Kik voltak a bonyhádi zsidók II.

A zsidók részvétele Bonyhád modernizációjában, a polgári társadalom helyi felépítésében

Az első bonyhádi zsidók a XVIII. század első felében érkezett Cseh- és Morvaországból. A helybeli Perczel és Kliegel földbirtokosok megadták számukra a letelepedés lehetőségét. Folyamatos jelenlétükről egy 1741-es összeírás ad számot. 1826-ban már Bonyhád 4639 lakosának 35,9%-a, 1662 fő zsidó volt. 1850 előtt – Pest, Pozsony és Pápa után – az ország negyedik legjelentősebb zsidó hitközség a bonyhádi volt.

 

A bonyhádi zsidók foglalkozása:

A XVIII. század első felében a pipakészítés volt a bonyhádi zsidók fő foglalkozása: a pipa égetése és messzi földön való eladása.

Zsidó kereskedők

Az 1700-as évek második felétől a bonyhádi zsidók fő foglalkozásává a kereskedelem vált. A zsidó kereskedők a nagyközséget a megye legnagyobb kereskedelmi központjává fejlesztették, így Bonyhád 1782.június 5-én II. József császártól mezővárosi kapott. 1808-ban a 289 bonyhádi zsidó családból 152 foglalkozott kereskedelemmel és a tehetősebbek szolgálták ki a mintegy 150 közeli és távoli nagyközségből ideutazó árubeszerzőt. A Főtérről a régi zsinagóga felé vezető utca, a mai Zárda utca volt a kereskedők főutcája. Egyed Antal bonyhádi katolikus pap, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Vörösmarty Mihály pártfogója, 1829-ben hat nagyobb értékű – mindenféle külső országi portékákkal megtöltött – és tizenkilenc kisebb zsidó boltot jegyzett fel. Másrész azonban az is tény, hogy a bonyhádi zsidó kereskedők mintegy fele szegény házaló volt.

Az 1848-as szabadságharcot követően a bonyhádi zsidó textil nagykereskedők méterszámra hozatták Pestről, Bécsből Berlinből a divatos kelméket, ingeket, kalapokat, selyemharisnyákat. Lőwi Simonnak többek között 9 pesti és 41 bécsi szállítója volt. A Dél-Dunántúlra kiterjedő jelentőségű bonyhádi vásárok kezdete 1782-re nyúlik vissza, 1850-ben már évi négy, kétnapos vásárt rendeztek az akácos ligetű vásártéri dombok között. 1900 első évtizedeiben Bonyhádon mintegy 140 kereskedés működött.

A Pollák és Glattstein cég Szabolcsi termelők és fiumei átvevők között bonyolította a burgonya és káposzta tranzit forgalmat és piacot teremtettek ezen áruknak az északi országokban valamint Grazban és Zágrábban is.
Schwarcz és Deckner cége, a bonyhádi tejszövetkezet vaj- és sajtkészleteiből exportált. Két Engelman kereskedő család is volt: Engelman üvegáru, Engelman textil. Utóbbi lánya, Lily Ebert- Engelman Lívia idén 100 éves Holokauszt-túlélő Londonban, akit Károly király és a magyar állam is kitüntetett.

Neves nagykereskedők voltak a Davidovics vegyeskereskedők, a divatáruban utazó Hirschfeld testvérek és a textil-méteráruval foglalkozó Hesser család.
Elsárgult iratok említik Raubitschek Izor papírkereskedését, Galandauer Gyula fatelepét, a Mauthner és Schwartz vajkereskedő céget, Freund Simon bútorárudáját, Pelczer József és Herczog Samu edénykereskedését is.

Még 1940-ben is a kiskereskedők 90, a nagykereskedők 100%-a zsidó volt Bonyhádon. 136 zsidó kereskedőnek volt érvényes iparengedélye, 30 nyerstermény- és borkereskedő közül 26 volt zsidó. 1941-ben a zsidótörvények hatására aztán megkezdődött a zuhanás. Első lépésben hét textilkereskedőt töröltek a nagykereskedők listájáról. 1944. április 27-én már csak 77 bonyhádi zsidó kereskedőről vettek fel nyilvántartást, akiknek az árukészletét és üzleti berendezését azonnal zár alá is vették.

Zsidó iparosok, kézművesek, alkalmazottak

A bonyhádi zsidó textilkereskedelem az 1750-es évekre nyúlik vissza, és mintegy 20 év alatt ők indították be a bonyhádi vászonfehérítő és textilfestő ipart. A 19. sz. elején Bonyhád iparában 58 zsidó mester dolgozott, 18 szakmában. Legnagyobb számban szűcsök, szabók, pipakészítők, üvegesek, de volt itt ötvös és aranyműves ékszerész, valamint kézimunka és kalap készítő is. A helyi iparos céh 1851-ben vette fel a zsidó kisiparosokat, ezek szabók, cipészek és mészárosok voltak. A kisvárosban két zsidó pékség is működött.

1906-ban az egyik Kohn család korszerűsítette a malmot, bevezették a gőzmeghajtást. A zsidó gyárak közül ki kell emelni a növényolaj, a casein, az ecet valamint több téglagyárat. Krausz Simon fakereskedő, téglagyáros Jeruzsálemben egy gyémántcsiszoló műhelyt is fenntartott. Egy Palesztinába kivándorolt kereskedő jelentős megrendelést adott a zománcgyárnak angol- arab és héber nyelvű név és házszámtáblákra, és ennek kapcsán 1926-ban fiókvállalat nyílt Jeruzsálemben bonyhádi szakemberekkel. Hónig Albert földbirtokos kőbányát üzemeltetett. A 20. század elején Bonyhádon három zsidó nyomda is működött, közülük Raubitsek Izor nyomdája a határokon túl is ismert volt. A zsidók alkalmazottként leginkább a zsidó kis és nagykereskedelem dolgozói voltak, de több fizikai dolgozója volt a zsidó üzemeknek, gyáraknak és a nem zsidó tulajdonú cipőgyárnak is.

 

Szolgáltatók

Az 1900-as évek elején Bonyhádon két kávéház-szálloda volt: a Zucker és az Erdős zsidó családoké.
1910 körül Heisler Jenő helyezte üzembe az első mozgóképszínházat a Zucker Szálló nagytermében, ő üzemeltetett egy gőzmosodát is.
A Faragó testvérek és a Davidovics kereskedőház a Vacum Oil Company bizományosaiként üzemanyag töltő állomásokat létesítettek.
Singer Miklós beindította az első bonyhádi autóbusz üzemet, Bárány Sándor címerfestéssel, Schönberger József kőfaragással foglalkozott.
Működött Bonyhádon zsidó varrógép- és kerékpárjavító, cipőjavító, gépkölcsönző, könyvkötő, lakatos, női fodrász, órás, kötődés, két szódagyártó, és egy fűrésztelepes.

Bankalapítók és más szellemi szabad foglalkozásúak

1865-ben Krausz Lipót kezdeményezte az első bonyhádi pénzintézet, a Bonyhádi Segélyegylet Hitelszövetkezet létrejöttét. Alapszabályuk szerint tevékenységük a „kereskedést és iparügyletet gátló pénzhiány elhárítására” irányult. Két év múlva a pénzintézetben már több, mint 4100 tag rendelkezett törzsbetéttel.

Bonyhád másik nagy pénzintézete , a Bonyhádi Takarékpénztár Részvénytársaság 1870-ben kezdte meg működését. Ennek igazgatója 1929-től tíz éven át Hónig Albert zsidó földbirtokos volt, igazgatósági tagja Oblath Adolf zsidó orvos, felügyelőbizottsági tagok Brick Miksa és Hesser Jenő zsidó kereskedők.

A banknak érdekeltsége volt a Bonyhád-Hidasbonyhádi Közüzemi Vasúti Rt.-ben. Ezt a részvénytársaságot a bank és a Transdanubia Egyesült Gőzmalmok Rt. gründolta. Igazgatóságában ugyancsak ott van Hónig Albert, aki Bonyhád egyetlen jelentősebb földbirtokosa volt 635 k. holddal. A kereskedelmi akadémia elvégzése után édesapja birtokán gazdálkodott és birtokát 1888 óta vezette önállóan. A Bonyhádi Takarékpénztár Rt. igazgatása mellett ő volt a Nemzeti Bank cenzora, községi képviselő-testületi és vármegyei törvényhatósági tag, az adó-felszólamlási bizottság és a községi mezőgazdasági bizottság elnöke. Birtokán növénytermesztéssel, szőlővel, erdőgazdálkodással, tehén és sertéstenyésztéssel valamint halgazdasággal foglalkozott. Halgazdasága Lengyel- és Csehországba szállított.

Az 1882-ben Bonyhádon született Fleischmann Marcell, kereskedelmi akadémiát végzett és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kötelékében kezdte pályáját. 1915-ben vette át apjától annak kereskedelmi vállalatát, ugyanebben az évben hadiönkéntesként bevonult, kitüntetésekkel tartalékos főhadnagyként szerelt le a világháborúból. Trianon után létrehozta az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés Bonyhád és Vidéke szervezetét.

Voltak Bonyhádon zsidó orvosok, ügyvédek is. Az első bonyhádi zsidó orvosdoktor és fogorvos Stern Miksa volt. Híres zsidó gyógyító volt dr. Obláth Adolf. A két háború között zsidó volt a tisztiorvos és a fő-állatorvos is. Berde/Bergl Mózes 1899-től 1934-ig Bonyhád községi orvosa volt, a katolikus zárda iskolaorvosa, községi képviselő testületi tag, megye Munkásbiztosító orvosi tanácstag. Dr. Berényi Tivadar a körállatorvos nagy felelősségű munkáját látta el 1942-ig(!), nyugdíjba vonulásáig. Dr. Vidor György ügyvéd bonyhádi közéleti lapok szerzője és főszerkesztője volt.

 

A bonyhádi zsidók a közéletben

Bürnitz/ Pirnitzer/Löb kereskedő 1810 körül gyakori vendég Perczel Ignác földbirtokosnál, ő nyújtja a hiteleket a bonyhádi földesúr kereskedelmi vállalkozásaihoz. Egy másik példa Krausz Sándor fakereskedő, téglagyáros, aki Perczel Béla zománcgyárosnak nyújtott kölcsönt.

1849 és 1861 között a keresztény notabilitások használták a zsidó rituális fürdőt, többen a Perczel családból, Dőry György, báró Wimmersperg és mások.

A bonyhádi zsidók 1798-tól népiskolát tartottak fenn, ahol németül és magyarul is tanították a gyerekeket.

A gimnázium területét a Chevra egyesület adta el az evangélikus egyházközségnek és hitelt is nyújtott. „Akkor fizesse meg amikor tudja és akarja” – állt a megállapodásban. Az 1870-ben megnyílt evangélikus gimnáziumban 1895-ig a diákok több mint 11%-a zsidó volt, számszerűen 380 fő. 1877-ben a gimnázium bővítéshez két zsidó adott kölcsönt, majd lemondott a visszafizetésről. A gimnázium évkönyvei 53 zsidó nevét jegyzik, akik a fenntartáshoz hozzájárultak. A gimnázium felszerelésére dr. Rozenstein orvos ezer forintos alapítványt tett a szegény, de jó tanuló diákok számára. Raubitschek Izor nyomdatulajdonos 1877-ben könyveket adományozott az iskola könyvtárának. Zsidók adakoztak a Szent Vince irgalmas nővérek szeretetháza javára és a Perczel szobor állítására is.

1910-ben a bonyhádi csendőrség parancsnoka egy zsidó csendőr-őrmester volt.1924-ől az Önkéntes Tűzoltó testületnek 6 zsidó tagja, egyikük pedig a vezetőség tagja volt.

A polgári kaszinónak neológ zsidó tagja is voltak, Fleischmann Marcell pedig létrehozta a bonyhádi Kereskedelmi Kaszinót.

Idézzük gr. Széchenyi Istvánt : „Az egyesületi eszme az emberek között a legnagyobb és egyben a legszelídebb erő és hatalom ”. A bonyhádi zsidók is ezt vallották. A nagyközségben már 1754-ben megalakították Chevra Kadisát, a „Szent Egyletet”, hogy aztán az idők folyamán mintegy tíz különböző egylet szolgálja a zsidó község egészségügyét, kultúráját és szociális ellátását. A zsidó nőegyletek teljesen új színt jelentettek Bonyhád életében azáltal, hogy a polgári jogok kiterjesztéséért fáradoztak, továbbá a csendes, karitatív munkán kívül látványos estélyeket és táncmulatságokat szerveztek, hogy azok bevételeivel a szegényeket gyámolítsák, fölkarolják a munkaképteleneket, kiteljesítsék az oktatást. A nagy múltú egyesületeket aztán 1944. június 16-án v. Jaross Andor rendeletére feloszlatták.

Kulturális élet

A zsidóság a nagyközség szellemi-kulturális életében is aktívan részt vett. A társadalmi rendezvényekről soha nem hiányoztak a helyi zsidóság képviselői. Így 1929 novemberében Pétermann Jakab cipőgyárosnak a kormányzó által adományozott polgári Signum Laudis kitüntetését a zsidó Erdős szálloda nagytermében ünnepelték meg. Bonyhád teljes értelmisége és az egyházak képviselői között ott volt Schwarz Lajos főrabbi is. A helyi kulturális rendezvényeken Dr. Vidor Leóné rendszeresen énekszámokat adott elő, mások színjátékokban léptek fel. Kiemelkedő kulturális szervező volt Bárány Ernő. Rendezőként már 1937-ben bemutatta Bonyhádon a „Noszty fiú esete” című színművet. Szinte az egész megyét megmozgatta a strandmedence vízi színpadán megrendezett Marica Grófnő operett. Az ő előadásai az 1950-es évek elején is Bonyhád színházi életének csúcsai voltak, olyan előadásokkal, mint az Ember tragédiája, a Gül baba, a János Vitéz. A bonyhádi zsidóság pezsgő szellemi életét jelzik a helyben megjelent, zsidók által kiadott héber és magyar nyelvű újságok is. Majd 20 éven keresztül megjelenik Bonyhádon a „Wajlaket Joszef” rabbinikus lap, melybe egész Európából tudós rabbik írnak. A lap első tíz kötetét New Yorkban, 1991 után újra megjelentették.

Helyi politika

A bonyhádi zsidóság gazdasági-szellemi elitjének anyagi helyzete és üzleti kapcsolatai lehetővé és szükségessé tették, hogy a helyi politikában is részt vegyenek. Kereskedő-bankár vállalkozóik és ügyvédjeik a helyi politika formálói is voltak, egészen a zsidótörvények életbelépéséig. Találóan jegyezte meg Eisner János, a neológ hitközség utolsó elnöke: „…Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának bonyhádi tagjai között mindig volt néhány zsidó, akik a bonyhádi zsidók érdekében szükséges hivatalos kapcsolatokat fenntartották és ápolták”. A harmincas években a bonyhádi izraelita képviselő-testületi tagok közül Hónig Albert, Krausz Salamon, Fleischmann Marcell és Brick Miksa viselték a megtisztelő vármegyei tisztséget is. A Pécsi Kereskedelmi Kamara választmányának sokáig tagja volt Brick Miksa. A községi esküdt-választásokon hagyományosan és a zsidók számarányának megfelelően két zsidó esküdtet is választottak. A virilisták – a legnagyobb adófizetők – 20 főnyi rendes tagja közül 13, a póttagok közül egy fő zsidó polgár volt. 1939. szept. 5-én aztán a községi igazoló választmány a képviselőtestület zsidó virilis tagjait törölte a képviselők közül.

Reményeim szerint a bonyhádi zsidóság történelmi szerepe ma már elvitathatatlan a polgári társadalom helyi felépítésében. Kár, hogy a határokon túl és nagyvilágban templomokat építő magyar kormány, valamint a rendszerváltás óta töretlenül jobboldali- konzervatív városvezetés máig nem talál módot a polgári Bonyhádot egykor megalapozó, majd elpusztított zsidósága történelmi zsinagógájának megújítására.

Következik a befejező rész: Bonyhád zsidó község.

 

Felhasznált források:
BLAU LÁSZLÓ: Bonyhád, egy elpusztított zsidó közösség,
dr.SZŐTS ZOLTÁN: A zsidóság a harmincas évek kisvárosi társadalmában.,
SZILÁGYI MIHÁLY: A bonyhádi zsidóság egyesületi élete