20 éves az izraeli-magyar diplomáciai kapcsolat

2009-ben nem csupán a kelet-európai rendszerváltásnak és a berlini fal leomlásának 20. évfordulóját ünnepeltük, de olyan külpolitikai lépések sorozatára – diplomáciai kapcsolatok helyreállítására, bilaterális kapcsolatok új alapokra helyezésérére – emlékeztünk, amelyeket az 1989-es belpolitikai változások generáltak. Ilyen volt a magyar-izraeli teljes körű diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 20. éves jubileuma.
 

Húsz éves diplomáciai sikertörténet  

 

2010. január 5./ Kitekintő / Illés Erzsébet

 

1989. szeptember 18-án az utolsó heteit élő Magyar Népköztársaság és Izrael Állam között egyezmény született a teljes körű diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. A 22 éves szünet után – 1967-ben Magyarország megszakította kapcsolatait a hatnapos arab-izraeli háborúban győzelmet arató Izraellel – helyreálló kapcsolatok a mai napig folyamatosan fejlődnek. A kapcsolatfelvétel 20. évfordulója apropóján az év második felében egymást érték az megemlékezések. Szeptember 7-én a Magyar Külügyi Intézet és az Izraeli Külügyi Tanács politikai konferenciát rendezett, amelyen nemzetközileg is elismert magyar és izraeli szakértőktől hallhattunk a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokról, Izrael és az Európai Unió kapcsolatáról, valamint a közel-keleti térség kihívásairól. Október 25-én Verdi Nabucco című operájának előadását a Magyar Állami Operaházban Moshe Atzmon izraeli karmester vezényelte – szintén ebből az alkalomból.

December 11-én a Bélyegmúzeumban rendezett ünnepség keretében a Magyar Posta az évfordulóra készült – a magyarországi zsidó kultúrát bemutató bélyegekkel díszített – emléklapot adott ki. Mind az emléklap, mind a bélyegző a két ország nemzeti lobogójának stilizált raját és az évfordulót jelző 20-as számot ábrázolja.

„A 20. évfordulót mindkét fél üdvözölte. (…) Bár a rendezvények itt, Budapesten kerültek megrendezésre, a két fél együtt tervezte és koordinálta azokat.” – nyilatkozta Benny Sharoni, az Izraeli Nagykövetség elsőbeosztottja a Kintekintőnek, majd hozzátette – „Ugyanakkor biztosíthatom, hogy e különleges év során (…) számos magyar kulturális rendezvényt szenteltek az évfordulónak Izraelben is.” Az államközi kapcsolatok rövid történeteAz évfordulóra tekintettel kicsit érdemes elidőznünk a magyar-izraeli kapcsolatok történeténél – egészen Izrael megalakulásáig visszanyúlva. Hat nappal a zsidó állam megszületése után, 1948. május 21-én a Minisztertanács előbb hozzájárulását adta a független Izrael Állam elismeréséhez, majd megegyeztek a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A gyors és zökkenőmentes kapcsolatfelvételt az tette lehetővé, hogy akkoriban Izrael még élvezte a Szovjetunió támogatását – a zsidók britellenességének köszönhetően. Izrael prágai követét, Ehud Avriélt akkreditálta Budapestre is 1949 januárjában. Technikai okok miatt Magyarország csak 1950 májusában nyitotta meg saját nagykövetségét Tel-Avivban, addig a magyar érdekeket a jugoszláv főkonzulátus képviselte.

Az ötvenes évek elejétől kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált Izrael nyugat iránti elkötelezettsége, ami 180 fokot fordított a Szovjetunió hozzáállásán: ettől kezdve az Izrael helyett az arab országok anyagi és hadi támogatása szolgálta leginkább közel-keleti érdekeit. Az 1967-es hatnapos háborúban a Szovjetunió arab kliensállamai vereséget szenvedtek a zsidó államtól, amelyre Moszkva úgy válaszolt, hogy megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel és ezt várta el az európai szovjet térség államaitól is. Magyarország – eleget téve a Szovjetunió akaratának – már egy héttel a hadjárat megindítása, azaz egy nappal a csúfos arab vereség után megszüntette diplomáciai kapcsolatait a zsidó állammal. A két ország közötti viszony 1967 és 1984 között elég hűvös maradt, diplomáciai képviseletek hiányában a kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatok is szüneteltek.

A nyolcvanas évek közepétől Magyarország nyitni kívánt a nyugat felé. Az akkori külügyi vezetés azt vallotta, hogy a magyar-izraeli kapcsolatok helyreállítása sokat javítana az ország nemzetközi megítélésén, nemcsak politikai szinten, de gazdasági-pénzügyi tekintetben is. Izraelnek ugyanúgy szüksége volt a diplomáciai viszonyra, hiszen ezzel kikövezhette az utat a Csehországgal, Lengyelországgal és az NDK-val való kapcsolatfelvételhez. Maga a döntés természetesen csak a Szovjetunióval való egyeztetés után születhetett meg. „A szovjetek 1987-ben megengedték, hogy tárgyaljunk, de kikötötték, hogy a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról, konzuli kapcsolatokról, nagykövetségről szó sem lehet. Nem akarták, hogy mi ezzel precedenst teremtsünk.” – nyilatkozta Görög János, a kapcsolatfelvételről szóló tárgyalások vezetője, későbbi izraeli nagykövet a Heteknek 2000 májusában.

Bár Gorbacsov nyíltan engedélyt adott a tárgyalásokra, a Görög János külügyi főosztályvezető vezette magyar és a Jesajahu Anug helyettes külügyi államtitkár vezette izraeli küldöttség közötti megbeszélések mégis titokban zajlottak Svédország bécsi nagykövetségének padlástéri könyvtárszobájában. “Hát mind a ketten gyanakodva néztünk egymásra, mert mindegyikünk sokkal rosszabbat várt a másiktól. (…) Végül nagyon hamar megtaláltam a közös hangot az izraeli küldöttség vezetőjével (…). Anug osztrák származású volt, és 1945 óta nem járt Ausztriában. Miután átváltottam vele való beszélgetésemben osztrák németre, már a szünetben vicceket meséltünk egymásnak, és onnantól kezdve már tudtuk, hogy ez a dolog sínen van.” – emlékezett vissza Görög a tárgyalásokra a Heteknek adott interjúban.

1987. szeptember 14-én Bernben a küldöttségvezetők jegyzéket váltottak, amelyben rögzítették, hogy érdekképviseleti irodákat nyitnak egymás országaiban a kétoldalú gazdasági, kereskedelmi, kulturális és humanitárius kapcsolatok javítása érdekében. 1988. március 15-én mindkét fővárosban megnyíltak az irodák, amelyek – a Szovjetunió intelmét megfogadva – még nem rendelkeztek teljes körű nagykövetségi jogosítványokkal.

1989 őszén Horn Gyula akkori külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés ülésszakára készülve izraeli kollégáját, Móse Arensz-t titokban Magyarországra invitálta, aki szeptember 18-án aláírta a teljes körű diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról szóló egyezményt. A magyar kormány Görög Jánost jelölte ki az izraeli nagykövetség élére, az izraeli kormány pedig a már 1988 óta Magyarországon tevékenykedő Slomo Maromot nevezte ki budapesti nagykövetnek. “A magyar kormány szerint azért húzódott mostanáig a kapcsolatok felvétele, mert azt a magyar fél a közelkeleti békefolyamat fejleményeihez kötötte. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamat igencsak elhúzódhat, a magyar kormány úgy döntött: feltétel nélkül megteszi a döntő lépést.” – tudósított az MTI 1989-ben.

Jelenlegi kapcsolatok

 Az utóbbi húsz évben számos lépést tettünk annak érdekében, hogy magas szintre emeljük Izraellel való kapcsolatainkat mind politikai, mind gazdasági, kulturális és tudományos téren. Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet asszony intő szavait megfogadva – „Nagyon nehéz lenne felsorolni minden eredményünket, mert könnyen kihagyhatnék valamit” – a továbbiakban nem vállalkozunk a 20 év eseményeinek bemutatására, inkább a jelenlegi kapcsolatokat értékeljük Benny Sharoni, a budapesti Izraeli Nagykövetség elsőbeosztottja segítségével.

Politika. A politikai kapcsolatok kiemelten jónak tűnnek napjainkban, amelynek igazolása érdekében két eseményt emelnénk ki 2009-ből. Június végén Bajnai Gordon miniszterelnök Izraelbe látogatott, ahol Netanjahu izraeli miniszterelnökkel és Peresz államfővel folytatott megbeszélése után kifejtette, Magyarország fontos és közeli barátnak tekinti a térségben Izraelt. A Külügyminiszterek Tanácsának decemberi ülésén Magyarország nem támogatta az EU elnök Svédország által előterjesztett – a palesztin állam fővárosaként Kelet-Jeruzsálemet megjelölő – határozat-tervezetet, így hazánk is hozzájárult ahhoz, hogy egy semleges nyelvezetű álláspont szülessen.

Kereskedelem. Az Izraeli Termelők Szövetségének izraeli gazdaságról szóló éves jelentése szerint 2009 első 10 hónapjában az Izraelbe irányuló magyar export 174 millió dollárt, míg az Izraelből Magyarországra exportált termékek összértéke 88 millió dollárt tett ki. A 2009. évi magyar export értéke jelentősen alatta marad az előző években mérteknek és csupán a fele a 2006-os értéknek, amelyet az Izraeli Nagykövetség elsőbeosztottja a Magyarországot és Izraelt egyaránt sújtó világgazgdasági válsággal magyarázott.

“Ha visszatekintünk az elmúlt 10 év magyar-izraeli kapcsolataira és bilaterális kereskedelmére, évről évre folyamatosan növekvő tendenciát figyelhetünk meg. 10 évvel ezelőtt a bilaterális kereskedelem – az import és az export együtt  – megközelítőleg évi 100 millió USD volt, 2008-ban ez az érték majdnem 500 USD, tehát kevesebb mint 10 év alatt a bilaterális kereskedelem értéke ötszörösére nőtt.” – nyilatkozta a Kitekintőnek Sharoni.

2008-ban a vegyipari termékek tették ki az Izraelbe irányuló magyar (51%) és a Magyarországra behozott izraeli (45%) termékek mintegy felét. Emellett hazánk gépeket és elektronikus berendezéseket (19%), alapfém termékeket (9%), műanyag és gumi árucikkeket (8) exportált a közel-keleti országba. Az izraeli import termékek között – a vegyipari termékek mellett – szintén megtaláljuk a gépeket és elektronikus berendezéseket (28%), de nagy szerepet kapnak a növényi és állati termékek is (12% és 5%).

Befektetések. Az ITD Hungary becslése szerint évente mintegy 2-300 millió amerikai dollár tőke érkezik hazánkba izraeli közvetítéssel, a kumulált érték pedig jelenleg mintegy 3-3,5 milliárd dollárra tehető. Magyar beruházások viszont csak mikro-vállalkozások szintjén működnek Izraelben. Az  izraeli befektetők leginkább az ingatlanpiacon vannak jelen, tevékenységük  a bevásárlóközpontok és lakóparkok építésén kívül az iroda- és szállodafejlesztésekre terjed ki.

Tudomány. Az izraeli és a magyar kormány a magánszektorban megvalósuló ipari kutatásban és fejlesztésben történő kétoldalú együttműködésről írt alá egyezményt 2009 januárjában. Ennek értelmében mindkét fél 1-1 millió euróig terjedő összeget különít el évente az együttműködés támogatása érdekében, amely elsősorban szimpóziumok, konferenciák és találkozók szervezésére használható fel. “A K+F egyezmény 2010 januárjában lép életbe, már ez év folyamán elérhető lesz mind az izraeli, mind a magyar cégek számára és lehetőséget kínál, hogy együtt pályázzanak és élvezzék a magyar-izraeli egyezmény előnyeit a kutatás és technológia területén.” – osztotta meg a Kitekintővel Sharoni.

Oktatás. “Izrael Állam minden évben nyolc magyar fiatal számára biztosít lehetőséget izraeli tanulmányok folytatására. Négy ösztöndíjas egy teljes egyetemi évet tölthet ott posztgraduális képzés keretében, négy ösztöndíjas rövidebb időszakra utazhat Izraelbe héber nyelvet tanulni. Az ösztöndíjak kérdésköre ismét egy olyan terület, ahol érdemes lenne egy kétoldalú egyezményt életre hívnunk, hiszen egyidejűleg a magyar kormány is kínál ösztöndíjakat az izraeli diákok számára.” – mondja az elsőbeosztott.

Kultúra. Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet 2008 decemberében írta alá az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkárával a 2009-2011-es évekre szóló magyar-izraeli Kulturális Csereprogram egyezményt. A csereprogram “célja olyan kezdeményezések támogatása, amelyek a közvetlen kapcsolatok kialakítását, a meglévő együttműködések megerősítését segítik elő magyar és izraeli kulturális intézmények, valamint művészek, alkotói csoportok, a kultúra területén tevékenykedő civil szervezetek között” – olvasható a minisztérium honlapján.

Társadalom. Végül említést kell tennünk a 80-100 ezer főt számláló magyarországi zsidó közösségről is, amely – a francia és a brit után – a harmadik legnagyobb zsidó közösség Európában. Sokan – a 200 ezres izraeli magyar közösség mellett – őket tekintik a két ország közötti jó kapcsolat alapjának.

A magyar és izraeli kormányok és diplomaták 20 éves munkájának eredményeként olyan bilaterális kapcsolatháló jött létre a két ország között, amely nemcsak jól működik és folyamatosan fejlődik, de alátámasztani látszik Szabó Vilmos külügyi államtitkár szeptemberi magyar-izraeli konferencián elhangzott kissé eurórikusnak hangzó véleményét, mely szerint “minden oka megvan Izraelnek és Magyarországnak arra, hogy büszke legyen kétoldalú együttműködésének eredményeire, kiváló kapcsolataikra”.