Lucie Szymanowská: 18–19. századi magyar irodalmat adsz elő egyetemi oktatóként. Ez az a korszak, melyben Debrecen környékén is léteztek haszid falvak. A haszidizmus iránti érdeklődés, melyet főleg a legújabb verseid árulnak el, e tényből is ered?

Levelet kaptunk Malfatti Esterházy Alice-tól, Esterházy János Olaszországban élő lányától. Örömmel eleget teszünk a közlést kérő levelének, de meg kívánjuk jegyezni, hogy lapunkban nem Yehuda Lahav cikkével kezdődött az Esterházy János zsidómentő tevékenységét elemző vita, hanem Németh Zsoltnak, a magyar parlament külügyi bizottsága elnökének Esterházy érdemeit méltató írásával, erre következett Lahav válasza…

Marosvásárhelyi, magyar-zsidó kulturális közegben, a cionista mozgalom izmosodó baloldali ágazatának befolyása jellemezte fiatal éveimet. Tizenöt éves koromban hurcoltak gettóba, onnét Auschwitzba. Egyetemi tanulmányaim után erdélyi folyóiratok szerkesztőjeként, illetve fotóriporterként dolgoztam. Időnként „egészségtelen” származásomnak, illetve helytelen politikai irányultságomnak köszönhetően felcseréltem azt a vasesztergályos,

Kafka temetéséről jövet a gyászolók döbbenten észlelték, hogy az óváros tornyának órája megállt (Max Brod). Megpattant benne egy rugó. Jelképesen is, miképpen a valóságban, Kafka műve fölött megállt az idő. Jóslatait ugyan lefordították a diktatúrák fenyegetésére (Fritz Stern), ám ez az aktualizálás hatásos volt esetleg, de korántsem tartós. 

Jelen írásunk az első Szlovák Köztársaság legsötétebb aktusaival, a zsidótörvényekkel foglalkozik is foglalkozik, továbbá a szlovákiai zsidók sorsával. Azonban el szeretnénk osztani azt a tévedést, amit gyakran leírnak ma Magyarországon: Szlovákia nem pénzért adta el a náciknak a zsidókat megsemmisítésre, hanem egy államközi egyezmény szerint telepítették ki őket, ennek ellenére a szlovák vezetők felelőssége egyáltalán nem kisebb.

Egykor közös hazánk egészét szereti Sólyom László, aki szlovák tárgyalópartnereinek kevesebb görcsösséget és egymás történelmének megismerését javasolja. 

Nemcsak Arthur Koestler barátnője, hanem a kommunizmusból való kiábrándulás alapműve, a Sötétség délben múzsája is volt a múlt héten egy budapesti szimpóziumon bemutatott világhírű keramikus, Eva Zeisel.

A fenti gondolat egy ukrajnai rabbi száján szaladt ki egy helyi televíziós műsorban, egy Muhammad Asadról szóló beszélgetésben. Kijelentésének alanya Leopold Weiss néven látta meg a napvilágot az Osztrák-Magyar Monarchiában, majd a zsidó hitet elhagyva az iszlám 20. századi történelmének egyik jelentős alakjává vált. Az életéről szóló film megtekinthető a héten kezdődő Verzió fesztiválon. 

I. B. Singer: Szerelmes történet
Egy poligámista regénye

Forrás: KultúraPart Mindazok, akik már nem utaznak a Balatonra, sem a Mátrába, nem repültek el Londonba, és nem borozgatnak Toscana lankáin, vessék be magukat egy kávézóba, hogy egy kávé mellett ellazuljanak. Itt van például egy város a városon belül, Újlipótváros, a Mi Kis … Tovább »

Baktatok a Palatinus-házak tövében, a páros oldalon. Kezdet és vég szépen sűrül itt: Pagony gyerekkönyvesbolt, játékbolt, zöldséges, végül a “Rehab” gyógybolt a sarkon.

Sok német, osztrák, magyar, horvát, szlovák és egyéb háborús bűnös megúszta: főként Dél-Amerikában vagy arab országokban fogadták be őket. Ám hogy ez a tömeges szökés miképpen sikerülhetett, arról legfeljebb néhány, utóbb mégiscsak elkapott tömeggyilkos: Adolf Eichmann, Klaus Barbie és társaik pereiből sejthettünk meg valamit. Most viszont szinte teljes a kép.

Köznapi értelemben ha fóbiánk van, akkor az valamitől, és nem valami vagy valaki ellen van. A russzofóbia mégis az oroszokkal szembeni ellenséges érzületet jelenti, tehát nem azt, hogy, mondjuk, hideglelést vagy frászt kapunk tőlük, hanem hogy ellenségesek vagyunk velük szemben, mert félünk, irtózunk, tartunk tőlük. És persze ezen félelmünket propagáljuk a lehető legszélesebb körben. Ebben segít a média.

“– Muszáj itt merengned, az ablak előtt állva?
Hisz akár ki is mehetnél az utcára.
– Az utca a kereskedőké s a hozzájuk hasonlóké,
kiknek egy percük sincs, s mindenük csak a lóvé…”

Ha elolvassuk a Házassággal végződik című Zsolt Béla regényt, képet kapunk arról, milyen is volt a magyar prózában a húszas-harmincas években az úgynevezett harmadik vonal. Ezzel nem Zsolt Béla valóban meglévő és jelentékeny írói érdemeit vonjuk kétségbe, csupán arról van szó, hogy akkor, akár csak a fociban, mások voltak a dimenziók.  

Forrás: HVG 2008. május 19. / Schweitzer András Nem a Közel-Keleten lenne a hatvan éve kikiáltott Izrael állam, ha sikerrel jártak volna a zsidók egybegyűjtéséhez alternatív helyszíneket keresők, akik sorában 20. századi diktátorok is ötleteltek. Ön, báró úr, áttelepített egy … Tovább »

Forrás: STOP 2008. május 17. Závada Pál negyedik regénye, az Idegen testünk XX. századi történelmi regény: noha cselekménye 1940-ben játszódik, hőseinek sorsát az 1920-as, 1930-as évektől a második világháború utáni időkig követhetjük végig. Erről a Kossuth-díjas író beszélt … Tovább »

Forrás: Népszabadság Online 2008. április 17. Az idén először adták át a náci bűnösök 1945 utáni felkutatásáról ismert Simon Wiesenthalról elnevezett díjat, amelyet Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnöke, Verő Tamás rabbi és Ráczné Horváth Ágnes, az … Tovább »

2008. március / Petri Lukács Ádám Miért nem jó seft csinálni finom boltot nekünk? Olyat, ahol ízléses helyiségben tiszta pultokról kínálják kedves és figyelmes eladók a jó portékát? Olyat, mint a bécsi Grabenen a Meinl, de legalább olyat, mint a Budagyöngyén a sajtos-sonkás, … Tovább »

A kultúrtörténet az építészeti és városi együttesekben a harmóniát, az egységes emberi akarás kőben/téglában történő megvalósulását méltányolja, akár a céhmesterek által épített középkori bártfai főtérről legyen szó, akár pedig a modern vállalkozói világ pesti együtteseiről. Nem csoda, ha meggondoljuk, hogy a globalizálódó világban az összhang, a társadalmi és az építészeti egység azok a kivételek, melyek azt a reményt táplálják, hogy talán még van lehetőség egyensúlyi állapotra, harmóniára ember és ember, ember és a környezet között.