Politikailag heterogén, Izrael mellett egységesen elkötelezett csoport
jött össze november 2-án az Akadémia épületében. Az Izraelt Támogató
Parlamenti Képviselők Nemzetközi Alapítványa (IIACF), Budapesten
tartotta konferenciáját. 

Pszichiáter, intézetvezető főorvos, egyetemi oktató, számtalan szakmai egyesület alapítója, hosszabb rövidebb ideig vezetője. „Minden szempontból eszmei vezetője a közösségnek” – mondja róla egyik jó ismerőse. Az egyik legismertebb értelmiségi a városban. Az általa sok éve … Tovább »

A Helsinki Bizottság álláspontja szerint az ügyészségnek ki kell
vizsgálnia az eseményeket, a közjogi méltóságoktól pedig elvárható az
uszító kijelentések elítélése.
 

„A Tilos az Á a régi Bakony étteremben volt. Mindig odajártunk. A Fidesz
ott tartotta a gyűléseit lenn a pincében, de volt ott kuplerájtól
kezdve minden. Ha nagy társasággal, barátokkal mentünk az éjszakába,
akkor mindig odamentünk, mert ott biztosan volt hely. Aztán egyszer
megkérdeztük, hogy kié a hely.

Az egykor a Monarchia és Budapest világbirodalmi súlyát jelképezni hivatott Európa-szerte ismert épületegyüttesek ma már csak romhalmazok Budapesten. A Várbazárban és a Reitter Kávéházban egykor művészek és királynék fordultak meg, ma már állaguk annyira leromlott, hogy csoda, ha az évtized végéig megmaradnak, ha továbbra sem történik semmi. A privatizációs hullám után többségükbe plázát vagy luxusszállót álmodtak. Az egykor elképzelt Budapestről készített cikksorozatunk első része.
 

Tom Lantos Intézet lesz, de még nem tudni, hogy mikor, és azt sem, hogy kikkel fogják létrehozni. A koncepciót a Külügyminisztérium készíti elő, több lényeges kérdés eldöntése azonban még Orbán Viktor miniszterelnökre vár.
 

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége az új vallási és társadalmi szervezetek feltűnése miatt “legitimációs válságba” került, legerősebb kihívójának az Egyesült Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) tűnt. Mivel előbbinek inkább az MSZP-vel, az EMIH-nek pedig inkább a Fidesszel volt szoros nexusa, a kormányváltás a pozíciók átrendeződését ígérte. A jelek szerint hiába.

Pesti (és budai) zsidó szemmel nézve nem rossz hónap ez a szeptember: alig egy hete nyílt meg a világelső új izraeli kulturális központ egy csinos belvárosi palotában, szeptember 5-én pedig az óbudai zsinagógát avatták újjá. Utóbbival eddigi legnagyobb fegyvertényét hajtotta végre a magyarországi
Chabad Lubavics mozgalom, illetve annak „politikai szárnya”, az EMIH.
 

Munkások jönnek-mennek, a bejáratnál építőanyagok tornyosulnak, nemhogy a berendezés, még a padlóburkolat is hiányzik. Sietni kell: a hét végén tartják az újra vallási célokat szolgáló óbudai zsinagóga avatóünnepségét.
 

Bárdos Pál és Lantos Péter könyvei után egy újabb munkát vehetünk kézbe a makói zsidóságról. Négy  fiatal: Péter, Jitzak, Pali és Lea személyes sorsán keresztül bontakozik ki előttünk  a makói zsidóság drámája.  Négy gyermek, négy különböző sors. 

Tiszaeszláron nácik elevenítették fel a zsidók elleni hamis vérvádat.
 

Nagyon kemény konfliktusokra számítok a Fidesz és a Jobbik között. Annak idején, amikor Horthyék a hatalmukat érezték veszélyben, gond nélkül lecsukták Szálasiékat. El tudom képzelni, hogy Orbánék sem fognak sokat habozni, ha a Jobbik abba a monopóliumba harap, amit ők a magukénak gondolnak. Akkor nem lesz könyörület.
 

Nem tartják meg a vasárnap déli makói Jótékonysági ebédet, amelyet a szervezők eredetileg Urbancsok Zsolt helyi történész-levéltáros A holokauszt gyermekei című könyve támogatására hirdettek a Korona Szállóba.

Háromnapos programsorozatot szentel a Trafó a rasszizmus kérdésének március 8. és 10. között: a neves kortárs író, Elfriede Jelinek darabjai mellett a programban szerepel drámapedagógiai foglalkozás, beszélgetés, előadás a “kedélyes zsidózásról”. A programok egy része ingyenes.
 

A rendszerváltás amúgy nem indult reménytelenül, hiszen az 1991-ben a
MIOK-ból megalakult Mazsihisz legalábbis a nevében szakított az
„izraelita” múlttal és a centralizáltsággal, hogy zsidó és demokratikus
lehessen. Ám ma már látjuk, hogy mindezek ellenére nem sikerült
túllépnie a szűkkeblű felekezeti képviseleti intézmény határain, és nem
is vált sokkal demokratikusabbá…

Gyermekkoromban semmi úgynevezett zsidós nem volt, a Kádár-korszakban ez a téma a szőnyeg alá volt söpörve, legfeljebb a Kosciuszko Tádé utcai általános iskola, mely a Kodolányi Főiskolának adott otthont (mára ez is kiköltözött), folyosóin osztottuk meg a családi ’coming out’ után osztálytársaimmal azt a tényt, hogy ki milyen vallású, vagy ki milyen családból származik.
 

Brechtnél Amerikában üti fel fejét a fasizmus, a „finánctőke legreakciósabb, legimperialistább…” stb. formája (dereng még a dimitrovi meghatározás?), ám az Örkény Színház és a Budapesti Zsidó Színház előadásaiban Arturo Ui végső monológjában, a „védelem alá vont” … Tovább »

Makó – Sólyom László köztársasági elnök is lerója tiszteletét Kecskeméti Ármin új emléktáblájánál 2009. november 11-én, szerdán 11:15-kor Makón.

Keresztény-zsidó párbeszéd: az emberibb világért címmel november 9-én, emlékkonferenciát tartanak boldog Salkaházi Sára tiszteletére a dél-szlovákiai Révkomáromban.
 

  Komoróczy GézaKözismert, hogy Karl Lueger (1844–1910) bécsi polgármester, aki ebben a minőségében igen hatékony volt, és Bécsben ennek megfelelően népszerű maradt, de aki szenvedélyes zsidógyűlöletéről vált hírhedtté: hogy Lueger Budapestet Judapest-nek nevezte. Tudni … Tovább »