Régi-új zsinagóga Budán

Pesti (és budai) zsidó szemmel nézve nem rossz hónap ez a szeptember: alig egy hete nyílt meg a világelső új izraeli kulturális központ egy csinos belvárosi palotában, szeptember 5-én pedig az óbudai zsinagógát avatták újjá. Utóbbival eddigi legnagyobb fegyvertényét hajtotta végre a magyarországi
Chabad Lubavics mozgalom, illetve annak „politikai szárnya”, az EMIH.
 

 

Jonah Metzger főrabbi

Utóbbival eddigi legnagyobb fegyvertényét hajtotta végre a magyarországi Chabad Lubavics mozgalom, illetve annak „politikai szárnya”, az EMIH. Budapest egyik legnagyobb zsinagóga-épületét szerezték vissza, újították föl, olyan jó időzítéssel, hogy a Ros Hasanát már itt ünnepli az új közösség.

Az ünnepélyes megnyitón mintegy 800-1000 fő volt jelen. Akik a zsinagógába nem fértek be, a mellette fölállított sátorban kivetítőn figyelhették, mi történik az épületben – ahol a díszvendégeknek fenntartott sorokban ült Semjén Zsolt és Szekeres Imre, Erdő Péter és Németh Sándor, Tarlós István és Szanyi Tibor, Fónagy János és Szőcs Géza, Zoltai Gusztáv és Feldmájer Péter.

Köves Slomó

Jonah Metzger, Izrael askenáz főrabbija, szép beszédében a pusztulás utáni feltámadás jelképeként értékelte a zsinagógát. Semjén Zsolt arról beszélt, hogy Isten házát végre arra használják, amire létrehozták. Baruch Oberländer, a Chabad rabbija a szervezet tevékenységét méltatta. Köves Slomó az EMIH vezető rabbija a zsinagóga hajdani kulcsát mutatta be a szószékről, és ennek egy-egy másolatát adta át azoknak az adományozóknak, vállalkozóknak, szervezőknek, akiknek kimagasló szerepük volt a templom újjászületésében. A fontosabb adakozók közt említsük meg Futó Gábort (a Futureal Csoport vezérigazgatóját, aki a tóratekercset adományozta), Radó Ákost (a Bank Hapoalim budapesti vezetőjét), Rózsa Andrást, a Teva gyógyszergyár képviselőjét, valamint Csuhai Attilát, Deutsch Róbertet, Izsák Róbertet, Róth Györgyöt, Wilhelm Pétert. Mások anonim adományokat ajánlottak fel.

Feldmájer Péter és Zoltai Gusztáv kedves gesztusként felmutatták a Zsidó múzeumban őrzött tóravértet és tórakoronát, melyeket hajdan ebben a templomban használtak. A jó hangulatról kis büfé és a Rajkó-zenekar gondoskodott, akik a hivatalos program végeztével még a templom előtt is húzták a zsidó melódiákat.

 

Baruch Oberländer (Fotók: zsido.com)

A Chabad Lubavics mozgalom első képviselőjeként 1989-ben (az akkor huszonéves és a magyar nyelvet még törve beszélő) Baruch Oberländer rabbi érkezett Budapestre, hasonló korú feleségével és kétéves kisfiával. Hirdetést tett közzé a Magyar Nemzetben, hogy megérkezett, és egy Dohány utcai lakásban nekiállt tanítani. Azóta a Chabad mozgalom komoly infrastruktúrát épített ki Budapesten: immár hét rabbi működik három zsinagógában és egy jesivában; az általuk kiadott imakönyveket használják a legtöbb pesti zsinagógában; talmudot fordítanak magyarra; programjaiknak, rendezvényeiknek se szeri, se száma. Ezzel a tempóval más magyarországi zsidó közösség nem tud versenyezni.

A magyar zsidók közül ugyanakkor sokan nemtetszéssel figyelik a mozgalom szívélyes kapcsolatait a honi politikai élet jobbszárnyával. A magyar zsidók többségének identitásában a Holokauszt a meghatározó tényező, s így zsigeri idegenkedéssel tekintenek a jobboldalra. Az amerikai centrumú, globális és messianisztikus Chabad mozgalom számára viszont ezek a közép-európai tényezők másodlagosak, így pragmatikusan benyomulnak abba a vákuumba, amit a Mazsihisz meghagyott.

„Persze, ezeknek van pénzük, mert Amerikában van a központjuk” – morognak néha az irigyek, akik azt képzelik, hogy a chabad-rabbik tetszésük szerint csapolják meg az amerikai bankszámlákat. Pedig nekik a dollármillióknál sokkal komolyabb vagyonuk van: az a tudás és lelkesültség, amivel mindezt képesek megszerezni. A messianisztikus hitet és elszánást az amerikai típusú menedzser-szemlélettel egyesítő chabadok úgy mennek előre, mint kés a vajban. Nem kérnek előre pénzt, paripát, fegyvert – mindezt előteremtik maguk. Jelen esetben azt, hogy a zsinagóga épületét a televízió nekik adta (egyelőre bérbe); a zsidó közösség tagjai 55 millió forintot adományoztak, amiből (három hónap alatt) annyira felújították az épületet, hogy az imádkozásra és közösségi életre alkalmassá vált; az avatásra eljött az izraeli főrabbi, a magyar közélet számos előkelősége, továbbá jó pár újságíró és fotóriporter.

A legfontosabb információt azonban csak szerda este tudjuk meg: hogy tudniillik a régi/új zsinagógában hányan ünneplik majd a Ros Hasanát.

Óbudai zsinagóga és hitközség

Az óbudai zsinagóga egy 1972-es felvételen

Óbudán már a XIV. században éltek zsidók, az elsõ hiteles okmány 1349-ben jelzi ottlétüket. A XVIII. században Zichy gróf védelme alatt állottak és miután az elõírt védelmi pénzt megfizették, a hatóság nem zaklatta õket. A Zichy grófok nagy kiváltságokat adtak. Megengedték, hogy saját istentiszteletet tartsanak, hogy belügyeikben saját bíróságuk ítélkezzék, hogy ingatlanokat szerezzenek, kóser bort és húst mérjenek. A zsidóbírót, kit a Zichyek engedélyével maguk a zsidók választottak, nagy tiszteletben részesítették. A bíró mindig egy nagy díszes pálcát tartott a kezében s ha az utcán ment, a hitközségi szolga elõtte járt. A zsidók mint bérlõk, szétszórtan laktak a városban. 1737-ben 43 család (198 lélek) lakott itt. Ekkor szereztek temetõtelket és építették az elsõ zsinagógát. 1770-ben alapították a Chevra Kadisát, 1784-ben nyílt meg a nyilvános népiskola, az elsõ világi zsidó iskola Magyarországon. 1787-ben már 320 zsidó család lakta Óbudát. Üzemek, manufaktúrák alakulnak. Az egyik ilyen kékfestõ manufaktúrát 1784-ben Goldberg Ferenc aranymûves alapította. Családja érdekes: õse a spanyol-zsidó Perez a XVIII. század elején települt le Óbudán, a fia Goldberg Sámuel pedig a magyar ipar egyik úttörõje, a Goldberger mûvek megalapítója volt. Az óbudai ma már nem önálló hitközség, a hívek a Budai Körzethez tartoznak, nincs mûködõ templom, az egykori zsidó létesítményeket egy kivételével a többi óbudai házzal együtt lebontották.

A zsinagóga napjainkban

Egykori óbudai zsinagóga (A Lajos utcában, régen Zsidó utcának is hívták.) A zsinagóga elõdje 1767-69 között épült, Nepauer Máté tervei alapján. A kedvezõtlen talajviszonyok miatt falai megrepedeztek, ezért újjáépítették. A falak nagy része megmaradt. (1947-ben megállapították, hogy az alapfalak római épületmaradványokon állnak.) Új déli homlokzatot, oszlopos elõcsarnokot és tetõszerkezetet építettek. Ekkor alakult ki a templom ma is látható végleges képe, amely valamennyi Budapestet bemutató leírásban, képen szerepel, a XIX. századtól napjainkig. A Landherr András tervei alapján átépített templomot 1821-ben avatták fel. A klasszicista stílusú homlokzat dísze a hat korinthoszi oszloppal alátámasztott, timpanonos záródású nyitott portikusz. 

  Forrás: www.zsinagogak.com