Forrás: Hírszerző  Sajóbábonyban az utazó fasiszta látványkonyha újabb sikergyanús receptje valósult meg. Persze ez korántsem csak Vona Gábor pártjának érdeme. Hagyományos gasztronómiai produkciónál a teljesítmény csakis az összetevők minőségén és mennyiségén, … Tovább »

„Vannak, akik tagadják, hogy egy-egy népközösség tagjaiban nagyjából ugyanaz a lélek él. Főleg zsidók szoktak elutasítani minden faj-elméletet, ösztönösen érezve, hogy ezekből fonják nyakukra az antiszemitizmus kötelét. Mások a tudományos exaktság nevében vonják kétségbe a faji elméletek valóban gyakran könnyelmű és pontatlan tételeit. Sem ezekkel, sem azokkal nem vitatkozom;

Nincs igaza Sólyom Lászlónak, amikor a 2011-es népszámlásba beemelné a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdéseket is – állították a lapunk által megkérdezett szakemberek. Az államfő ugyanis visszaküldte a parlamentnek megfontolásra a népszámlálási törvényt, mivel hiányolta belőle a termékenységre, az egészségi állapotra és fogyatékosságra, valamint a vallásra, illetve a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó adatot. Éppen ezekkel a szenzitívnek nevezett adatokkal lehet visszaélni.
 

„A zsidók történelmi okokból nem szokták hamvasztatni magukat – világosított fel Ferenc, akinek eleinte felfoghatatlan volt a családom hozzá való viszonyulása. Hát még az anyukájának, akinek lehetetlen volt megmagyarázni, hogy a fia milyen okból készülhetett több héten át nálunk a vizsgáira. Miközben nálunk evett. És ivott.”
 

Izraelben élő magyar orvosnő hívta fel figyelmünket levelében családi barátjuk, Breuer Tamás történetére. A férfi saját deportálásáért és a munkaszolgálatban elpusztított édesapja után igényelt jóvátételt a Központi Igazságügyi Hivataltól. Kérelmeit nemrég elutasították azzal: a 2006-os kárpótlási törvény alapján csak a munkaszolgálatot túléltek kaphatnak kártérítést. Apja után pedig azért nem jár kárpótlás, mert a munkaszolgálat nem számít „politikai önkénynek” nálunk. „Hogy is van ez? Ha akarom, a törvény egyik fele érvényes, ha akarom, a másik fele? Kafkai helyzet a 21. századi Magyarországon” – fogalmazott a doktornő.

Mi újat mondhatunk vajon a modernkori magyar múlt egyik leggyakrabban ecsetelt kérdéséről? Vörös Károly máig érvényes módon határozta meg a „zsidó Budapest” és a „zsidós Budapest” számos érdemi vonását. Az elsőt illetően rámutatott, hogy az 1873-at követően a fővárosba áramló, majd ott tartósan gyökeret eresztő izraeliták társadalmi arculatát polgári jellegük adta.
 

„A magyar a választott nép”; „Jézus magyar volt”; „a zsidók kizsákmányolnak minket”; „radikális politikai megoldásokra van szükség” – mondják az ősmagyar hit követői.
 

Október első hétvégén rendezte meg a Magyar Református Szeretetszolgálat a Szeretethíd elnevezésű, önkénteseket toborzó programját, melyben segítségnyújtásra hívott mindenkit, aki jobbá szeretné tenni környezetét és a benne élők életét. 

Bíróság elé citálta Tarjányi Pétert, a 2006-os utcai zavargásokról szóló könyvében található mondatokért Tasnádi Péter. A „Meglátni és megveretni” című könyv azt állítja, hogy Tasnádinak a börtönben érett be a zsidó identitása, de ennek ellenére csomagjaiban téliszalámit kapott étrend-kiegészítésként.
 

A 34 éves Radnóti Miklós sorai, 1943 végéről. A kamaszkor már messze van, az erőszakos halál közel. Férfi már, még egy pár évig fiatalember volna, lehetne, ha megérné. Érezzük szavaiban a hiány és a nosztalgia mellett a bujkáló, még kamaszos büszkeségét is. „már múltja … Tovább »

A litván parlament döntése nyomán 113 lita – vagyis mintegy 33 millió euró – nagyságrendű kárpótlásban részesülnek azok a zsidó etnikumú, volt litván állampolgárok, akiknek a meghurcolásában a második világháború alatti rezsim együttműködött a nácikkal, illetve akiknek a kitelepítését akkor elrendelték. A lap kommentárja nagy előrelépésnek nevezi az eseményt.

Magyarországon nincs olyan, közös tulajdonságokkal, érdekekkel, értékekkel, vagy bármi mással jól körülhatárolható közösség, amelyet úgy általában zsidóságnak nevezhetnénk. A közbeszédben a vallásos zsidók és a zsidó származású/identitású magyar állampolgárok halmazát értik alatta.

Gőzerővel folyik az antiszemita szervezetek elleni álharc: miután Bácsfi Dianát és a Vér és Becsület Egyesületet elsöpörte a demokrácia, most a Magyar Gárdán a sor. Eközben a parlamenti pártok és a mindenkori kormányok a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) együttműködve keményen dolgoznak a mintegy százezer zsidó identitású magyar világi érdek-képviseleti szervezeteinek kialakulása ellen, amelynek egyetlen eredménye lehet: a teljes asszimiláció.

Nem arról van szó, hogy egy túlélő, aki megpillantja családja gyilkosát, ne tehessen feljelentést az érvényes jogszabályok alapján, hanem arról, hogy ne ösztönözzünk embereket arra, hogy – pusztán anyagi haszon reményében – kutassanak mások múltjában, hiszen az igazságra való törekvés itt átadja a helyét a mohóságnak és az önzésnek.

A holokauszt közel ezerévnyi lengyelországi zsidó örökséget és hagyományt pusztított el: ennek megőrzését vállalta magára a két év múlva megnyíló, Lengyel Zsidó Történeti Múzeum virtuális mása. Az oldalon az egyre fogyatkozó közösség náci megszállás előtti emlékeit gyűjtenék össze.

Több mint hatvan évvel a II. világháború befejeződése után negyvenhat ország vállalta, hogy folytatja a kárpótlási folyamatot a náci rendszer idején javaiktól megfosztott zsidók tekintetében.
 

Megválasztották hétfőn a brit parlament alsóházának új elnökét, John Bercow konzervatív párti képviselő személyében.
 

Orbán Viktor, Áder János és Pokorni Zoltán első fokon fejenként 200 ezer forintot nyert a Jobbik Magyarországért Mozgalomtól jó hírnévhez való joguk megsértése miatt.
 

Silány a politikai vezető rétegünk, de ez így van egész Európában. A tőke utálata és a “cigány” álnéven emlegetett szegények elleni gyűlölet tulajdonképpen a középosztály lázadása, az állami forrásokért. Az SZDSZ nem a neoliberalizmusa, hanem ‘zsidópárti imázsa’ miatt bukott. A Fidesz kormányzása alatt a szélsőjobb további térnyerése várható.

Az Európa parlamenti választás, akárki akármit mond, nem Európáról, hanem Magyarországról szól. Európa sorsa biztosan aggasztja a magyar választókat, de még inkább inspirálja őket az, hogy a négyévenkénti alkalmon vagy a népszavazásosdin kívül véleményt mondhatnak pártjaikról. A szavazóképes lakosság 36.8%-a szavazott, ami nem túl sok, de átlagosnak mondható, hogyha az európai átlagot tekintjük.