„Nem akarom, hogy az én múltam bárkinek a jövőjévé váljon” – ez lehetne a mottója Elie Wiesel 1945 utáni életének.
 

Meghatározott feltételek alapján bűnszövetkezetté minősíthetőek szélsőjobboldali csoportok – mondta ki Németország legfelső bírósága, amelynek precedens értékű ítélete megkönnyíti az ilyen csoportosulások elleni nyomozást.

Noha a léleknek így elsősorban hangja van, és biztos vagyok benne, hogy ennek a hangnak léteznek regiszterei, amelyeket csak bizonyos emberek hallanak (meg persze olyan árnyalatai is, melyeket nem hallhatunk, akkor sem, ha hallani véljük – amennyiben mégis, az a művészet csodája); noha folyamatosan üldöz ez a „zsidó hang”, talán éppen azért, mert egyszer üldözőbe vettem…

A szakállas viccben megkérdezik Jóska bácsitól, van-e maguknál a faluban antiszemitizmus? – Az nincs, de igény vóna rá – jön a felelet. Most, 2009-ben, amikor az antiszemitizmus is új szintre lépett, a felelősen gondolkodó polgárnak érdemes feltennie a kérdést, vajon szükségünk van-e rá, jobb lesz-e a magyaroknak tőle? Az írást vitaindítónak szántuk.
 

Édes Hazám, drága Nemzetem, bocsáss meg, hogy így megszólítalak – nem is szokás, meg hát a mindenekfeletti tisztelet okán nem mondható túl gyakorinak sem, hogy bármely fiad, leányod a hűségen, a rajongáson és az imádaton túli húrokat is megpengessen, s téged megbotránkoztasson…
 

A kifejezés problémáját Kafka nem absztrakt, egyetemes módon veti fel, hanem a kisebbséginek nevezett irodalmakkal kapcsolatban – ilyen például a varsói vagy prágai zsidó irodalom. A kisebbségi irodalom [littérature mineure] nem egy kisebbségi nyelv irodalma, hanem olyan irodalom, amelyet a kisebbség a többség nyelvén ír.
 

Az áldozatok mellett legyen azoknak is emlékfala Magyarországon, akik zsidó embereket mentettek a holokauszt idején; a majdani felavatáson a magyar és az izraeli kormány is képviseltesse magát – kezdeményezte Karsai László történész, a Szegedi Tudományegyetem tanára A világ igazai Magyarországon a második világháború alatt című könyv bemutatóján.
 

Ritchie Kotzen (korábban a Poison, a Mr. Big tagja) ma koncertet ad Budapesten az A38 hajón. Korábbi magyarországi fellépése után készítettünk vele interjút. A gitárvirtuóz a Szombat munkatársa segítségével fedezte fel zsidó gyökereit.

Kóborlás a győri zsidó emlékek között és a Műemlékvédelem kategóriában Európai-díjas barokk belvárosban, az abdai Radnóti-emlékmű megkoszorúzása. Találkozás a Győri Zsidó Hitközség tagjaival.
 

“Ma a metrón az jutott eszembe, hogy vajon az emberek felfogják-e, mit jelent húsz évesen helyt állni ebben a rettenetes viharban, amikor ebben az életkorban éppen, hogy a világ szépségét kellene befogadnunk, és ki kellene tárnunk a szívünket az embereknek?” 

“Ma a metrón az jutott eszembe, hogy vajon az emberek felfogják-e, mit jelent húsz évesen helyt állni ebben a rettenetes viharban, amikor ebben az életkorban éppen, hogy a világ szépségét kellene befogadnunk, és ki kellene tárnunk a szívünket az embereknek?” 

Az izraeli kormány engedélye nélkül is folytatni akarják az építkezéseket a megszállt területeken létesült zsidó településeken – erről határozott a Telepesek Tanácsa.

Népszavazás döntött a kérdésben, a választók 57 százaléka mondott nemet.
 

“Nem a zászlóval van a gond, hanem a lengetőivel” – ez a Holokauszt Emlékközpont Árpádsáv tegnap és ma című konferenciájának egyik konklúziója. A szakértők mellett az utca emberének véleményére is kíváncsiak voltunk: kinek mi ugrik be e hívószavakra, turul, árpádsáv?
 

A Hunvald-ügy egyik kiindulópontját jelentő Berényi Zsuzsannát a VII. kerületi önkormányzat egészségi állapota miatt megfosztaná cselekvőképességétől. Akarata ellenére hónapok óta bent tartják a Mazsihisz szeretetkórházában. Orvosai szerint kizárólag az önkormányzat által kirendelt gondnok rendelkezhet felette. A VII. kerületi önkormányzat azonban nem rendelhetne ki mellé gondnokot, mivel jogvitája van a hölggyel, akinek abban a házban van üzlete, amit a kerület el akar adni.
 

Nem szívesen gondolok bele, hogy az antiszemitizmus új hulláma jelentkezett Magyarországon, még ha csak kis szegletekben is – mondja lapunknak adott interjújában Elie Wiesel Nobel-békedíjas író (81 éves), a Bostoni Egyetem bölcsészkarának profeszszora. Az auschwitzi haláltábor magyar csendőrök által deportált egykori túlélője hazánkba készül.
 

Tizenöt évig dolgozott a Mazsikében és a Szombat szerkesztőségében. Inkább önkéntesként, mint munkadíjért intézte pénzügyeinket. Ha éppen nem akadt sürgős dolga, akkor is gyakran bejött, mindig talált munkát, vagy csak az irodában ebédelt, hogy társaságban legyen.
 

A mai Magyarországon mindenki valamilyen kulturális vagy történeti mintát keres magának, hagyományt, melybe belekapaszkodhat vagy hozzákötheti magát, elődöket, akikre feltétel nélkül büszke lehet. A szocialista évtizedek megakasztották a szerves társadalmi fejlődést (direkt nem „haladást” írok) hogy aztán maguk is szervesüljenek valahogyan a történelembe, de mielőtt távozott volna a korszak, azért meggyökereztetett számos szokást és gondolkodásmódot. A hagyományok utáni keresgélés nagyobb méretekben is folyt, a viszonyítási pontok felkutatása főleg a rendszerváltás után indult meg s sokáig a polgárosodás fogalma uralkodott egyes történetírói és közírói szférákban (a másik ilyen mindenre csodaszerként használt pszedudofogalom a  civil társadalom volt).
 

Dmitrij Medvegyev orosz elnök csütörtökön rezidenciáján fogadta az Európai Zsidó Kongresszus orosz elnökét, Mose Kantort, valamit a szervezet első ízben Moszkvában tanácskozó végrehajtó bizottságát, s velük Zoltai Gusztávot, a Mazsihisz ügyvezető igazgatóját, a VB tagját, valamint Feldmájer Pétert, a Mazsihisz elnökét.
 

Ormos Mária szerint a politikai szélsőségekkel szemben az érdemi programalkotás a legjobb módszer minden korszakban, ez az, amivel meg lehet előzni azok elterjedését. A történész, akadémikus Az árpádsáv tegnap és ma című konferencián, csütörtökön Budapesten a Holokauszt Emlékközpontban beszélt erről.