A hallgatás poétikája
Mire emlékszik egy nyolc és fél éves gyerek? Szinte semmire. De csodálatos módon évekig ebből a „szinte semmiből” táplálkoztam. Egyetlen nap sem múlt el, hogy ne gondoltam volna haza. Új hazámban, Izraelben harminc könyvet írtam, s közvetlenül vagy közvetve mindegyikhez gyermekkorom falujából merítettem, amelynek neve csak a helyi térképen található meg. Az a „szinte semmi” olyan forrás, amelyből csak merítettem, merítettem, és szemmel láthatóan kimeríthetetlen. […] Ki gondolta volna, hogy ebben a faluban egy szombati napon, a mi sábbátunk idején, hatvankét emberi lény, főleg nők és gyermekek esnek majd vasvillák és konyhakések áldozatául, és hogy nekem, mivel egy hátsó szobában voltam, sikerül majd kimenekülnöm a búzaföldre, és elbújnom.*
