében az olvasó.

„1857-ben alapították meg az Országos Izraelita Tanítóképző Intézetet, mely működése 130 éve alatt közel kétezer hivatását szerető pedagógust nevelt a zsidó iskolák és egyben a magyar művelődés számára” – olvashatjuk a Rabbiképző aulájában 1990-ben felavatott márványtáblán.

Külön tanulmányt érdemelne, hogy e 13 évtized alatt az ott végzett pedagógusok hogyan tanítottak, mit tanítottak, miből tanítottak? Milyen koncepciót követve teremtettek harmóniát a reál és a humán tudományok, valamint a zsidó stúdiumok között. Lőw Immánuelnek a kora jellegzetességeit hangsúlyozó Melo hofnájimjától Braun Salamonnak az Izraelita Vallásoktatás Vezérfonalán, Dr Dékány Géza képekkel és térképekkel illusztrált A Tóra öt könyvén, Fényes Mór A Biblia könyveinek általános ismertetése, különös tekintettel tartalmukra és eszméikre című könyvén, Neumann Ede A zsidók történetén át egészen Frisch Ármin A spanyolországi zsidók kiűzetésétől napjainkig kötetéig bezárólag?

Bármilyen furcsa, de igaz, hogy József András hitközségi tanfelügyelő szerkesztésében 1950-ben, a vallás- és közoktatási miniszter engedélyével Bibliai történet című hittankönyv jelent meg az általános iskolák izraelita tanulói számára. Generációnk tagjai ugyanezt a könyvet forgatták a 60-as években a szép múltú Zsidó Gimnáziumban, mely munkát az áldott emlékű Máté (Mandel) Miklós főrabbi szerkesztette. Persze, ezek csak marginális kísérletek voltak, hiszen a kor ateista világszemlélete nyomot hagyott az akkori gyermekek lelkében is. Igaz, a héderekben és a jesivákban a Humást és a Gmárát változatlan szövegezéssel és hittel tanultuk.

A „sivatagi vándorlásunk” több mint negyven éve után újból megélénkült, hamvaiból feltámadt zsidó könyvkiadás végre az iskolai hitoktatást is előtérbe helyezhette. Így születhetett meg az OR-ZSE két végzettje, Dr. Róna Tamás rabbi és Nógrádi Gergely író-kántor zsidó hittankönyv-sorozata Sálom, Mázel tov! és Todá címmel.

A szerzők fontosnak tartották, hogy könyvük megértetéséhez a 21. századi csúcstechnológiát beemeljék a tanítás tárházába, hogy a mai gyermekek számára érthető, szerethető legyen. A klasszikus textust és a hozzá tartozó interpretációs irodalom anyagát gazdag képzelőerővel színesítik: „A Tórát az Örökkévaló diktálta, Mózes pedig lúdtollal lejegyezte.”

 

A bibliai történetek időrendbeli elhelyezését szellemes fordulatokkal gazdagítják, időnként a képregények eszköztárával rotálják a mindennapi zsidó hitélet alapfogalmait. A sábát, szofér, skajach, stb. egy-egy mérföldkő az alaptudás megismeréséhez. Nem keveredés ez, csak a logika mentén sarjadozó játékos változatosság.

A jól megválasztott, a Hertz Bibliából vett magyar és héber nyelvű idézetek kirajzolják a közös tanulás és az egyéni tudás kontúrjait. Nem a skolasztikus megismerést helyezik előtérbe elsősorban, hanem az asszociatív, logikára épülő gondolkodást.

Ugyanakkor az összetettebb szentírási idézeteket úgymond lefordítják a mai nyelv egyszerű, de mégis veretes szavaival, hogy ne okozzanak zavart a gyermeki lélekben és gondolkodásban. Rendkívül ötletesen oldják meg, vagy oldják fel a zsidó fogalmak néha rejtélyesnek tűnő világát. A rávezetés módszerével tanítják meg például, hogy ki a rabbi, a kántor, hogy mi a zsinagóga, mi a tfilin, mi a sófár. Az újlaki zsinagóga kontúrjai, három fiatal rabbi görbe tükörben való ábrázolása mosolyra fakaszthatja az általános iskolás gyermeket.

Időnként filmkockaszerűen ábrázolnak kissé bonyolult eseményeket, hogy érthetőbbé tegyék a történések folyamatát.

A kiemelkedő ókori, vagy jelenkori személyek megismertetésével összefüggéseiben világítják meg a mindenkori élet adta drámai helyzeteket. A kor igényeinek megfelelően történelmi szempontokat iktatnak a kötetbe, a válogatás azonban kissé önkényes.

Színes pedagógiai tárházukban olyan mindennapi, ismert fordulatok jelennek meg, mint hogy „Noé bárkája hosszabb volt, mint egy futballpálya és nagyobb, mint egy négyemeletes lakóház”, hogy testközelivé tegyék a Bibliát.

Az asszociatív szemléletmód bemutatására a Bábel tornyát a világ leghíresebb, legismertebb, legmagasabb épületeihez hasonlítja a szöveg, s így az egyetemes ismeretanyagot is bővíti.

A Wikipédiát a gyermekek mindennapi játékos és pedagógiai eszközeként alkalmazzák,  a rap stílust, a jól összecsengő rímeket a bibliai történetek memorizálására használják fel. Racionális magyarázatokat adnak a tórai fogalmak és a szavak etimológiájának jobb megértésére, például hogy miért sós a Holt-tenger.

Szerkezetében újszerű, tartalmában újításokkal teli, grafikai megjelenítésében igen attraktív, dekoratív, tipográfiájában figyelemreméltóan precíz, értelmezésben és a szöveg megértésében kissé merész, kísérletező kedvű könyveket tart kezében az olvasó.

A kötetek megjelenését az EMMI Egyházi, Nemzeti és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelő Államtitkárság támogatta és a MAZSIHISZ adta ki. A szerzőknek, a közreműködő rabbiknak, a pedagógiai lektornak, a szaktanácsadóknak stílszerűen szóljon a Sálom üdvözlete, a Mázel tov gratulációja, és a legszebb héber szavak egyike: Todá, köszönet.

támogatás