Felül kell vizsgálni a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány tevékenységét

Számos korábbi bírálat nyomán, az új parlamenti ciklusban és az új kormány működése során felül kell vizsgálni a Magyarországi Zsidó Közalapítvány (Mazsök) tevékenységét.

Az elmúlt években időről-időre bírálatok érték a Mazsök működését és pénzosztási gyakorlatát. Célszerű lesz az új parlamenti és kormányciklusban felülvizsgálni a Mazsök hatékonyságát, pályáztatási és pénzosztási gyakorlatát is.

Átgondolandó, hogy a három évtizede kialakított struktúra, a rendszeresen kiemelt támogatást kapó szervezetek súlya, feladatköre – melyek alapján annakidején meghatározták rendszeres támogatásukat – mindegyiküknél fennáll-e, érvényes-e még. Vannak szervezetek, melyek nemzedéki alapon működtek, feladatuk is nemzedékhez kötött volt, és harminc év múltán felül kell vizsgálni: funkciójuk, taglétszámuk, csökkenő feladatkörük, jelentőségük indokolttá teszi-e a korábbi támogatást, vagy változtatni kell rajta. Hasonlóképpen átgondolandó a kuratórium tagjainak köre, a delegáló szervezetek közötti arányok.

Átláthatatlan és megütközést kelt, mi szerint osztanak támogatásokat a zsidó közéletben tevékenységükről nem igazán ismert alapítványoknak, szervezeteknek – melyek működéséről a nyilvánosság keveset, vagy semmit nem tudhat – a széles körben ismert, és fontos közfeladatot ellátó zsidó szervezetek rovására.

Célszerű lesz felülvizsgálni azt a pénzosztási gyakorlatot is, mely a hatalmi befolyással bíró két nagy hitközség, a Mazsihisz és az EMIH alárendelt egységeinek, vagy a működésüket közvetlenül segítő alapítványi hálónak juttatott támogatást. Ezen a téren különösen feltűnő az EMIH körül kiépült alapítványi hálózat. Annak ellenére így tett a Mazsök – melynek kuratóriumában a két nagy hitközség által delegált kurátorok relatív erőfölénnyel bírnak, így lényegében a közvetlen érdekkörükbe eső szervezeteknek kedveztek –, hogy a hitközségek más állami forrásból is részesülnek rendszeres, kalkulálható támogatásokban, míg a zsidó civilszervezetek gyakran kárvallottjai voltak az állami döntéshozatalnak, és a közalapítvány rendszeres döntéseinek is.

Hiába jelezték korábban a civilszervezetek a méltánytalanságot – egyetlen érdemleges esetet leszámítva 2025-ben, amikor panaszuk részleges orvoslásra került –, kifogásaik rendre leperegtek a Mazsökről. Egyesek háttérbeszélgetésekben egyenesen úgy fogalmaztak: a nagy szervezetek visszaélnek erőfölényükkel a döntéshozatal során a kisebb, de nem kevésbé fontos tevékenységet végző szervezetekkel szemben.

Új vezetők kellenek a Mazsök élére, akik ellene tudnak tartani az egyes szervezetek mohóságának, és a teljes zsidó közösség érdekeit képviselik.

Az elmúlt tizenhat év után az ország kétharmados többsége átlátható, tiszta közéletre, a hatalom mértéktartó önkorlátozására is szavazott.

Ezeknek a törekvéseknek a zsidó közösség e fontos szervezetét sem szabad elkerülnie.