Archívum


Találatok ‘p’

Összesen 2,196 találat (341 - 360) : p.

Búcsú Gellér B. Istvántól

Írta: Goldmann Tamás, a Pécsi Zsidó Hitközség elnöke - Rovat: Kegyelet, Képzőművészet, Kultúra-Művészetek

“Gellér B. István – vagy ahogy édesapja után mindannyian neveztük: Brúnó – zsidó ember volt, noha tudtommal soha nem járt I’tent imádni a zsinagógába.” Ma búcsúztatták Pécsett az elhunyt festőművészt.

Attól megőrizte makacs, kompromisszumot nem ismerő személyisége, hogy … Tovább »

Veszprémy László Bernát: „Baljós keleti báj a politikában”? (Zsidó nők és nőmozgalom a két háború közötti Magyarországon)[1]  

Írta: Veszprémy László Bernát - Rovat: Történelem

A zsidó feministákat is tömörítő mozgalom követelése: „A cél, hogy a nő többet ne az alacsonyabb-rendűség bélyegével homlokán jöjjön a világra”.

A két háború közötti időszak különös érdeklődésre tarthat számon azon történészek között, akiket érdekel a … Tovább »

Putyin és Netanjahu a sobibori lágerfelkelésről megrendezett kiállítás alkalmából tárgyalt a közel-keleti helyzetről

Írta: Pogár Demeter/MTI - Rovat: Hírek - lapszemle

A sobibori lágerfelkelés 75. évfordulóján megrendezett moszkvai kiállítás alkalmából tárgyalt egymással a közel-keleti helyzetről és a kétoldalú viszonyról hétfőn Vlagyimir Putyin orosz elnök és Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő.

A két vezető az orosz fővárosban … Tovább »

Az utolsó sakklovag

Írta: Várnai Pál - Rovat: Sport, Történelem

A munkaszolgálatot megjárt Szabó László húsz évig volt a legjobb magyar sakkozó, felváltva nyerve a magyar bajnokságot, Barcza Gedeonnal, aki korábban a hírhedt Turul szélsőjobboldali szervezetnek volt az egyik vezetője. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem befolyásolta további kordiális viszonyukat. 

A hallgatás poétikája

Írta: pilpul.net - Rovat: Kultúra-Művészetek, Történelem

Mire emlékszik egy nyolc és fél éves gyerek? Szinte semmire. De csodálatos módon évekig ebből a „szinte semmiből” táplálkoztam. Egyetlen nap sem múlt el, hogy ne gondoltam volna haza. Új hazámban, Izraelben harminc könyvet írtam, s közvetlenül vagy közvetve mindegyikhez gyermekkorom falujából merítettem, amelynek neve csak a helyi térképen található meg. Az a „szinte semmi” olyan forrás, amelyből csak merítettem, merítettem, és szemmel láthatóan kimeríthetetlen. […] Ki gondolta volna, hogy ebben a faluban egy szombati napon, a mi sábbátunk idején, hatvankét emberi lény, főleg nők és gyermekek esnek majd vasvillák és konyhakések áldozatául, és hogy nekem, mivel egy hátsó szobában voltam, sikerül majd kimenekülnöm a búzaföldre, és elbújnom.*

 

[popup][/popup]