A Holokauszt és az árpádsáv

Ormos Mária szerint a politikai szélsőségekkel szemben az érdemi programalkotás a legjobb módszer minden korszakban, ez az, amivel meg lehet előzni azok elterjedését. A történész, akadémikus Az árpádsáv tegnap és ma című konferencián, csütörtökön Budapesten a Holokauszt Emlékközpontban beszélt erről.
 

Program kell a szélsőségek ellen  

 

 

2009. november 25. / Klubrádió

 

 

Ormos Mária

Az érdemi, a hétköznapi életben kézzelfogható politikai programokkal “lehet olyat nyújtani” az embereknek, amelyet megértenek és bíztató számukra még a válság idején is. Ugyanakkor a másik út a demagógia, amivel a szélsőségesek meg tudják szerezni maguknak az általuk ostobának tartott tömegeket – fogalmazott Ormos Mária.

A történész rámutatott: Nyugat- és Észak-Európában a nagy gazdasági világválság (1929-1933) idején érdemi intézkedéseket tettek a nyomor elterjedése ellen. Nagy-Britanniában például 1930-ban leértékelték a fontot, ami az életszínvonalra volt jótékony hatással, míg Skandináviában 1932-1933-ban voltak olyan intézkedések, amelyekkel kezelni tudták a krízist. Ezzel magyarázható, hogy a harmincas évek közepén a szélsőséges politikai csoportosulásoknak alig volt tömegbázisa.

A válságot kezelő politikai programok játszottak közre abban, hogy az első világháború után hazatérő “csalódott és éhes” katonatömegek végül Nyugat-Európában nem fordultak a szélsőségek felé. A “brigantizmus” ugyanis az 1910-es évek végén még a stabilitásáról ismert Svájcban is megjelent, ahol a félkatonai szervezetek gombamód szaporodtak, de a kormányzat politikája kezelni tudta ezt a válságot – folytatta.

Ormos Mária szólt arról, hogy a Balkán országaiban és Kelet-Európa területén azonban elterjedtek a politikai szélsőségek, amelyek megoldást kínáltak a széles tömegeknek azzal, hogy a zsidóságot állították az emberek elégedetlenségének célkeresztjébe. Németországban a náci párt 1930-as választási eredménye is ebbe a folyamatba illeszthető, ami “politikai földrengéssel ért fel” – értékelte.
Olyan politikai stratégia is megfigyelhető volt, hogy a szélsőségek előretörésével szemben úgynevezett “preventív diktatúrát” vezettek be, ami azt jelentette, hogy ugyan a többpártrendszert jórészt felszámolta a politikai vezetés, de ez azt is jelentette, hogy a szélsőjobboldali szervezeteket szintén betiltották. Ez volt jellemző Észtországban, Lettországban, Litvániában, de a Balkán országaiban is, utóbbiak esetében az uralkodó vezetésével; ezzel egy ideig a fasizmus útját állták – magyarázta a történész.

Beszélt arról, hogy Magyarországon is felmerült ez a megoldás Teleki Pál akkori miniszterelnökben, ám végül elvetették ezt a gondolatot, mondván, hogy Magyarország közállapotai nem voltak összevethetők a Balkánnal. Ennek aztán végül az lett a következménye, hogy 1944-ben a nyilasok puccsal átvették a hatalmat.

Ormos Mária szerint a nyilasok népszerűségének növekedésében leginkább az játszott szerepet, hogy tömeges munkanélküliség alakult ki, “nem volt falat kenyér otthon”, és előjött “a kontrollálatlan düh”, amely a zsidóságot tekintette fő ellenségének. Romániában ugyanez a válság a zsidó emberek mellett a magyarok, a németek és az ukránok ellen is fordította a szélsőséges politikai szervezetek által befolyásolt közhangulatot – tette hozzá.