Fasiszta látványkonyha

Forrás: Hírszerző

 

 

Sajóbábonyban az utazó fasiszta látványkonyha újabb sikergyanús receptje valósult meg. Persze ez korántsem csak Vona Gábor pártjának érdeme. Hagyományos gasztronómiai produkciónál a teljesítmény csakis az összetevők minőségén és mennyiségén, illetve a szakács kompetenciáján múlik. A politikai főzőműsor azonban nem ilyen.

Bárhogy is kotyvaszt össze gyúelegyet egy nemzeti fundamentalista szekta, a detonáció (illetve annak nagysága) a közeg – például a többi belpolitikai szereplő – ellenlépéseinek milyenségén áll vagy bukik. A Jobbik-elnök tavalyelőtt nyáron bedobott a demokratikus grillpartiba egy hazardőr-étlapot, s csak reménykedhetett, lesz-e hatás. S lett.

Az interaktív kuktaképző program oktatási modulja emígy hangzik: két-három százalékos törpepártodhoz végy néhány tucat kopasz, egyenruhás, árpádsávos, vidéki Turuljugend-haknikat is bevállaló, az etnikai populizmus keretlegényeinek fellépését hitelesen alakító arcot. Bizonnyal számíthatsz rá, hogy maroknyi reklámhordozód több prime time adáspercet garantál neked, mint egy sokmilliárdos hirdetéskampány. A korlátlan bónusz reklámkeretedért a szoclib félelemiparosokat illeti hála.

Ők azok, akik az elmúlt húsz évben folyamatosan rettegtek a szélsőjobbtól. Akkor is, ha ők voltak kormányon, akkor is, ha a MIÉP statisztikai hibahatár alá zuhant, a Jobbik pedig még fasorba sem volt. Hogy a rasszizmus tömegbázisának melegágyát úgy lehetett volna felperzselni, ha a romaintegrációra az elmúlt két évtizedben fordított százmilliárdokat nem lenyúlják és/vagy a nyomort újratermelő segélyrendszerbe ölik, az nyilván lényegtelen, bagatell szempont.

Eme figuráknak az ultrajobb általi kihívásra egyetlen válaszuk van: “tilcsák be!”. Akkor is, ha épp nem csinálnak semmit, csupán előre bejelentve gyülekeznek. Hogy miért? Mert a ruhaviseletük, karmozgásuk, fejtartásuk sértő. Ezzel pedig bele is sétálnak az utcádba – folytatódik az okítás. Demokráciában ugyanis ember nem volt még, aki rosszul jönne ki abból, hogy pusztán formai-eszmei, ízlésbeli okok miatt betiltják pártját, mozgalmát, filmjét, regényét, kiállítását, zenéjét. Akkor is – sőt még inkább – így van ez, ha a betiltott dolog lényegében rögeszmék, tévtanok, másokat sokkoló (vagy sértő) politikai obszcenitások gyűjteménye.

Híveid (és a tájékozatlan, befolyásolható kívülállók) az illegalitásba szorításodban annak bizonyítékát látják majd, hogy “igaza van, mivel üldözik, hogy ne tudja kimondani azt!”. Mártír leszel, akárki meglássa. S még csak felrobbantanod sem kell önmagad, hogy annak tartsanak. Lelke mélyén valamennyi téveszmés paranoiás azért fohászkodik, hogy üldözzék. Ha üldöznek, akkor fontos ember vagyok. Akit Ezek meg akarnak semmisíteni, mert kimondtam az Igazságot. Lassan előléphetsz haladó fokozatra, de előbb ne felejts el köszönetet mondani a mérsékelt jobboldalnak, hogy szintén hozzájárult a szakácsművészeted közönségsikeréhez.

Azzal, hogy 2002-től a polgári körökkel integrálni tervezte a szélsőjobbot, 2006 után pedig “nemzeti jogvédelem” diskurzuspaneljének címszava alatt mentegette, relativizálta, cinkos kacsintással elnézte az utcai huligánterror ideológusainak ténykedését, őket áldozatoknak nyilvánította, a Fidesz (és holdudvara) azt hitte, remek hasznos idiótákat talált magának. Akiket elég a cselédszobába beengedni, s majd csendes és fegyelmezett keresztény magyarként, zokszó nélkül végzik a piszkos munkát.

Valójában azonban ők lettek a te hasznos idiótáid. Párhuzamos Magyarország fantázianéven kaptál egy teljes infrastruktúrát. Felépítették és felfuttatták neked Morvai Krisztinát. Az Echo Tévé és a Magyar Hírlap a te propagandaorgánumod lett, anélkül, hogy egy fillért is le kellett volna nekik szurkolnod. Kínban is van eme médiaszegmens. Hiába cigányozzák rekedtre magukat, azzal csak neked terem babér. Ha viszont elhallgatnak (vagy horribile dictu: elhatárolódnak), akkor már nem lesz miért nézni őket, jöhet a Gárda Tévé. Miután mindkét oldalt sikerült hülyére venned, indulhatsz országos turnéra.

Igen, jól hallod. Tudjuk, hogy kemény fasiszta gyerek vagy és örömest közibük csapnál. De ne tedd. Helyette tartsd oda a fejedet a pofonért.

Gyűlölöd a demokráciát, igaz? Boldogan végignéznéd a pusztulását. De te magad nem tudod és nem is fogod elpusztítani. Először is: tömeggyilkosokért lelkesedsz, de te magad nem vagy az. Talán szeretnél az lenni, de nem vagy. Csak egy, szalonfasiszta intellektuelek által beoltott kültelki gyerek.

Másodszor: itt belőled (és az általad elképzelt magyarságból) kell mártírt csinálni. Nem pedig egy olyan lumpenpopulációból, amelyet már úgyis utál szinte mindenki. Való igaz: nem kell fasisztának lenni ahhoz, hogy rühelld őket. Merthogy nem sűrűn van rajtuk szerethető dolog. Ők azok, akik némi kocsmapénzért eladják a kopogtatócédulájukat, aztán – koldusnak vagy prostituáltnak – a gyereküket is. Akik eljátsszák a segélyt, aztán több száz százalékos uzsorakamatra vesznek fel hitelt. Ha nincs pénzük a törlesztőrészletre, kirabolják a szomszédságot.

Világnagy mázli neked, a fasisztának, hogy jelen helyzetben rohadtul nem számít: ezek a nyomorultak tehetnek-e arról, hogy így viselkednek vagy sem. Ugyanis ha engem tudatlan, primitív, emberalatti ösztönlények hordája terrorizál, akkor pont leszarom a differenciát, hogy a nehéz gyerekkoruktól lettek-e ilyenek, vagy alapból gonoszak. A nyomor hordái pedig, amellett, hogy ellenszenvesek, játszi könnyedséggel manipulálhatók is.

Ha néhány kisebbségvédő, ideológiai tudatmódosítók hatása alatt azt mondaná nekik: holnap jön a Gárda és visz benneteket a gázkamrába, azt is elhinnék. Akkor is, ha nyilvánvaló volna: a Gárdának se fegyvere, se haláltábora. Ugyanazt csinálnák, mint Sajóbábonyban (vagy rosszabbat). Baseballütővel, szamurájkarddal, vasrúddal esnek nekik. Értitek már a dörgést, fasiszta kuktanövendékek? Azt kell produkálni, hogy ismét ti legyetek a mártírok, a megtámadottak, a kisebbség pedig az agresszor.

Minél több cigány próbálja önmagát ilyen szalonképtelen, törvénytelen, lincselő eszközökkel védeni, paradox (vagyis épphogy logikus) módon a cigányság annál védtelenebb lesz. Minden ilyen garázda cigány népítélet sok száz új voks a Jobbiknak. A fasiszták számára nincs annál kényelmesebb helyzet, mint amikor a demokrácia lerombolását, a fasizmus légkörének megteremtését pont a fasizmus potenciális áldozatai (ama bizonyos lumpenpopuláció jórészt cigány tagjai) végzik el.

Fasiszták, ahhoz, hogy mesterszakácsok legyetek, el kell végeznetek egy utolsó kurzust. Ti mindig akkor kerülhettek hatalomra, ha zavar lesz a társadalom veszélyérzékelő és kockázatosztályozó mezőjében. Például nem tudnak különbséget tenni imaginárius, potenciális és tényleges fenyegetés között.

Képzelt veszélynek tekinthetők mindazon fóbiák, hisztériák, paranoid tévképzetek, amelyek létező anomáliákat, baljós tendenciákat összeesküvés-elméleti keretekbe helyeznek. Ide sorolhatók nemcsak azon jobbos fejtegetések, amelyek néhány menthetetlen (de a hatalom által mentegetni próbált) rendőri túlkapást a rendőrállam előszeleként interpretálnak. De azon szoclib mítoszok is, melyek a Fidesz-győzelemtől hovatovább szélsőjobbos hatalomátvételt, de mindenképp a Gömbös- és Imrédy-kormány módszereit várják. És kérdésbe csomagolt teóriákat fabrikálnak róla, hogy Iránból pénzelik-e a Jobbikot.

Viszont nemcsak zsidó összeesküvés nincs, de fasiszta összeesküvés sem. Legalábbis abban az értelemben biztosan nincs, hogy a Jobbikot Orbán Viktor szőlőjének csőszkunyhójából vagy Teheránból irányítanák gonosz manipulátorok. Ha pedig van rá bizonyíték, hogy Vona Gábor perzsabérenc hazaáruló, akkor miért nem tetszenek eljárni vele szemben? Ez tehát jobbára képzelt veszély.

Szélsőségesek tevékenysége mindig potenciális veszélyt képez. Természetesen nem önmagában a létük az. Rendszerellenes erők minden demokráciának szerves tartozékai. A jogszerűség határain belül ezért tolerálandók is. A legálisan működni akaró – tehát a fizikai erőszaktól mentes – jobb-vagy baloldali ultrák törvényi üldözése éppúgy végzetesen hibás jogállami stratégia, mint az abortusz, a drogfogyasztás, a prostitúció vagy a fájlcsere kriminalizálása.

Ugyanis a tiltás ezen dolgokat nem minimalizálja, hanem sokkal embertelenebb (vagy kártékonyabb) formában, sokszorosan újratermeli. Az a hézag, hogy egy sok száz (de talán már több ezer) fős tagságú, jogilag békés civil szervezetet – amelynek mellesleg tíz- és százezres szimpatizánstábora van – demokráciában gyakorlatilag képtelenség eredményesen betiltani-megszüntetni. Ekkora tömeget lehetetlen folyamatosan kontrollálni. Más néven újjáalakulnak, gyűlnek, stb. Egy pofon elcsattanása nélkül vonulgató rasszista klubok, egyesületek, pártok (pl. a Gárda) betiltása lényegében közhatalmi pótcselekvés. A siker- és eredményprodukálás kényszere. Holott betiltani, feloszlatni akkor lehetne őket, ha ők kezdeményezik a rendbontást.

Hát igen. Zavargó tömeget profin oszlatni, sorozatgyilkos terroristákat elfogni – vagyis a közvetlen, tényleges és nyilvánvaló veszélyt kezelni – nehéz, bejegyzett/bejelentett mozgalmakat, demonstrációkat tollvonással szétzavarni könnyű. Pontosabban egyszerű az írott malasztként létező jelentésekben dicsekedni: odacsaptunk a náciknak.

A valóságban azonban iszonyú pénz, logisztika, humán erőforrás megy el a legális szélsőjobb kriminalizálására, miközben az illegális vígan szervezkedik (sőt, a kriminalizálással mi biztosítjuk neki az utánpótlást). Ha valami, a romagyilkosságok vitán felül egy direkt veszélyszituációt hívtak életre. Mindennek a tetejébe a romagyilkosokkal volt egy aprócska gond: őket nem lehetett betiltani. Mivel eleve tilalmas dolgot űztek, mégpedig rejtőzködve és gátlások nélkül.

Aki cigányt akar verni, gyilkolni, az ezt – a Jobbik és a Gárda provokatív, de részükről a tettlegességet mellőző rendezvényeivel szemben – nem fogja a rendőrségen előre bejelenteni. Egy Jobbik-gyűlés potenciális veszély. A lumpen-fasiszta örökrangadó lehetősége ott van a pakliban. Tehát a karhatalom odamegy, figyel, s ha kell: intézkedik. Ez tervezhető, bekalkulálható dolog. Jobb tehát, ha fasisztáink legálisan vannak szem előtt. Az pediglen, hogy a szélsőjobboldal momentán népszerű, így demokratikusan juthat tekintélyes mandátumszámhoz, nem rendőri, hanem politikai és morális kompetenciakör.

A gyilkosság viszont jogalkalmazói és igazságszolgáltatási reszort. Nem elég a kincstári antifasizmus szájtépése. Nyomozni kell, ami egy szakma ugyebár. A nyomozók (és titkosrendőrök) szakminiszteri, intézményvezetői felügyelete úgyszintén. Olvasván a parlamenti szakbizottság minapi jelentését, óhatatlanul kicsúszik: megmondtam előre.

Ha egy ország erőszakszervezetei a közvetlen és nyilvánvaló veszélyt sem tudják megfelelő hatékonysággal lekezelni, hogyan lennének képesek az állam mögött lévő pártok a lehetséges, távlati kockázatokra racionális választ adni? Csodálkozunk, hogy a fasizmus látványkonyhája teljes gőzzel üzemel? Úgy nem csoda, ha azok szállítják mesterszakácsának a nyersanyagot, akik papíron bezáratni akarják a tűzhelyét.