Mitől zsidó egy zsidó közösség, és mit is jelent a szolidaritás, ha azt zsidók gyakorolják?
A Mazsihisz Ifjúsági Osztály – Club Sababa közéleti vitaest-sorozatának legutóbbi rendezvényén a „Szolidaritás és zsidóság” volt a beszélgetés témája – számolt be a Mazsihisz.hu.
A pódiumon: Őri Ádám, Darvas István, Kunos Zsuzsanna, Büchler Tamás és Schönberger Ádám (Fotó: M. Schmidt János)
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában rendezett vitaest-sorozat alkalmat teremt arra, hogy nyilvánosan körvonalazódjon a mai magyar zsidóságnak a mai magyar közélet fontos kérdéseihez való hozzáállása. Ennek jegyében a sorozat első rendezvényén „a zsidóság és az eutanázia”, a másodikon „a zsidóság és a demokrácia”, legutóbb pedig „a zsidóság és a szolidaritás” került terítékre. Az eseményen Büchler Tamás projekt koordinátor, Darvas István főrabbi, Kunos Zsuzsanna jogász, kriminológus és Schönberger Ádám közösségszervező, a Marom Klub Egyesület vezetője beszélgetett.
A vitaest szervezője és moderátora, Őri Ádám szerkesztő, újságíró a bevezetőjében azzal indokolta a – valóban hiánypótló – kezdeményezés elindítását, mert megfogalmazása szerint „az értelmes egyet nem értés kultúrája elveszni látszik”. Erre szép példát szolgáltatott a mostani fórum, hiszen a résztvevők „az értelmes egyet nem értés” szellemében fogalmaztak meg igen színvonalas és mélyenszántó gondolatokat – igaz, ami a szolidaritás életbevágó fontosságát illeti, abban pont nem volt köztük vita. Ám Darvas István főrabbi gondolatébresztő felvetései nagyban hozzájárultak az est szellemi izgalmának fenntartásához. Föltette például ezt az egyáltalán nem magától értődő kérdést:
– Mi a helyzet a zsidóknak a nem zsidókkal való szolidaritásával?
Ez azzal kapcsolatban hangzott el, hogy – mint a főrabbi kifejtette – a zsidóságon belül évszázadok óta létezik a szolidaritás gyakorlata annak érdekében, hogy az egyes személyek és közösségek a lehető legkisebb sérelmekkel vészeljék át a nehéz időket.
– A nem zsidókkal való szolidaritás, a békességre való törekvés gondolata korán megjelenik a zsidó hagyományban, de nehéz megmondani, hogy milyen okból – magyarázta Darvas főrabbi. – Hiszen a békességre való törekvés vajon „csak” azt jelenti, hogy a zsidóság a saját érdekében igyekezzen jobb viszonyban lenni a nem zsidó világgal? Vagy pedig – mivel a Sálom (béke) az Isten egyik neve – azért kell-e a békesség útján járni, mert az egészen egyszerűen erkölcsi kötelesség a nem zsidók felé is? Nem akarok ünneprontó lenni, de hajlanék arra, hogy az előbbi lehetett a magyarázat.
A főrabbihoz hasonlóan Őri Ádám is izgalmas témákat vetett fel, így például megkérdezte a résztvevőket arról: az egyéni és a közösségi életben a szolidaritást vajon mennyiben befolyásolja a zsidóság „kiválasztott népként” meghatározott státusza? Ezzel kapcsolatban Darvas főrabbi idézte ezt az alapvetést:
– Aki a kiválasztott nép fogalmához bármi mást társít, mint vallási előírást, az náci. A kiválasztottság egy bizonyos vallási feladatra vonatkozik, semmi másra.
Ehhez csatlakozva Schönberger Ádám azt fejtette ki: éppen egy tórai kifejezéssel emelhető univerzális szintre a rászorulókkal szembeni szolidaritás, hiszen a Tóra szerint a zsidóság a nemzetek között a „papok királysága, szent nemzet”, amely tehát – a vallási feladatra való kiválasztottságában – nemcsak a zsidóságot, hanem más népeket is szolgálja.
Őri Ádám kérdésére Büchler Tamás a Tikkun Olám (a világ megjobbítása, megjavítása) fogalmat hozta fel példaként, amely mára – mint fogalmazott – „fájdalmas közhellyé” vált. Holott 2008-ban, amikor egy konkrét projekttervet készítettek a Tikkun Olám jegyében, hiába házaltak vele zsidó közösségek vezetőinél, alig volt valaki, aki ismerte volna ezt a fogalmat.
– A közhelyszerűségétől eltekintve a Tikkun Olám érdekes példa arra, hogy mennyire vagyunk privilegizáltak zsidó közösségként 2026-ban, s mennyire próbáljuk ehhez kapcsolni a háláchát vagy a zsidó eszmetörténetet – fejtette ki Büchler Tamás.
Ehhez kapcsolódva Kunos Zsuzsanna azt idézte fel, hogy számára hajdani szarvasi táborozóként, madrichként mennyire erős élmény a Tikkun Olám, hiszen Szarvason sokszor foglalkoztak ezzel, ami azért is fontos, mert sokaknak éppen ez a tábor az első közösségi találkozás a zsidósággal.
– Úgy vélem, hogy éppen ezért a Tikkun Olám „könnyű belépő a zsidóságba”, és nagy erénynek tartottam ennek a fogalomnak az átadását a gyerekeknek – mondta Kunos Zsuzsanna.
