Kik voltak a bonyhádi zsidók III. – A zsidó község

„A Zsidóság Bonyhádon egy különös községet képez. Vagyon Törvényházok , Birójok , Kisbírójok , Eskütjeik , Jegyzőjük , éjjeli Vígyázójok.”

 

Winkler Mihály bonyhádi r.k. plébános (1769-1789) nagy érdeklődéssel figyelte a helybeli zsidókat, olyannyira, hogy jobb megértésük és megtérítésük érdekében megtanulta a héber nyelvet. A hebraista plébános latin és héber nyelvű episztolájában („Levél minden zsidóhoz, akik szétszórtan élnek az égbolt alatt, mind a földkerekségen”) rábeszélő stílusban, olykor gyengéden korholó modorban felszólítja a zsidókat a keresztény hitelvek elfogadására. Ebbéli törekvését nem kísérte siker, de tőle van némi ismeretünk a Chevra Kadisa egyik intézményének, a menhely szerepét is betöltő szegénykór-háznak a működéséről. Idézem: „A zsidók szegényeinek számára kórházat létesítettek. Ebben gondoskodnak is róluk. De nem csak a helybeliekről. Házat bérelnek szegényeik számára és közösen fizetik a lakbért, csakhogy elláthassák őket.”

Egyed Antal (1779-1862) bonyhádi római katolikus plébános, költő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a bonyhádi zsidó községet és egyesületi életet leírta és bemutatta a Tudományos Gyűjtemény 1823 évi 5. számában, így:

„Bonyhád Mezővárosnak rövid leírása.

Bonyhádot ma lakják Németek, kevés Magyarok, és Zsidók. Öszveséggel négy ezer hétszáz kilentz Lelkek. Vallásokra nézve: Katholikusok 1580- Evangélikusok 1132- Reformátusok 300- Zsidók 1031. Mindenik Felekezetnek vagyon Temploma és Papja; kivévén a’ Reformátusokat , kik Hídasdi Filiálisták. — Általában nagyon töredelmesek egymás eránt. Templomaikat kölcsönösen sokszor meglátogatják. Külön temetkeznek….. A’ Zsidóknak derék fördeházok , tavaitól fogva , két emeletre , hol a’ közönséges aszszonyok mártoján kivül , hat kád vagyon a’ förödni akarók’ alkalmatosságára….. Két iparkodó Seborvossaink , Schén Miklós és Rasz János , úgy nem különben Náhath Sámuel , a’ Zsidó község Doktora , minden esztendőben kétszer oltogatják azt az újonnan lett kisdedek’ karjaikba…

A’ Zsidóság Bonyhádon egy különös községet képez. Vagyon Törvényházok , Birójok , Kisbírójok , Eskütjeik , Jegyzőjük , éjjeli Vígyázójok. Résznyire Boltosok. Mások különfélével kereskednek. Vágynak mesterséget űzök is közülök. A’ szegényebbek pedig bugyrokat hordják szerte az Országban. Viseletök most már, kivált az ifjabbaknak, egésszen a’ módihoz van szabva. Szakállt, a’ korosbbak közül is, kevesen eresztenek. Főkép’ Fejérnépe űz fényt, s az első Dámákkal vetélkedik piperében. Zsinagógájok nagy négyszegű épület. Tömve vagyon eggyel mozogható székekkel , mellyeket megszorúlván a’ tulajdonos, néha nagy áron el ad , vagy zálogba vet. A’ rabinus helye külön ‘s emeltebben vagyon. Az asszonyok, a’ hajadonok kilévén a’ Zsinagógából tiltva, a’ felső emeletben jönnek össze. A’ bémenetelnél víztartó áll , hol kiki megmosódik, a’ férfiak felteszik háromszegletü kis kalapjokat, különös lepelt takarnak magokra, ‘s így áhitatoskodnak. Hol halkal imádkoznak, majd a’ Mester után énekelnek. Isteni szolgálatra egy erre a’ végre rendelt Zsidó által hivattatnak , ki minden ház kapuját vagy ajtaját egy kezében lévő kalapáttsal döngeti, ‘s az össze jövetel’ óráját kikiáltja.

Rabinussokat jól fizetik,’s betsben tartják. Ennek kötelessége minden hónapban legalább egyszer prédikálni. Házánál a’ Talmudot rendszerén tanítani. A’ Házasok közt támadott pereket el igazítani, őket össze békéltetni, vagy ha szükséges el választani, néha örökre is. A’ Törvény’ és Fenyíték’ megtartására ügyelni. A’ házasulandókat össze adni. Kétes esetekben , valamelly állat’ szabados vagy tilalmas megehetését elhatározni.

A’ környülmetszés nem az ő dolga, ezt a’hoz értő Vének viszik végbe. A’ Házasulandók közt első lépés a’ Móring levél’ el készítése. Ettől függ az Asszony’ jövendőbeli állapotja. Legalább két bizonyságnak alája kell írni nevét, és néha a’ Kezesnek is. Ez meglévén , meghatároztatik az össze adás ideje ‘ helye, melly akár hol lehet. A’ kijelölt napon és órában a’ Vőlegény az eskető Ég alatt , hosszú fejér ingben a’ rendelt helyre megy, utánna, külön, a’ Nyoszolyáktól késértetve ‘s födött fővel vezettetik a’ Menyasszony. Megérkezvén , a’ Vőlegényt vele háromszor megkerülik , mind annyiszor kiáltván , szerentse és áldás legyen részetek’*. Ekkor fog a’ Rabinus egy borral tele poharat’, hálát ád a’ bor’ Teremtöjének , ‘s hogy az emberi Nem szabados szaporodását szent törvénnyeivel elintézte. Melly végződvén az új Párnak inni ád a’ borból. Ezután felolvastatik a’ Móring levél. Végre a’ Vőlegény egy arany gyírít dug a’ Menyaszszony újába mondván : ,,mái naptól fogva te az én választottam vagy”. — Még osztán , vévén két vének a’ poharat , váltva öröm verseket danolnak , ‘s haza késérik az új Párt.

Meghalván valaki közűlök , egy arra rendelt deszkára fektetik ‘s megmossák. Azután tiszta fejérbe öltöztetik ‘s még lepedőbe is takargatván így a* Szent Mihály lován fekete posztóval bévonva a’ temetőbe viszik. — Mind a’ két Nemen lévőt férfiak, — de asszonynak a’ férfi temetését követni nem szabad. — A’ sír’ oldalai deszkázva vannak, de feneke nintsen. Belé eresztetik a’ holt test, hanyat egyenesen el egyengettetik , ‘srá tétetvén a’ fedél, földdel béhányyák. — Különös, hogy azon Házbelieknek, honnan valaki kihal, nyoltz egész nap a’ földön kell ülniek. Semmit dolgozniok nem szabad , és enni is más házaktól kapnak.

Feljebb említettem , hogy a’ Zsidó községnek Bonyhádon Fördöháza vagyon . Itt az a’ hely, hol tisztúlások után a’ Zsidó Asszonyok megmártják magokat. Egésszen le kell a’ víz alá bukniok , úgy hogy a’ víz fejek felett el tsapjon , ‘s ezt eddig, a’ legkegyetlenebb télben is , fagyos vízben , minden hónapban lenniek kellett. Most már ezt a’ vizet is melegítik….”

A bonyhádi zsidók 1754-ben létrehozták az ország első állandó zsidó kórházát. 1841-ben a zsidó kórházban fekvő betegek ápolási költségeinek fedezetére, az intézmény fenntartására a Chevra Kadisa arra kötelezte a zsidó munkaadókat, hogy jövedelemük függvényében 2-8-12 stb. forint ápolási díjátalányt fizessenek be minden évben. Ily módon a bonyhádi zsidó község az elsők között valósította meg az alkalmazottak kötelező betegbiztosítását.

Bonyhádon az első zsidó imaházat és tanodát 1764-ben rendezték be. 1794-ben, a Pészah utáni első szombat éjszakáján az imaház tűzvész áldozata lett. A pusztulást Ávrahám Jehuda ben Joszef rabbi megrázó erejű verséből ismerjük. 1795-ben megépítették a korabeli Kárpát medence egyik legnagyobb, 1000 főt befogadó zsinagógáját.

A zsidóságban az egyik legfontosabb parancsolat a tanításé, tanulásé. A bonyhádi jesiva bejárati ajtajánál elhelyezett kőtábla szerint a zsinagóga mellett álló épületet „Tóratanulás és ájtatoskodás céljára” adományból építették 1801-ben. 1851-ben tizenkét magánkézben lévő héder is volt a városban. A helyi jesiva színvonalát jelzi, hogy a történelmi Magyarország minden részéből volt tanulója – Kolozsvárról, Szatmárról, Dunaszerdahelyről, Pozsonyból, sőt az 1892-es kimutatás négy bécsi hallgatót is nyilvántartott. 1921-ben a bonyhádi jesivának mintegy 300 hallgatója volt, az egész országból.

A zsidó fürdő, a mikve a zsidóság számára a tisztaság és szentség kettőségét hordozza. Az első zsidó fürdőt 1820 körül építették. Az ortodox hitközség 1924-ben építette fel saját templomát és ezzel egyidőben a rituális fürdőjét, ami abban az időben a higiénia, a berendezés és gépi felszereltség szempontjából Magyarországon ritkaság volt.

A bonyhádi zsidóság egyesületi élete

Bonyhád első egyesülését 1754-ben az akkor mindössze 30-40 zsidó család hozta létre. A Chevra Kadisa a szegény sorsú betegek szervezett gondozásával, gyógyszerezésével, a holtak eltemetésével és emlékük vallásos megőrzésével foglalkozott. Az első Chevra Kadisa alapszabálya nem maradt fenn, de héber és jiddis nyelvű jegyzőkönyvekben olvasható, hogy a zsidó munkaadónak kötelessége a beteg szolgáját és cselédjét két héten át a maga házában ápolni és csak azután viheti be a zsidó kórházba, ahol 3 napig az ún. jótékonysági gondnok törődik vele, tőle a betegápolók veszik át a gyógyítást és ellátást. A későbbi korokban működött Chevra intézmények alapszabályaiból már több fennmaradt. Működési szabályzataik szerint ezek a beteg- segélyező és temetkezési egyletek szélesebb körű hivatást töltöttek be. Ősi hagyományokat követve segélyezték a szegényeket (pl. télen, a nyolcnapos Chanuka-ünnepekben tüzelőfával és pénzbeli segélyekkel támogatták tagjaikat és az átutazó zsidókat, orvosokat szerződtettek a betegek gyógyítására, ingyenes gyógyszerellátást biztosítottak tagjainak, a súlyos betegek mellé, kívánságukra betegőrizetről gondoskodtak. Beosztásban kötelezték az egyesületi tagokat este 8-tól reggel 5 óráig a betegőrzésre.

Egy részlet a Bonyhádi Chevra Kadisa alapszabályban kimutatott költségeiről( 1840-1853.) :
Szimchat-Tóra ünnepén színes, fonatos (havdála) gyertyák ára 7 Ft 48 kr.,
a Savuot éjszakai virrasztás megkönnyítésére 2 Ft 11 kr. értékben kávé beszerzése,
a rabbi özvegyének nyújtott 25 kr. segély,
3 átutazó szegény részére 45 kr.,
gyógyszertári számlákra 2 Ft 45 kr.,
a rabbi évente két alkalommal (a Pészach és a Jóm Kippur előtti szombatokon) nagy talmud előadására 1 Ft 06 kr..

A bonyhádi Chevra Kadisa mellett 1856-ban megalakult a Betegsegélyező Egylet, amely 1914-ben fölvette a karitatív szellemiségű működési körébe a szegény sorsú gyermekek istápolását.

A nőegyletek (Bonyhádon a kongresszusi és az ortodox) karitatív munkája még a szegény és erkölcsös leányok kiházasításának anyagi megsegítésére is kiterjedt. Érdekesség, hogy néhány rendezvényük olyannyira zártkörű volt, hogy zsidó férfiak sem látogathatták.

Néhány példa a nőegyletek működéséből:

1923 március : a nőegylet jótékony célú táncestélyt szervezett. Az estre jegyet váltott Bécstől Hódmezővásárhelyig számos Bonyhádról elszármazott zsidó lakos.

1924 november: A zsidó nőegylet a Zucker-féle rituális étteremben 300 terítékes bankettet tartott, melyről beszámolt a Tolnamegyei Újság . 1925 augusztusában a Nőegylet a zsidó Erdős szálló különtermében ipari és iparművészeti kiállítást rendezett.

1938. A két bonyhádi zsidó nőegylet a német megszállás alá került bécsi hitsorsosok megsegítésére hetenként közel ezer db. 20 dekás élelmiszercsomagot küldenek „minta érték nélkül” jelzéssel.

A bonyhádi zsidók mindkét hitközségben létrehozták a Gemilát Chászidim-ot, amely a munkanélküli tagokat segítette munkaalkalmak felkutatásában, hogy kenyerüket becsületesen megszerezzék.

A kongresszusi hitközség megszervezte a szegény sorsú betegek gyógykezelését szolgáló Chevra Bikur Cholim egyletet.

Az általános jótékonykodás egy sajátos formája volt a bonyhádi jesivára érkező diákok ellátása. Az ortodox hitközség vezetői minden diáknak szereztek hét-hét vendégszerető családot, ezért napról napra más és más családdal ismerkedhetett meg, amikor asztalhoz ültették étkezni. A kongresszusi hitközség többnyire zsebpénzzel támogatta a jesivabeli diákokat. A bonyhádi gimnázium vidéki zsidó tanulói közül sokan kosztos diákok lettek bonyhádi hitsorsosaiknál.

A „Tiferet Bachurim” egyesületben tömörültek a bonyhádi legénykorúak. A számukra szervezett vallásfilozófiai előadások a fiataloknak a liberális mozgalmaktól való távoltartását és az összetartozás szellemének ápolását szolgálta.

A „Sasz Chevra” szolgáltatott keretet ahhoz, hogy a napi munka után a meglett korit férfiak találkozhassanak, és az arra hivatott szájból hallgathassák meg a zsidó tudományos ismereteket és az élet minden kérdésére választ adó Talmud („szóbeli tan”) fejezeteit.

A „Fillér-egylet” célja volt a hitközségi népiskolába járó szegény és jól tanuló gyermekeket segélyezni. A tagok adományaival valamint hangversenyek, műkedvelő előadások szervezésével biztosították a segélyekhez a pénzt.

A bonyhádi rabbikról:

Bonyhádon 1750 és 1854 között hat tudós rabbi élt és működött. Az egységes zsidó egyház szakadása és a szétválás után 1872 és 1944 között három neológ és öt ortodox , 1947 és 1949 között pedig egy-egy neológ és ortodox rabbi vezette a bonyhádi zsidóságot.

A bonyhádi zsidó község már a kezdetektől nagyhírű, tudós rabbikat igyekezett megnyerni a rabbiszék számára.
Példaként „charif’ („éles eszű”) R. Cvi Hirsch Heller rabbiért a bonyhádiak, ragaszkodásuk jeléül, egészen Ungvárig lovas kocsit küldtek. Jeles rabbijai révén Óbuda és Pozsony után Bonyhád az ország legtekintélyesebb zsidó községe.
Már 1750 után messze földről jöttek a tanítványok Spitz, Jichak Zekl ha-levi rabbi bonyhádi jesivájába.

Boskowitz Zeev Wolf (1740–1818) 1769-től óbudai magántudós, 1793-ban Pestre költözött, ahol a függetlenedő pesti község első hitszónokává és felügyelőjévé választották.1809-től halálig Bonyhád rabbija. A bonyhádi temetőben nyugszik. Nagy tudása alapján csodarabbinak tartották, két sírköve közé kviteleket vittek.
Heller Cvi Hirsch rabbi bonyhádi jesivájából kerültek ki a későbbi zolkiev-i, prágai, snyatyn-i rabbik, valamint jelentős tudományos könyvek szerzői.
Perles (Perls) Jichak Mose rabbi tanítványai voltak a későbbi tabi, tolcsvai rabbik. Az ortodox
Moshe Pollák rabbi tanai szerte a világon a vallásos askenáz zsidóság tananyagát képezik. Ő lett az önálló bonyhádi orthodox hitközség első rabbija 1871-ben. Nevéhez fűződik a bonyhádi jesiva felvirágozása, ő vezette be, hogy a jesivában egy percre se szűnjön meg a Tóra-tanulás, ezért két csoportot alakított ki, melyek egyike nappal, a másik éjjel tanulta a Szent Tant.
Dr. Reich Hajim Jehuda rabbi neológ bonyhádi rabbit 5 év után egy bécsi hitközségbe hívták rabbinak.
Rosenthal Tóbiás főrabbi 1896-ban újjáépíttette az akkor már 100 éves zsinagógát, melyet a magyar kormány képviselőjének jelenlétében avatott fel.
Deutsch, Eliezer Hajjim ben Abraham rabbi 22 kötetnyi munkája a világon mindenütt megtalálható a hagyományhű askenáz iskolákban.
Káháne Elimelec ortodox rabbi jesivájában 300 tanítvány tanult.

1944. május 15 : Bezárult a bonyhádi zsidók mögött a két gettó.

1944. július 6.: Marhavagonokban elindultak ismeretlen cél felé.

Július 9. Vasárnap délelőtt: megérkeztek Auschwitzba, ahol a gettólistán lévő 1180 emberből 1008 embert meggyilkoltak.

Így ért iszonyú véget Bonyhád zsidó község 200 éves, küzdelmes, szépreményű, jámbor élete.

 

Felhasznált források:

Tolna Vármegyei Levéltár,
Eisner János: A bonyhádi zsidók története,
Bonyhád lexikon, Tudományos Gyűjtemény,
Szilágyi Mihály: A bonyhádi zsidóság egyesületi élete.